Libanon első Oscar-jelölt filmje tökéletes hollywoodi dráma

Yasser szerepében Kamel El Basha

Nem csalódtunk: sem abban, hogy a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára jelölt The Insult (A sértés) jól sikerült, sem abban, hogy a sok jó külföldi film közül az amerikai filmakadémia tagjai pont egy olyannak adtak jelölést, amit akár Spielberg is rendezhetett volna, ha Libanonba születik. A The Insult című tárgyalótermi drámát a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon láttuk.

Nem csoda, hogy Ziad Doueiri rendező libanoni létére tökéletesen felmondta a hollywoodi leckét, mivel első kameraasszisztens volt olyan filmekben, mint a Kutyaszorítóban, a Ponyvaregény és az Alkonyattól pirkadatig, azaz Tarantinónál és Rodrigueznél tanulta ki a szakmát.

A The Insult egy tökéletesen megírt és megrendezett tárgyalótermi dráma, ami viszont többet nyújt puszta szórakoztatásnál, a rendező egy jól bevált műfajt használva mesél Libanon és a teljes Közel-Kelet véres történelméről.

Yasser szerepében Kamel El Basha Forrás: Origo

A helyszín Bejrút, a főhős, Toni egy libanoni keresztény, aki szeret politizálni, a helyi keresztény párt törzsszavazója. Egy nap az erkélyét takarítja, amivel lefröcsköli a helyi építkezés vezetőjét, Yassert, aki palesztin származású. Szó szót követ, mire végül Yasser beszól Toninak, aki viszont ezt nem hagyja annyiban, panaszt tesz az építésvezető főnökénél, bocsánatkérést követelve. Yasser belemegy a dologba, de amikor elmegy Tonihoz, az autószerelő épp egy politikus beszédét nézi a tévében, aki a palesztinokat szidja. Megint összeszólalkoznak, Toni azt mondja, hogy

bár kiirtott volna titeket Ariel Sharon,

Adel Karam mint Toni és a feleségét alakító Rita Hayek Forrás: Origo

mire Yasser eltöri két bordáját, és a konfliktus még innen is tud hova mérgesedni, így aztán Toni perre megy.

A per politikai üggyé válik, felszínre hozza palesztinok és libanoniak, keresztények és muszlimok, helyiek és bevándorlók konfliktusát.

A tárgyalás során előkerül Toni és Yasser múltja, szép lassan rájövünk, mi tette őket olyanná, amilyenek, és a szálak egészen a libanoni polgárháborúig vezetnek.

Univerzális történet, bárhol játszódhatna, ahol vannak etnikai konfliktusok, ugyanakkor pontos látlelet a forrongó Közel-Keletről. Esszenciális dráma: a bonyodalom egy konfliktus két markánsan különböző karakter között, ahol mindkettejüknek megvan a maga igazsága. Politikáról szól, de nem politikai film, a rendező nem foglal állást, objektív és semleges marad. Mindkét főhősének vannak jellemhibái, mindketten nehezen uralkodnak magukon és erőszakosak, csak Toni a szavakban, míg Yasser az öklében hisz. Viszont mindketten becsületesek és büszkék, az ügyvédeiknek kell belőlük kihúzni azt, amivel meg tudják nyerni a pert, mert maguktól nem szívesen beszélnek komplexusaikról, és szeretik a fair play-t.

Jelenetkép a filmből. Forrás: Origo

A film végig gazdag fordulatokban és érzelmekben, de vannak persze hátrányai is annak, ha egy alkotás tökéletes hollywood dráma, amit mintha Spielberg rendezett volna. Doueiri olykor túl messzire megy, túlspilázza a dolgokat, például az már túlzás, hogy a két főhős ügyvédje apa és lánya, a lány ráadásul annyira esélytelennek tűnik, hogy a néző rögtön az ő oldalára áll.

A befejezés pedig egy giccses happy end, ami a cselekmény viszonylatában inkább meglepő, mint következetes.

A bíróságnak abban kell döntenie, hogy a szóbeli inzultus ugyanolyan súlyos bűn-e, mint a fizikai erőszak, a kérdés tehát az, hol vannak a szólásszabadság határai.

Nem véletlen, hogy pont ez a film tetszett az amerikai filmakadémia tagjainak, mivel az ő nyelvükön beszél, ellentétben például a Golden Globe-ot nyert Sötétben-nel, aminek a zárása minden, csak nem giccs. Összességében persze joggal kapott jelölést a The Insult, bár azon továbbra is lehet vitatkozni, megérdemelten nyert-e ebben a nagyon erős mezőnyben – benne még az orosz Szeretet nélkül és a svéd A négyzet című filmekkel - a transzeuxális főhőst felvonultató Egy fantasztikus nő.