Így lehet beépülni a csuklyás fanatikusok közé

Topher Grace a filmben

A miskolci CineFest fesztivál programjában két film is szólt arról, hogyan sikerült beépülni olyan radikális szektákba, amiknek tagjai rendszerint elfedik az arcukat. Mindkettő igaz történeten alapul: a Csuklyások - BlacKkKlansman című filmben egy afroamerikai rendőr épül be a Ku-Klux-Klánba, a Profil-ban pedig egy angol oknyomozó újságíró ígérkezik feleségül az Iszlám Állam egyik harcosához. A két film nemcsak eltérő korban játszódik, de más-más oldalról világítja meg a radikalizmus arcát: a BlacKkKlansman rendezője, Spike Lee azt mutatja be, mennyire könnyen rászedhetőek a szélsőségesek, a Profil alkotója, Timur Bekmambetov pedig a vallási fundamentalizmus gyökereit és ijesztő vonzerejét mutatja be, igen sokkolóan.

Timur Bekmambetov filmje, a Profil közönségdíjat kapott az idei Berlinale Panoráma szekciójában, és azt is bemutatja, amit Spike Lee elmulasztott: a radikalizmus eredetét és vonzerejét. A film a francia újságíró, Anna Erelle In the Skin of a Jihadist (Egy dzsihádista bőrében) című könyvén alapul, és hősnője (Valene Kane) úgy készít anyagot az ISIS-ről (pontosabban arról, hogyan toboroznak szexrabszolgának használt feleséget a fehér nyugati nők közül), hogy frissen megtért brit muszlimnak adja ki magát az interneten, aki szeretne csatlakozni a terrorszervezethez Szíriában. Elég egy hamis Facebook-profil, néhány durva videó lájkolása és megosztása, és máris felveszi vele a kapcsolatot a terrorszervezet egyik gyilkosa, aki Szíriából Skype-ol vele.

Valene Kane a filmben Forrás: CineFest

A film mélyre hatol az iszlám radikalizmus kulisszái mögé, ráadásul Bekmambetovnak ez kevés eszközzel sikerül, mivel az egész filmet számítógépek képernyőjét mutatva meséli el. (A rendező láthatóan előszeretettel kísérletezik az eszköztelen filmkészítéssel, producerként jegyzi ugyanis a szintén így elmesélt Keresés című filmet, ami jelenleg is fut a magyar mozikban.) A Profil a minimalista stílusnak köszönhetően hatásosabb, mintha hagyományos formában valósították volna meg, hátborzongató például a jelenet, amikor először rajzolódik ki a pixelek örvényéből az állig felfegyverzett merénylő, vagy amikor bombatámadás éri, miközben az újságíróval Skype-ol.

Mintha dokumentumfilm peregne a szemünk előtt: mikor meglátjuk Bilelt, nem az jut eszünkbe, hogy mekkorát alakít Shazad Latif színész, hanem az, hogy ez itt egy hús-vér terrorista. Ahogy Spike Lee filmje, úgy ez a történet is tud még hova bonyolódni a játékidő múlásával: ahogy az oknyomozó újságíró rájön arra, miért állt be egy tömeggyilkos terrorszervezetbe egy Angliában született pakisztáni származású fiatal férfi, úgy kezd egyre inkább beleszeretni. A film tehát az iszlám radikalizmus kiváltó okait éppúgy felvázolja, mint a vonzerejét azok számára, aki nyomósabb ok nélkül csatlakoznak. A film árnyaltan, éleslátóan mutatja be a témáját, és egy cseppet sem kicsinyli le a radikalizmus veszélyeit és fenyegetését.

A Profil-lal nagyon jó úton indult el Timur Bekmambetov, akinek ez a legérettebb filmje, míg korábban csak látványosan megvalósított, de habkönnyű mozikat készített, amilyen a Wanted vagy az Abraham Lincoln, a vámpírvadász. Nagy kár, hogy széles körű moziforgalmazásban hiába keressük. Így már ezért is megérte ellátogatni a CineFestre.