Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Pitchelés: nemcsak a filmszakmában, hanem kulturális és művészeti területen is használatos kifejezés, leginkább egy rövid és velős (akár teljesen informális) előadást takar, aminek célja meggyőzni a finanszírozókat egy kreatív ötlet piacképességéről és eladhatóságáról. Szemben például a "spec" forgatókönyvekkel, amiket az író a saját szakállára ír (Joe Eszterhas dolgozott például így), ma már javarészt sikeres pitchek eredményeként kapnak zöld utat a filmes projektek. A Nemzeti Filmintézet Inkubátor programjában is pitchfórumon lehet továbbjutni, az idei bejutók pedig az előadást követően Sibylle Kurz zártkörű workshopján tanulhattak a pitchelés művészetéről.
Legyen az előadó forgatókönyvíró, filmrendező vagy producer, általában pitchelés útján szerezhet pénzt és partnereket a projekt fejlesztésének a folytatására, egyben felmérhetik az érdeklődést, a reakciókat is, visszajelzést kaphatnak arról, mások szerint is érdekes-e a filmtervük. Más kérdés persze (ezt már csak mi tesszük hozzá), hogy a pitchelés gyakorlatának elterjedése talán pont annyi ösztönös tehetség eredeti, de dióhéjban össze nem foglalható mesterművétől fosztott meg minket, mint amennyi csúfos és megérdemelt bukástól mentett meg. Ezzel is magyarázható, hogy a (gyakran introvertált) művészek általában szükséges rosszként tekintenek a pitchelésre, komoly stresszhelyzet számukra.
Mint az viszont Sibylle Kurz előadásából is kiderült, egy pitchelt projekt is lehet eredeti és személyes, sőt, kötelező annak lennie. Sibylle Kurz szerint a jó pitchben ugyanaz a legfontosabb, mint az újsághírekben: a "mikor", a "hol", a "ki", a "mit", a "miért" és a "hogyan". A "mikor" és a "hol" megfelelője a pitch kontextusa (a hallgatóság összetétele és a projekt fejlesztésének aktuális fázisa, szintje), a "mit" és a "hogyan" a tartalom és a forma (a történet és a vizuális stílus, illetve a projekt megvalósításának tervei), a "ki" és a "miért" pedig az előadó személye és motivációja. Sibylle Kurz részletesen beszélt arról, milyen trükkökkel fordíthatja egy filmes előnyére a pitchelést (szükséges rossz, illetve stresszhelyzet helyett), mi viszont eltekintenénk mindezek ismertetésétől (könyvet lehetne írni a témáról, Sibylle Kurz meg is tette).
És talán nem is a pitchelés pszichológiája és tudománya az igazán lényeges: Sibylle Kurz hangsúlyozta, hogy nemcsak a pitch tartalma, de az előadó személye és motivációja is kulcsfontosságú. "Nem robotok vagyunk, hanem emberek" - érvelt, és valóban ékeskedhet akár más tollával is a pitchelő, kivéve, ha az előadása egy kicsit saját magáról is szól, ha ő személy szerint hiteles az előadó szerepében, ha nála van a lehető legjobb kezekben a projekt. Példaként a friss négyszeres Oscar-díjas, filmtörténeti jelentőségű dél-koreai Élősködők író-rendezőjétől, Pong Dzsunhótól idézett, aki a köszönőbeszédében pedig Martin Scorsesét idézte, aki szerint: "a legszemélyesebb film a legkreatívabb is egyben".
Sibylle Kurz szerint a személyeset nem szabad összetéveszteni a priváttal és az intimmel: azt érti személyes alatt, amit Pong Dzsunho tett az Élősködők alkalmával: saját hazája szégyenletes, a szőnyeg alá söpört problémáit tárta a világ elé. Úgy is vehetjük, hogy Sibylle Kurz is Martin Scorsesével ért egyet a híres-hírhedt Marvel vs Scorsese-vitában. Aki nem az épp monopolhelyzetben lévő gyártóknál dolgozik (legyen az Hollywood, a Disney vagy Sibylle Kurz példája szerint a német tévék soha nem múló népszerűségű kórházsorozatai), annak érdemes személyes (szakzsargonnal élve: szerzői) filmet készítenie, legyen az bármilyen műfajú (és a filmtörténet során mindig is érdemes volt). A többi pedig tanulható.
