Bombanőt sminkeltem Mickey Rourke-ból

Véletlenül került a filmszakmába, és bár eleinte kínlódott a bajuszokkal, végül meg sem állt Hollywoodig és az Oscar-díjig. Évekig sminkelte Jean-Claude Van Damme-ot, meggyűlt a baja Mickey Rourke-kal és Sylvester Stallonéval, Cher viszont annyira megszerette, hogy át is keresztelte. Elek Zoltán, a Harcosok klubja, A Grincs és A függetlenség napja maszkmestere a hetvenes években hagyta el Magyarországot, most a Die Hard 5 forgatása kedvéért tartózkodik itthon. Így tudtuk elcsípni Budapesten, ahol a sminkes szobában kitárulkozó színészekről, a jól kidolgozott Oscar-díj köszönőbeszédekről, a szép öregítésről, és arról mesélt nekünk, hogy segítik-e egymást a magyar filmesek Amerikában.

Viszonylag kevés kisfiú álmodozik arról, hogy egyszer hollywoodi maszkmester lesz. Ön hogy volt ezzel?

Az élet hozta így. Szinte véletlenül kerültem a filmszakmába, és egyáltalán nem készültem maszkmesternek. Viszont világéletemben el akartam menni ebből az országból. Nem tudom, miért, a családom is csodálkozott rajta. Persze biztosan volt ennek politikai háttere is. Mindenesetre, hogy elmehessek, elkezdtem úszni, ami nagyon jól ment, de megbetegedtem, és abba kellett hagynom. Akkor anyám, aki kozmetikus volt, előállt azzal, hogy legyek én is kozmetikus. Életemben először a kozmetikus iskolában hallottam azt a szót, hogy smink. Ráadásul abban az időben ezen, hogy egy fiú kozmetikus, mindenki röhögött.

Hogy került képbe a film?

Jelentkeztem színházakba, a tévébe, a Mafilmbe, de mindenhonnan elküldtek. Aztán jött egy levél a filmgyárból, hogy három évre felvesznek egy sminkes tréningprogramba, ami úgy indult, hogy szakállakat és bajuszokat kellett készíteni. Ez nagyon sziszifuszi, komplikált munka, és nekem rettenetesen rosszul ment. El voltam keseredve, kínlódtam. Aztán egyik nap bementem, és egyszer csak beugrott a kezembe. Akkor már éreztem, hogy ezt akarom csinálni.

Maszkmesterként összesen két magyar film stáblistáján tüntetik fel (Magasiskola, Arc), és utána máris következnek az amerikai munkák. Az iskola után felgyorsultak az események?

Borzasztóan szerencsés voltam. A tanárunk tehetségesnek látott, a hónom alá nyúlt, és olyan munkákat adott, amikről álmodni sem mertem. Abban az időben családok tartották kezükben a szakmát, ő pedig mindenkinek úgy harangozott be, hogy figyeljenek oda rám, mert rettenetesen ügyes vagyok. Nagyon lelkesek voltak, nem is igazán értettem, hogy miért. Ragályi Elemér pedig akkoriban kezdett dolgozni a Magasiskolá-n, és kijelentette, hogy nem akar öreg harcosokat, csak fiatalokat. Behívtak, és közölték velem, hogy lesz egy játékfilmes munkám. Teljesen ledöbbentem, mert ilyen korábban a szakmában nem létezett, hogy valaki két év után kapjon egy önálló filmet. Akkor már tudtam, hogy a Jóisten valamiért vigyorog rám, és jött is egyik munka a másik után.

Elek Zoltán | Fotó: Mudra László

De ön továbbra is külföldre vágyott?

A filmgyárban, még gyakornokként ismertem meg a feleségemet, aki szintén maszkmester, és igaz, hogy annyit dolgoztunk, mint egy állat, de együtt elég jó pénzeket kerestünk. Csakhogy úgy vettem el feleségül, hogy megmondtam előre, én ezt az országot előbb vagy utóbb elhagyom, úgyhogy vagy jön velem, vagy inkább ne házasodjunk össze. Szerencsére beleegyezett. Na, aztán Amerikában elkezdődött a nehéz élet.

Segített valaki önöknek, hogy bekerüljenek amerikai produkciókba?

New York-ban hamar rájöttünk, hogy a filmszakmát jobb, ha elfelejtjük. Elmentünk egy neves kozmetikai szalonba, amelynek a tulajdonosa egy pozsonyi nő volt, és magyaráztuk, hogy szegény magyarok vagyunk, és hogy mihez értünk. Ehhez hozzá tartozik, hogy mikor kimentünk, én egyáltalán nem beszéltem angolul. Ő meg mondta, hogy ameddig nem tudok angolul, vissza se jöjjek. Ezután dolgoztunk egy évig egy idősek otthonában, majd újra visszamentünk ehhez a kozmetikushoz, aki akkor már felvett minket, és nemsokára felajánlotta, hogy dolgozzunk a Los Angeles-i szalonjában. Ennek nagyon megörültem, mert éreztem, hogy New Yorkban esélyem sincs a film közelébe kerülni. Los Angelesben aztán elmentem a Hollywoodi Filmiskolába, és jelentkeztem maszkmesternek, de kiröhögtek, mondván, hogy csak rendezőkkel és operatőrökkel foglalkoznak. Aztán mégis felhívtak, hogy lenne egy vizsgafilm, amiben szükségük lenne rám, de nem tudnak fizetni érte. Elvállaltam, mert abban hittem, és hiszek azóta is, hogy valahol el kell kezdeni, aztán alakulnak a dolgok. Így is lett, mert a forgatáson megismerkedtem egy kellékessel, aki segített, és ezután már hívtak egyik helyről a másikra.

Gondolom, eleinte belefutott mindenféle munkákba.

Egyszer kaptam egy ajánlatot New Yorkból, meg sem kérdeztem, hogy milyen film. Odavittek valami kisrepülőgéppel egy erdőben lévő kastélyba, ahol kiderült, hogy egy hardcore pornófilmről van szó. Azt hittem, hogy elájulok. Kilenc hétig voltunk az erdőben, a mai napig sem tudom, hogy pontosan hol. A feleségem azt hitte, hogy eltűntem. Végigcsináltam a forgatást, de utána elhatároztam, hogy ha ilyeneket is be kell vállalnom, akkor inkább tanulok valami mást.

Elek Zoltán | Fotó: Mudra László

Temesváry Károly maszkmester - aki később olyan filmeken dolgozott, mint a Párizs, Texas vagy az Arizonai álmodozók - mesélte egy interjúban, hogy mikor minden nélkül megérkezett Amerikába, ön állást, lakást és kocsit szerzett neki. Mit tapasztalt, jellemző, hogy a magyar filmesek segítik egymást Hollywoodban?

Arra, hogy a magyarok segítik-e kinn egymást, nehéz válaszolni. Annak idején én is elmentem Zsigmond Vilmoshoz, akit egyébként imádok, és elmondtam, hogy mivel foglalkozom. Ő pedig kerekperec megmondta, hogy ugyanúgy jött ki Amerikába, mint én, neki sem segített senki, úgyhogy kotorjam ki magamnak a szerencsémet. Aztán később, mikor jobban megismertem őt, rájöttem, hogy miért volt ilyen. Tényleg dolgozott, mint egy barom, hogy elérje, amit elért. De érdekes, hogy minden ilyen eset, olyan volt, mintha megrúgott volna valaki hátulról. Megértettem, hogy ha igazán akarom, muszáj megdolgoznom érte.

Hogy került a Maszk című filmbe, amelyért később megkapta az Oscar-díjat?

Először is találkoztam Stan Winston maszkmesterrel, aki hihetetlenül sokat segített. Felhívta például a Universal Stúdiót, és elintézte, hogy felvegyenek a szakszervezetbe. Ez hatalmas különbséget jelentett, mert ott már igazi pénzért dolgoztam. Aztán jött a Gyökerek című sorozat, ahol megtanultam egy új technikát, és aminek a forgatása közben megbetegedett, majd meghalt a maszkosok vezetője, és én kerültem a helyére. Erre már felfigyelt a szakma és elterjedt rólam, hogy ha valakinek problémás a színésze, vagy ha kevés a pénz, de sok a munka, akkor engem hívnak.

Részlet a Maszk című filmből

Hogy emlékszik vissza a Maszk forgatására?

Nagyon kemény munka volt. Emlékszem, hogy a forgatás előtt megkértek rá, hogy menjek el orvoshoz, én meg nem értettem, hogy minek. Kiderült, hogy tíz millió dolláros biztosítást kötöttek rám. Ilyesmit maszkmesterek esetében nem szokás. Csakhogy ők rájöttek, hogy a főszereplő, akinek a maszkját én készítettem, mindennap játszik, és ha én megbetegszem, akkor nagy bajban vannak. Az viszont egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy ezért Oscart kaphatok.

Követte korábban, hogy kik nyernek ebben a kategóriában?

Pár évvel korábban kezdtek csak Oscar-díjat adni legjobb smink kategóriában. De arra büszke vagyok, hogy a legelső jelöltek között volt a Heartbeeps, amit együtt csináltunk Stan Winstonnal. A jelölés előtt viszont felhívott, és közölte, hogy nem fogja beírni az nevemet, mert mégiscsak ő hívott ebbe a munkába, és ez az ő biznisze. Végül nem nyerte meg a díjat.

Készült köszönőbeszéddel az Oscar-gálára?

A nejem vagy két hónapig tanított a beszédre, de én annyira biztos voltam benne, hogy nem kapom meg, hogy mikor beolvasták a nevemet, két másodperc alatt elfelejtettem, amit két hónapig tanultam. Egy szót sem mondtam el belőle. Egyébként Stan volt ez első, aki felhívott és azt mondta, hogy gratulál és utál, mint a fene, mert ő segített nekem bekerülni a szakmába, és én előbb kapok díjat. Aztán nyert vagy ötöt, többek között a Terminátor 2-ért és a Jurassic Park-ért.

Nagy áttörést jelentett a díj a karrierjében?

Hosszútávon igen. Rögtön a díj után egyébként minden nyertesnél legalább egy évig van egy mélyrepülés, mert félnek az emberek, hogy túl drága lett. De például a gyártási értekezleteken korábban, ha hozzá akartam szólni, akkor mindig leintettek, hogy maradjak csendben. Az Oscar után viszont előre megkérdezték, hogy akarok-e mondani valamit.

Elek Zoltán | Fotó: Mudra László

A díjat Elek Zoltán néven vette át, de a Maszk-tól kezdve a főcímekben csak, mint "Zoltan" szerepel. Miért változtatta meg a nevét?

Cher dobta be az ötletet a Maszk forgatásán. Bár az ő sminkjét nem én készítettem, de mindennap találkoztunk, és nagyon megszeretett. Kérdezte, hogy milyen néven kapok kreditet a filmben, én meg mondtam, hogy Zoltán Elek. Erre mondta, hogy a családnevem hazavágja a keresztnevemet, és hogy sokkal jobban hangzik csak a Zoltán. És igaza volt, mert a Zoltán egy olyan név, amit az amerikaiak valamiért nagyon megjegyeznek, az Eleket viszont nem bírják kiejteni. Meg aztán, neki is csak egy neve van, gondoltam, tudja mit beszél. Zoltán névvel nomináltak az Oscar-díjra is, én meg hívom a családomat, hogy micsoda hírem van, ők kérdezik, hogy milyen néven jelöltek, mondom Zoltán. Na, erre anyám rákezdett, hogy biztos szégyellem a családomat. Bementem inkább az Akadémiára, és kértem, hogy változtassuk meg a teljes nevemre, mert anyukám rettenetesen haragszik. Így is lett, aztán a színésznő, aki felolvasta a nevemet, természetesen képtelen volt kiejteni az Eleket, a harmadik nekifutásra inkább feladta, és csak annyit mondott, hogy Zoltán.

Milyen szempontok szerint válogatott ezután a felkérések között?

Volt tizenöt évem, amikor annyi munkám volt, hogy nem tudtam, melyiket csináljam meg. Ebben az időszakban szinte csak maszkokat készítettem, és észrevettem, hogy be vagyok skatulyázva. Kezdett elterjedni, hogy mást nem is tudok csinálni, ami bosszantott, és elkezdtem keresni a lehetőséget, hogy karaktereket készíthessek, bajusszal, szakállal.

A Johnny, a jóarcú-ban Mickey Rourke-nak készített maszkot, amelyhez ő később nagyon hasonlóra roncsolta az arcát plasztikai műtétekkel és boksszal.

Ez egy érdekes sztori. A forgatáson körülbelül huszonöt napra lett volna szükségem, hogy sikerüljön elkészíteni a torz maszkját. De ő hat nap után kijelentette, hogy többet fel nem rakhatom a fejére az anyagot. Hiába győzködtem, hogy erről szól a film, és, hogy az ő arcára terveztem az egészet. Közölte, hogy nem csinálja, és rakjam föl a dublőrére. Nagy balhé lett az ügyből, és végül tényleg a dublőrére kellett feltennem. Úgyhogy a kész filmben, amikor a torz arcot látjuk, annak legalább a nyolcvan százalékát nem Mickey Rourke játssza.

A Johnny, a jóarcú előzetese

Dolgozott vele azután is, hogy tönkretette az arcát?

Az arcokkal az a helyzet, hogy egy szép arcból lehet csúnyát csinálni, de csúnyából szépet már nem könnyű móka. A Nyerő páros című Jean Claude Van Damme-filmben dolgoztam újra vele, ahol egyik nap megkértek, hogy maszkírozzam nővé. Mondtam, hogy ez képtelenség egy ennyire csúf arcból. Kérdeztem is tőle, hogy miért volt szüksége idióta plasztikai műtétekre, de letagadta, miközben jól látszódtak a sebhelyek.

Végül milyen nő lett belőle?

Négy és fél órát dolgoztam rajta, de olyan jól sikerült, hogy Dennis Rodman, aki szintén szerepelt a filmben, és aki nem tudta, hogy mit csináltunk Mickey-vel, azonnal ráhajtott, amikor kijött a sminkből. Mickey eljátszotta a nőt, teljesen hülyét csinált Dennis Rodman-ből, aki konkrétan már alsógatyában rohangált, és készen állt volna bármire. Rettenetesen röhögött az egész stáb.

Sminkelt olyan színészt vagy színésznőt, akinek meglepődött a bőrén, mert annyira szép vagy annyira csúnya volt?

Bernadette Petersnek, akivel a Heartbeeps-en dolgoztam, olyan gyönyörű bőre van, mint az üveg. Rettentő nehéz volt rárakni a sminket, mert mint az üvegen, megcsúszott rajta a festék. Ennyire sima bőrt még nem láttam. A csúnya bőrrel pedig az a helyzet, hogy már olyan anyagok vannak, amelyekkel bármit el lehet tüntetni, sőt már szinte túl szép lesz tőlük az arc.

Részlet a Heartbeeps című filmből

A forgatásokon nagyon sok időt tölt fizikailag egészen közel a színészekhez. Mennyire könnyű velük megtalálni a megfelelő távolságot?

Elkerülhetetlen, hogy kialakuljon valamilyenfajta kapcsolat közöttünk. De én azt tartom, hogy nem szabad túl közel kerülni, mert az csak rossz lehet. Ezt annyira szigorúan betartottam, hogy egyszer sem mentem be Jean-Claude Van Damme lakókocsijába a forgatásokon, pedig tizenhárom filmben dolgoztam vele együtt.

Egyébként mennyire jellemző általában a színészekre, hogy kiadják a magánéletüket sminkelés közben?

Abszolút. A sminkes szobában megered a nyelvük. Sőt, néha túl sokat árulnak el magukról. Nem egy sminkeset ismerek, aki meghallgatott egy színészt, válaszolgatott neki, és később bajba került. Én megtanultam, hogy amikor dolgozom valakinek az arcán, teljesen kikapcsolok, és egyáltalán nem figyelek oda arra, amit mond, vagy amit a telefonon beszél. Sokszor előfordul, hogy arra kapom fel a fejem, hogy megkérdezik, erről vagy arról mit gondolok, nekem meg fogalmam sincs, hogy miről beszélnek. Ez a módszer abszolút kifizetődő.

Jean-Claude Van Damme-mal forgatásokon kívül sem találkoztak? Nem lettek barátok?

Jó kapcsolat alakult ki közöttünk, de én úgy álltam a helyzethez, hogy ha vége a munkának, akkor a haverságnak is vége. Hamar bebizonyosodott, hogy jól döntöttem, mert vele történtek olyan dolgok, amikből jobb, hogy kimaradtam.

Részlet a Nyerő páros című filmből

Mesélne egyet ezek közül?

Kanadában forgattunk, amikor az éjszaka közepén felhívott az akkori felesége, hogy hadd jöjjön fel a szobámba. Mondtam neki, hogy hagyjon békén. Pár perc múlva zajokat hallottam, kinéztem, és láttam, hogy a feleség ráveti magát a Jean-Claude dublőrére, aki velem szemben lakott. Gyorsan felhívtam a biztonságiakat, hogy jöjjenek gyorsan, mert ebből gyilkosság lesz. Marha nagy balhé lett belőle. Másnap jött a producer, hogy vallomást kell tennem, mert összetört az egész szoba.

Közrejátszott ez az eset abban, hogy megszakadt önök között a munkakapcsolat?

Nem, én már elég régen abba akartam hagyni vele a munkát. Ő ugyanis nem szeret Amerikában forgatni, és a tízévnyi közös munka alatt elterjedt rólam a szakmában, hogy sosem vagyok otthon.

Ebben az időszakban dolgozott az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag-ban, majd a Rocky V.-ben is. Csupa olyan film, amelyekben sebeket, sérüléseket kell készíteni. Nem félt, hogy beskatulyázzák?

De igen, ugyanaz történt, mint annak idején a maszkokkal. Mindenki csak bunyós filmekre hívott. A Rocky V. egyébként arról emlékezetes, hogy forgatás közben fölmondtam. Ez volt az első olyan eset, hogy nem a Sylvester Stallone rúgott ki valakit, hanem őt hagyták ott. Hét-nyolc hét után azt mondtam, hogy ehhez túl rövid az élet.

Elek Zoltán | Fotó: Mudra László

Mi történt?

Csak egy esetet mesélek el. Körülbelül öt hétig vissza sem köszönt nekem. Aztán egyik nap leült mellém, amin teljesen meglepődtem, és megkérdezte, hogy házas vagyok-e és, hogy mióta. Mondtam, hogy huszonnyolc éve. Akkor hátra kellett lépnem, mert azt hittem, hogy le fog hányni, akkorát öklendezett, majd azt mondta, hogy egy normális, egészséges férfi olyat nem csinál, hogy huszonvalahány évig ugyanahhoz a nőhöz megy haza. Ez volt az első beszélgetésünk. Aztán történtek más dolgok is. Mesélték, hogy eltorzult az arca, amikor rájött, hogy most nem ő rúgott ki valakit. Bízom benne, hogy ma már nem olyan, amilyen akkor volt.

A Harcosok klubjá-n is dolgozott, de nem kapott kreditet. Mi ennek az oka?

Az, hogy csak egy-két napra hívtak be, bár végül az egész filmen ott voltam, csak nem stábtagként. Mindennap azt vártam, hogy azt mondják, holnap már nem kell jönnöm, de ez nem történt meg.

Brad Pitt a Harcosok klubjá-hoz készült promóképen

Brad Pitt-nek saját sminkese volt a forgatáson. Nem frusztráló, amikor a nagy sztárok viszik magukkal az állandó sminkesüket, és ön csak a többiekkel dolgozik?

Én ebből sosem csináltam ügyet. És ma már szinte mindenkinek megvan a saját embere. De szerintem, ha most kerülnék a szakmába, nem tudnék érvényesülni. A legtöbb sminkesnek ma már például ügynöke van. Mire kiderül, hogy lesz egy film, addigra már az ügynökök ellepik a produkciót, és a többieknek esélyük sincs.

Néztem, hogy a Harcosok klubjá-ban külön maszkmester foglalkozott a fogakkal. Mennyire jellemző, hogy egyetlen kis területre specializálódnak? Létezik orr vagy fül maszkmester?

Majdnem így van már. De az is előfordul, hogy valaki csak ért a fogsorokhoz, megcsinálja, és kér érte kreditet. Akkor felrakják, de ettől még nem maszkmester.

A Grincs-ben hány maszkmesterrel dolgozott együtt?

Ötvenkét maszkmester és ötvenkét fodrász dolgozott összesen. Hajnali két óra harminckor kezdtünk a színészeken, a többiek hét órára érkeztek. Mire ők beértek, mi már túl voltunk félnapi munkán. Borzasztó korán kellett felkelni.

Részlet A Grincs című filmből

Érdekelte, hogy a film, amin dolgozott sikeres lett vagy sem?

Az, hogy melyik film sikeres és melyik nem, érdekes dolog. Amikor A függetlenség napjá-n dolgoztam, végig az járt az eszemben, hogy ki lesz az állat, aki bemegy a moziba, és megnézi ezt a baromságot. Hatalmas hülyeségnek tűnt az egész.

A Texasville című filmben mindenkit tíz évvel kellett megöregítenie. Néha látni nagyon rosszul sikerült öregítéseket. Mire kell különösen odafigyelni ilyenkor?

Három kategória létezik. Az első, amikor nem akarnak komoly öregítést, csak finoman jelezni az idő múlását. Ilyenkor csak sminkkel dolgozunk, de ennek van egy határa, és ha ezt a határt átlépjük, akkor komikus lesz a hatás. Óvatosnak kell lenni, mert már egyetlen vonallal is el lehet rontani. A második fokozat, amit a Texasville-ben csináltam, az sem maszk még, de már több, mint a smink. Ezzel olyan tíz-tizenöt évet lehet öregíteni. A harmadik pedig a maszk.

A Texasville előzetese

Ha néz egy filmet, azonnal kiszúrja egy rosszul sikerült munkánál, hogy hol rontották el?

Igen, ez rögtön látszik. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt, ha elrontottam valamit, akkor az úgy is maradt. El is ment a híre Hollywoodban egy pillanat alatt, hogy csináltam valami hülyeséget.

Emlékszik ilyen esetre?

Persze. Az egyik Jean-Claude Van Damme-film forgatási napjának a végén döbbentem rá, hogy egész nap az arcán kellett volna, hogy legyen egy hatalmas seb, amit nem raktam rá. Azt hittem, hogy megáll a szívem, mert egy ilyen forgatási nap száz-százötvenezer dollárba kerül. Gyorsan elmentem a vizuális trükkökkel foglalkozó fiúkhoz, és könyörögtem nekik, hogy segítsenek, mert ki fognak rúgni. Megígérték, hogy megoldják, és mikor később megnéztem a moziban a filmet, mondtam is, hogy jobb munkát végeztek, mint én.

Manapság nem válthatják le teljesen a maszkot és a sminket a vizuális effektek?

Nagyon sokan használják, és már sokkal olcsóbb is, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Tagja vagyok az Akadémiának, és amikor bemegyek megnézni az előterjesztett filmeket, akkor azt látom, hogy hibátlanok. Márpedig én még olyan sminket nem láttam, amelyikben nincs hiba. Úgyhogy meg kell nézni, hogy mennyi ebből a számítógép, és mennyi a smink. Emlékszem, mikor megnéztem a Forrest Gump-ot, amelyben komputerrel tüntették el Gary Sinise lábát, akkor értettem meg, hogy hamarosan nem lesz szükség a maszkmesterekre.

Elek Zoltán | Fotó: Mudra László

Oscar-díjat általában azok a filmek kapnak, amelyekben látványosak a maszkok. Pedig azt sem lehet kis munka elérni, hogy a néző csak azt érezze, hogy minden a helyén van.

Valóban csak a nagyon komplikált maszkokért adnak díjat. Ugyanakkor sok olyan történelmi film is készül, ami tele van sminkkel. Na, ezeken azonnal átlapoznak. Pedig szerintem egy filmben, amelyben százasával rohangálnak a proletárok tökig szőrösen, rengeteg munka van.

Léteznek állandó maszkmester-csapatok? Ön például most ugyanazokkal a munkatársakkal dolgozik a Die Hard 5-ben, mint a Die Hard 4-ben?

A Die Hard 5-ben Bruce Willis sminkese Gerald Quist. Őt huszonnyolc éve ismerem. Még gyerek volt, amikor a feleségem smink vizsgáján megjelent modellként. Ő hívott el erre a munkára, csak én már elköteleződtem más filmekbe, és ezeknek a forgatása üti ezt. De rábeszélt, hogy jöjjek el, mert hogy neki akkor könnyebb lesz. Bruce-nak van egyébként egy saját csapata, akiket visz magával minden filmbe.

Hogy halad a forgatás?

Eredetileg úgy indult, hogy augusztus közepére befejeződik. De már látszik, hogy körülbelül csak szeptember közepére lesz vége. Az akciófilmek egyébként mindig problémásak, mert pillanatról-pillanatra változnak a dolgok. Ebben nincsen semmi különleges. De olyat még nem tapasztaltam egy filmnél sem, hogy dolgozunk mondjuk két napot, aztán három napot nem. Ez nagyon meglepő, és nem tudom, hogy miért van így.

Elek Zoltán | Fotó: Mudra László

Mit gondol, lehet manapság még akkorát dobni maszkmesterként, mint az ön fiatalkorában?

Vannak nagyon ügyes fiatalok. Össze kellene szednem magam, ha versenyeznénk. Ők már más kultúrában nőttek fel. Nem is vállaltam soha olyasmit, hogy szörnyeket csináljak, mert ez bennem nincs úgy meg, mint egy fiatalban. Ők úgy nőttek fel, hogy nézték a képregényeket, és a zsigereikben vannak ezek a karakterek. Csak sajnos olyanok is akadnak közöttük, akik azt hiszik, hogy már nincs mit tanulniuk. Én 1965 óta vagyok a szakmában, és örülök, ha minden nap tanulhatok valami újat.