Topmenedzserek Amerikában: mesés lehetőségek

Vágólapra másolva!
Amerika a kapzsi menedzserek hazájává vált - véli a United for a Fair Economy (UFE) nevű civil szervezet. Az UFE nem a levegőbe beszél: frissen közzétett adatai szerint 1990 és 2001 között az amerikai vállalati vezetők fizetése 463 százalékkal emelkedett, szemben az átlagos amerikai munkás 42 százalékos jövedelemnövekedésével.
Vágólapra másolva!

Nem is olyan régen a vállalati Amerika vezetői még ünnepelt hősök voltak, ma azonban kapzsiságuk láttán kénytelenek vagyunk leszámolni az illúziókkal - olvasható a United for a Fair Economy (UFE) nevű civil szervezet tanulmányának bevezető soraiban.

Az amerikai társadalom kirívó egyenlőtlenségei ellen küzdő UFE lesújtó véleménye nem a véletlen műve, tegnap kiadott "Vezetői túlkapások 2002" című jelentése ugyanis valóban lesújtó eredményekkel szolgál. Hogy lehetséges vajon az, - teszi fel a költői kérdést a tanulmány -, hogy míg a vezető amerikai topmenedzserek átlagos jövedelme 36 millió dollárt tett ki 1999 és 2001 között, annak a 23 cégnek a topvezetői, amelyek számviteli csalás gyanúja miatt ma vizsgálat alatt állnak, ezen időszak alatt átlagosan 62 millió dollárt kerestek? 70 százalékkal többet társaiknál, ám úgy, hogy közben a rájuk bízott cégek a tönk szélére jutottak, a bennük bízó befektetők pedig egész vagyonokat veszítettek el.

Vegyük extrém példaként Dennis L. Kozlowskit, a Tyco ipari-technológiai konglomerátum nemrég lemondott vezetőjét. Az illető úriember - aki egyébként a 23 vállalatvezető közül a csúcstartó -, az UFE gyűjtése szerint 331 millió 765 ezer 196 dollárt (83 milliárd 604 millió 829 ezer forintot) keresett 1999 és 2001 között. Az általa vezetett cég, a Tyco viszont a tönk és a szétesés szélén áll, piaci kapitalizációja 74 százalékkal, avagy 71,5 milliárd dollárral alacsonyabb a 2001. január 1-jei értéknél, az elmúlt időszakban elbocsátott dolgozóinak száma pedig 18400-ra rúg.

Canning Fok csúcsgázsija

Canning Fok, a Hutchinson Whampoa nevű hongkongi távközlési-ipari konszern vezére áll a nem amerikai vállalati vezetők tavalyi bérlistájának élén - olvasható a Forbes magazinban. Fok 13 millió dollárt keresett 2001-ben, ami 13,3 százalékkal elmarad előző évi fizetésétől. Második helyen Rolf E. Breuer, a német Deutsche Bank vezére futott be 12,2 millió dolláros jövedelemmel, a bronzérmet pedig Marco Ospel, az UBS svájci befektetési bank ura szerezte meg 7,4 millió dollárral. Negyedik helyen Jean-Pierre Garnier, a gyógyszeripari GlaxoSmithKline vezére áll 5,1 millió dolláros fizetésével, ötödik helyen pedig Lindsay Owen-Jones L'Oréal-vezér futott be 4,8 millió dollárral.

A cég ellen könyvelési visszaélés gyanúja, Kozlowski ellen pedig adócsalás miatt folyik vizsgálat. Vagy ott van Kenneth Lay, az Enron egykori teljhatalmú főnöke, akinek 250 millió 834 ezer 250 dolláros jövedelme minden bizonnyal nem ekvivalens a becsődölt, közel 70 milliárd dolláros értékvesztést felmutató s a legkülönfélébb hivatalok, állami szervek által számviteli csalás miatt vizsgált energetikai cég teljesítményével.

Az UFE szerint az extrém ellentmondást ugyanakkor nem is a szélsőséges példák mutatják a leginkább. Ami a szervezet szerint a legszemléletesebb, az a topmenedzseri fizetések hosszú távú összehasonlítása egyéb mutatókkal. Egy átlagos amerikai munkás fizetése 1990 és 2001 között például 42 százalékkal nőtt. Ez reálbér-növekedést is jelent, hiszen ezen időszakban az infláció 36 százalékot tett ki. A vállalatvezetői fizetések ugyanezen 11 évben viszont 463 százalékkal nőttek, ami bizony inflációkövető jövedelememelkedésnek nehezen mondható.

Ez ráadásul a rekord 2000-es évhez képest még visszaesést is jelent: tavalyelőtt a növekedés még 580 százalék körül mozgott. A jövedelmek ilyetén megugrását a vállalati teljesítmények ugyanakkor "érdekes módon" nem követték: a Standard & Poor's 500 cégeinek profitja ugyanezen időszakban mindössze 88 százalékkal emelkedett.

Hogy az UFE adatai nem "koncepciósak", azt más források is alátámasztják; a Business Week üzleti magazin által közölt számok például ugyanerről a trendről tanúskodnak. A lap becslései szerint míg 1980-ban az átlagos amerikai munkás és az átlagos amerikai vállalatvezető fizetése közötti különbség "csupán" 42-szeres volt, ez az arány 1990-re 85-szörösre, 2001-re pedig 411-szeresre emelkedett.

(Magyar Hírlap)

Korábban:

Fizetések a csúcson - ami a vezérnek jár
(2002. auguszt

Harc a dollárért, avagy kiből lehet milliomos
(2002. augusztus 23.)