Stephen Hawking húsz körömmel kapaszkodik az életbe

A mindenség elmélete
Vágólapra másolva!
Két remek színész, Eddie Redmayne és Felicity Jones főszereplésével Oscar-esélyes mintafilmet csináltak a világhírű elméleti fizikus életéből. A mindenség elmélete decens, udvarias, érzelmes darab, amit akkor is élvez a néző, ha csak a felszín töredékét mutatják meg Hawking életéből. 
Vágólapra másolva!

Ha valakiről huszonegy évesen az az általánosan elfogadott orvosi vélemény, hogy két éven belül lebénul és aztán meghal, de ötven évvel is később aktív életet él, egyike a modern kor zsenijeinek, akinek több tízmillióan olvassák a könyveit, valamint három gyereke és három unokája van, az olyan történet, amit meg kell filmesíteni. Mert lenyűgöző film lesz belőle.

Ebben a történetben csoda van és varázslat, és minden, ami az embernek erőt ad ahhoz, hogy ember legyen és felvegye a harcot bármi ellen, ami a létét fenyegeti. Stephen Hawking univerzális popfenomén. Egy könyvét sem kell elolvasni vagy megérteni ahhoz, hogy ez az üzenet átjöjjön. Elég ránéznünk, hogy kiszakadjon az emberből egy meghatott, elismerő kis sóhaj, annyira elképesztő és különleges figura. Micsoda élete lehetett, mennyire összetett, döbbenetes hétköznapok lehetnek mögötte.

Csillagok alatt táncolnak - Felicity Jones és Eddie Redmayne Forrás: UIP Dunafilm

A mindenség elmélete, Stephen Hawking életrajzi filmje nem összetett és nem döbbenetes. James Marsh rendező klasszikus ívű, lágybarna és aranyfényű filmjében minden esztétikus és biztonságos: még a betegség, a leépülés, a szex és a szívfájdalom is. Biztonsági játékot játszik és az élethű részletek helyett a mindent elsöprő, felemelő és nemes érzelmeket hozza előtérbe. A bravúr az, hogy jó arányokkal dolgozik. Nem realisztikus, de nem billen át Hallmark-tévés szentimentalizmusba sem. Érzelmes, de nem eléggé érzékeny. Tisztelettudó és ízléses. Megható. Szép. Tanmese-ízű.

Váltják egymást a jelzők, végig a film közben. Nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e. Túl kerek, polírozott. Intelligens, udvariasra retusált. A szereplők olyan mondatokat mondanak, hogy "Szeretjük egymást. Együtt le fogjuk győzni ezt a betegséget." Csillagok alatt táncolnak. De ez egy műfaj, ez az Oscar-versenyes, tudós-zseni-feltaláló életrajzi film. És abban jó, hogy hogy ezt a filmet nézve tiszta szívből hódolhatunk az emberi elme határt nem ismerő erejének. És ez mindig jó érzés.

Itt nem a briliáns elmén van a hangsúly, hanem a megbicsakló krétán - Eddie Redmayne Forrás: UIP Dunafilm

A mindenség elméleté-ben nincs sok elmélet. Ez nem feltétlenül hiba. A film szinte csak érinti Hawking tudományos elméleteit. Igen, ez a fiatal zseni is ír érthetetlen betűket-számokat a táblára, de itt nem a briliáns elmén van a hangsúly, hanem a megbicsakló krétán. A betegségről szól ez a film és a betegség legyőzéséről. És ehhez két ember kellett. Hawking nem tíz, de húsz körömmel kapaszkodik az életbe. A többi zsenifilmhez képest itt szokatlanul nagy szerepet kap a feleség, a család, a szerelem: ez egy elsorvadó testű, zseniális elme és felesége szerelmi története. Az asszony nem egyszerűen ösztönző, asszisztáló háttér, hanem a film egyenrangú főhőse, aki néha szinte el is homályosítja férjét. Róla nem tudtunk eddig semmit, tudni akarjuk, ki ő.

Az a nagy szerencse, hogy ezt a szerepet Felicity Jones játssza. Jonesért azóta rajongok, hogy alig egy éve láttam Ralph Fiennes Dickens-filmjében a címszerepet játszani. Egyszerre intelligens és szenvedélyes színész, minden jelenetét uralja és ez így van itt is. A mindenség elmélete Hawking első feleségének, Jane Wilde-nak az önéletrajzi könyvén alapul és bemutatja (ha kiretusálva is), hogyan élték túl ketten, együtt ezt a halálos betegséget.

Minden jelenetét uralja - Felicity Jones Forrás: UIP Dunafilm

A film a két főszereplő színészen múlik, és Felicity Jones csodálatos egységben mozog a Hawkingot játsszó Eddie Redmayne-nel. Van egy rész, amikor Jane először előhozza Stephen kerekesszékét, mert már nem lehet tovább halogatni ezt a pillanatot. Szavak nélkül, torokszorítóan, tisztán csak érzelemből bugyog fel ez a rövid kis jelenet. Mindketten csodálatosak. Redmayne-nek sikerül filmre vinni nemcsak Hawking bénult, örökre görcsbe rándult testét, de a humorát, hirtelen megránduló, csibészes mosolyát is. Elhiszem neki, hogy ilyen ez a különleges ember. Még akkor is, ha csak a felszín töredékét látjuk az életéből.