A csillogás, és ami mögötte van – A legjobb filmek Hollywoodról

A játékos (Tim Robbins)

Hollywood egyszerre álom- és rémálomgyár: egyeseket felemel, másokat tönkre tesz. A szórakoztatóipar amerikai fellegvára, annak visszásságai magukat a filmeseket is számos alkalommal megihlette. Íme a tíz legjobb film, ami lerántotta a leplet Hollywoodról.

5: Adaptáció (2002)

Spike Jonze és Charlie Kaufman agymenése egy forgatókönyvíróról, akinek egy regényt kell filmre átültetnie. Az alkotói válság itt is központba kerül, akárcsak a Hollywoodi lidércnyomás-nál, hogy aztán egy olyan abszurd mű szülessen belőle, amit még soha nem láttunk. Az Adaptáció lényegében egy film a filmben, ami tele van groteszk elemekkel. Ezt a legjobban anno Fellini csinálta a 8 és fél-nél, de Kaufman kreativitása határtalan és pont úgy dobta fel a cselekményt, ahogy a történet megkívánta.

Nicolas Cage és Nicolas Cage az Adaptáció című filmben Forrás: SPI

4: S. O. B. (1981)

Blake Edwards (A rózsaszín párduc, Álom luxuskivitelben) kegyetlen szatírája a filmiparról és a hollywoodi társasági életről. Főszereplője a sikeres producer, aki nem bír szembenézni első boxoffice-bukásával, ezért megpróbál (négyszer is) öngyilkos lenni, de próbálkozásai kudarcba, majd egy orgiába fulladnak, és utóbbi okán ráébred, hogy a film kudarcát a szexjelenetek hiánya okozta. A folytatás pedig annyira bizarr és kellemetlenül anarchista képet fest az Álomgyárról, hogy csoda, hogy ez a film zöld utat kapott a Paramounttól.

3: A játékos (1992)

Robert Altman díjakkal elhalmozott (Cannes, BAFTA, Golden Globe) mozijában belekerülünk az igazi hollywoodi forgatagba, ugyanis egy arrogáns producer a főhős, aki halálos fenyegetést kap az egyik forgatókönyvírótól. A sztori alapjáraton izgalmas, végig tartogat meglepetéseket (nem is szólva az epilógus slusszpoénjáról), közben pedig annyi önmagát játszó sztárt vonultat fel, hogy azt megszámolni is nehéz. Remekül felépített, okos fricska, kreatív forgatókönyv és egy brillírozó Tim Robbins.

A játékos (Tim Robbins) Forrás: AFP

2: Mulholland Drive – A sötétség útja (2001)

David Lynch nyomasztó látomását lehet szeretni vagy utálni, de lehetetlen szó nélkül elmenni mellette. Bizarr és komor látlelet Hollywoodról, a féltékenységről és a siker iránti vágyról. Mindezt egy krimi köntösbe bújtatva, ami az utolsó fél órában kifordul önmagából és teljesen más irányt vesz. Elgondolkodtató, de korántsem annyira bonyolult, mint ahogy elsőre tűnik, Lynch üzenete az Álomgyárról legalábbis mindenki számára világos. Vagy épp sötét.

Naomi Watts és Laura Harring a Mulholland Drive című filmben Forrás: Budapest Film

1: Alkony sugárút (1950)

Egy nagyravágyó, de mellőzött író (William Holden remek alakításában) és a kiégett díva kapcsolatáról szól Billy Wilder klasszikusa, amiben minden benne van, amitől Hollywood, Hollywood. A csillogás, a luxus, a folyamatos küzdelem, megfelelési kényszer, a megrészegítő hírnév és persze a bukás. Remekül felépített emberi történet, ahol mindenkinek van a rovásán, de pont ez teszi hihetővé, átélhetővé. Közel 70 év távlatából is képes aktuális és maradandó élményt nyújtani.

Ez az a film, ami visszaemelte a köztudatba a némafilmsztár Gloria Swansont (de olyan őshollywoodi legendák is szerepelnek benne, mint Erich von Stroheim, Buster Keaton, Cecil B. DeMille vagy a 30-as-40-es évek leghíresebb pletyaírója, Hedda Hopper), akinek utolsó filmbéli mondata szállóigévé vált.