Fodor Zoltán válaszol a fel nem tett kérdésekre

 

A relativitáselméletéből következik az időutazás lehetősége - az időben előrefelé. A kérdésem az, hogyan, mikor megy végbe mindez? A közel fénysebességre való gyorsuláskor, haladáskor vagy a lassításkor? (Oláh János)
- Mind a három hatással van az időutazás végeredményére. Kísérleti bizonyíték is van ilyesmire. Nagy sebességgel utazó bomló részecskék (például kozmikus sugárzásban) lassabban bomlanak, mintha egész idő alatt álltak volna.

A sci-fi irodalom örökzöld témája az időutazás. Van-e ennek elméleti fizikai alapja, sejtése, ha csak a legcsekélyebb is? (Tamás István)
- Előre lehetne utazni, visszafelé a ma ismert fizikai törvények szerint nem. Ez sértené a kauzalitás (okszerűség) elvét. Kísérleti bizonyíték is van "időutazásra". Nagy sebességgel utazó bomló részecskék (például kozmikus sugárzásban) lassabban bomlanak, mintha egész idő alatt álltak volna. Mintha fiatalabbak maradtak volna. Persze saját rendszerükben ugyanúgy telt az idő.

Miért vonzzák a pozitív töltésű dolgok a negatív töltésűeket, és mi is pontosan a töltés? (Mady)
- A fizika leírja azt a jelenséget, hogy a pozitív töltés vonzza a negatív töltést. Az elméletben ennek alapja egy szimmetria, amely a síkban való forgatással analóg.

Mi okozza a protont egyben tartó kölcsönhatást?
- A pozitív és negatív töltés vonzásához hasonlóan az erősen kölcsönható kvarkok is vonzzák egymást. Az elektromágnesség esetében a szimmetria a síkban forgatással analóg módon írható le, az erős kölcsönhatás esetében ez egy képzeletbeli 8 dimenziós térben történik. Ezért sokkal erősebb a kölcsönhatás, ez tartja egyben a protont.