Kokainozott cápák támadtak illegális bevándorlókra
Mély rettegés
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
A Mély rettegés annak idején nem sok vizet kavart a mozikban, amikor azonban a Netflix megvette a jogait és felvette a kínálatba, Amerikában és Angliában hatalmas nézettséget produkált. Most Magyarországon is elérhetővé vált a cápás horror, de amilyen szellemesen hangzik az alapsztorija, annál nagyobb csalódást okoz a végén a film.
A Mély rettegés akár kultikus klasszikussá is válhat
– írta egy Instagram-bejegyzésben Madalina Ghenea, amikor az alkotást néhány angliai moziban bemutatták, azonban a színésznő valószínűleg nincs tisztában a fenti kifejezés jelentéstartalmával. Ahhoz, hogy egy film kultikussá váljon, nem kell a szakma szeretete, számtalan ócska B-kategóriás produkció is kivívta ezt a rangot, viszont nem árt, ha az adott műnek azért akadnak rajongói a világon. Márpedig akármelyik, nézői véleményeket egyesítő internetes oldalon keresünk rá a film címére, csak megvető hozzászólásokkal találkozunk.
Nem véletlenül,
a Mély rettegés egyetlen erénye pont az egyébként rendkívül attraktív Madalina Ghenea, akit a játékidő 90 százalékában hol feszes búvárruhában, hol bikiniben láthatunk.
Azonban érthetetlen, hogy a színésznő miért vállalta el a főszerepet, amikor korábban jóval ambiciózusabbnak tűnt: olyan alkotókkal dolgozott együtt, mint Ridley Scott (A Gucci-ház) vagy Paolo Sorrentino (Ifjúság), a cápás horror esetében azonban érezhette volna, nem sok jó sülhet ki abból, hogy a rendezői széket az a Marcus Adams foglalta el, aki a kétezres évek elején, a már lecsengőben lévő tinihorror-hullámot olyan gagyi produkciókkal próbálta meglovagolni, mint a Halálnak halála vagy a Szekta.
A színésznő ezúttal egy fiatal nőt alakít, aki egyedül vitorlázik a tengeren, amikor hirtelen hajótöröttekre bukkan. Kiderül, hogy illegális bevándorlókról van szó, akik az Egyesült Államokba szeretnének eljutni, mert odahaza megölnék őket és az egyik társuk még a víz alatt küzd a túlélésért. Amikor azonban a hősnőnk lemerül és kimenti a férfit, fordul a kocka, azon kapja magát, hogy a jövevények cseppet sem olyan elesett áldozatok, mint amilyennek mutatják magukat, hanem drogcsempészek és fegyverrel arra kényszerítik a nőt, hogy hozza fel a hajótestben ragadt sok millió dollár értékű kokaint.
A problémát tetézi, hogy odalent egyre több cápa jelenik meg, amelyek ráadásul meg is dézsmálták a kábítószer egy részét, ezáltal alaposan fel vannak pörögve.
Ezen a ponton azt várhatnánk, hogy egy olyan gátlástalan szórakozásban lesz részünk, mint a tavalyi Kokainmedve esetében, de a kellemesen trash-filmeket idéző alapötletben rejlő humorforrást a forgatókönyvírók egyáltalán nem aknázzák ki; nagyjából annyi szerepe van, hogy megmagyarázzák, miért viselkednek kissé természetellenesen a ragadozók.
Azaz úgy csinálnak, mintha egy percig is komolyan lehetne venni a filmet, miközben elképesztően buta húzások tarkítják a sztorit. Hogy csak egy példával éljünk, a film egy pontján a főszereplőnő lazán elszundít, miközben fegyveresek tartják sakkban. Ilyet utoljára csaknem harminc éve láttunk, amikor Renée Zellweger karaktere szintén elalszik a pszichopaták fogságában A texasi láncfűrészes gyilkos visszatér-ben, csak ott megfejelték mindezt azzal, hogy amikor felébred, az első kérdése az, hogy hol van a cipője.
Viszont az említett fércmű legalább az "annyira rossz, hogy már jó" kategóriájában értékelhető volt, a Mély rettegés-ről ez nem mondható el, egyszerűen csak végtelenül sótlan, a nettó nyolcvan perces játékidő ellenére is újra és újra leül és bár mint említettük, Madalina Ghenea-t szívesen elnézegetjük, de az összes többi színész nevetségesen ripacs.
És a nyilvánvalóan szerény büdzsé miatt az akciókat is igencsak költséghatékonyan oldották meg, cápát alig-alig látunk, úgy érezzük magunkat olykor, mint egy kisgyerek, aki izgatottan várja, amikor elviszik az állatkertbe, hogy lássa a medvét, de az csak nem akar kijönni a barlangjából.
Így ha igazi cápás B-filmre vágyunk, még mindig a Sharknado-sorozat jelenti a tökéletes választást, ha pedig komolyan vehető horrort szeretnénk ugyanebben a témában, akkor sajnos a Nyílt tengeren-t leszámítva ötven évet kell visszarepülnünk az időben Spielberg klasszikusáig; úgy tűnik, ebben a műfajban kiemelten nehéz emlékezeteset alkotni.