"A nemzetközi közösség nem dőlhet hátra" - interjú Afrika problémáinak megoldásáról

Afrika jövője függ a világ legfejlettebb ipari államainak skóciai konferenciájától. Az afrikai országok a G8-tól olyan intézkedéseket várnak, amelyek segítségével végre beindul a sokat szenvedett kontinens gazdasága. Mire van azonban ténylegesen szüksége az afrikai államoknak? Elegendő-e az a segítség, amelyet a G8-ak most felajánlanak? Erről kérdezte az [origo] Nsongurua Udombana nigériai professzort, a Közép Európai Egyetem (CEU) emberi jogi központjának vezetőjét.

Sokan hangoztatják, hogy a segély valójában nem jelent megoldást, mert a pénz nagy része diktátorok, hadurak számláján landol. Mi a véleménye a segélypolitikáról? Tényleges segítséget jelent, vagy csak a nyugati lelkiismeretet nyugtatja meg?

Már vártam a kérdést. Miért próbál a nemzetközi közösség segíteni Afrikán? Afrikának is tennie kell valamit, hogy magán segíthessen. Egyre elterjedtebb az a vélemény, hogy meg kell változtatni a politikai struktúrát. Egyre nagyobb figyelem összpontosul a jó kormányzásra, az alkotmányosságra, és egyre nagyobb az elszántság a korrupció elleni harcra.

2002-ben Afrika elfogadott egy egyezményt a korrupció ellen. Számos ország igen keményen dolgozik az ügyön. Dél-Afrika elnökét korrupció miatt mozdították el a hatalomból. Nigériában is számos esetre derült fény. Nem mondhatom, hogy a korrupció kérdése megoldódott volna, de az afrikaiak többségében megérett az akarat arra, hogy legyőzzék a korrupciót.

És ismételten itt a demokratizálás kérdése. A katonai rezsimet már nem tekintik szalonképes lehetőségnek. Tulajdonképpen most kezdünk belenőni a demokrácia filozófiájába. Ismét be kell vallani, hogy továbbra is megmaradtak a problémák, de úgy vélem, pozitív úton haladunk. A 2000-ben elfogadott Afrikai Unió Egyezmény olyan kitételeket tartalmaz, mint a nők jogai, emberi jogok. Nem ismeri el az alkotmányellenes kormányváltást.

Itt van a 2001 októberében kötött fejlesztési egyezmény, amelynek lényege, hogy pozitív képet alakítson ki Afrikáról. A cél az infrastruktúra fejlesztése, villamosság, jó utak, telefon, kommunikáció. Az infrastruktúrára, a megbízhatóságra és a jó kormányzásra fókuszálunk, hogy bebizonyítsuk a nyugati kormányoknak és multinacionális cégeknek: érdemes Afrikába fektetni, és érdemes Afrikával egyezkedni.

Noha maradtak problémák, valószínűleg a megfelelő irányba haladunk. Hiszem, hogy a segélyek, az adósság-elengedés, mindenképpen pozitív hatást gyakorolnak a lakosságra. De a nemzetközi közösség nem dőlhet hátra azzal, hogy a tartozások elengedésével mindent elintézett. Szükség van az ellenőrzésre. Ezt megteheti az ENSZ, a brit nemzetközösség - elég sok afrikai tagja van, vagy bármilyen szervezet, amelyben afrikai országok is részt vesznek.

Hogyan lehet a fent vázolt folyamatot támogatni? Hogyan biztosítható, hogy megfelelő helyre jusson el a segítség?

Újra kell szerkeszteni az erőforrás-átcsoportosítást. A múltban a kormányok általában készpénzt adtak egyes afrikai országoknak. De ezek kormányai korruptak voltak, többségük alkotmányellenes úton került hatalomra. Olyan emberekről beszélek, mint például Mobutu. A segély nagy részét külföldi számlákra szippantották ki.

A kapacitásra kellene odafigyelni

A megoldás szerintem a következő: ezekben az országokban van egy csomó intézmény. Az igazságszolgáltatás, a média, a választási szervek. Legtöbbjük komoly kapacitásbeli hiányosságokkal küzd. Hiányos a képzettség, hiányos az infrastruktúra, hiányos a technológiai kapaciátás. A külföldi segítségnek ilyen formában kellene megjelennie. Úgy gondolom leginkább a kapacitásra kellene odafigyelni. A médiának felszereléssel, technológiával kellene segíteni, hogy megfelelően tölthesse be ellenőrző feladatát.

Afrikában ki kell építeni azt az intézményrendszert, amely biztosítja a megfelelő kormányzást. Képessé kell tennünk ezeket az intézményeket arra, hogy megálljanak a saját lábukon, és ellenőrzést gyakorolhassanak. Az ellenőrzés fokozásával a jog uralmát erősítjük. Miért adnánk készpénzt a kormányoknak, amit esetleg rosszul használnak fel, amíg fentről leszivárog. Én inkább a piramis aljára figyelek.

Magyarország milyen szerepet vállalhat ebben a folyamatban?

Országos szinten szerintem fokozni kell a kétoldalú együttműködést olyan országokkal amelyeknek segítségre van szüksége. Sok országban zajlik átalakulás, sok országban van polgárháború. Sierra Leonéban például brutális háború dúlt, fejletlen és hiányos az intézményrendszer. A polgároknak megfelelő képzésre, ösztöndíjakra van szükségük. Egy olyan ország mint Magyarország például ingyenes oktatással tudna segíteni. Afrika segítése mellett az Európai Unióban is síkra szállhat Magyarország. Azzal, hogy afrikára irányítja a figyelmet, másokat is rávehet, hogy segítsenek.

Barsi Szabó Gergely