A pedofil barom megkeni a kenyeret

A nagy füzet, Szász János rendező új filmje, filmforgatás, Cegléd, Ulrich Thomsen dán színész
Vágólapra másolva!
Szász János az első rendező, aki a Filmalap támogatásával elkezdhetett forgatni. Március elején, az egyik első munkanapon jártunk kint az Agota Kristof regényén alapuló A nagy füzet forgatásán, ahol megtudtuk, hogy Ulrich Thomsen egy vérnősző, pedofil barom, aki csak két leves nevét tudja magyarul, és kiderült az is, miért szerepelnek abszurd méretű vajas kenyerek a filmben.
Vágólapra másolva!

A Cegléd-környéki tanyára érkezve először átvágom magam egy kisebbfajta lakókocsi-dzsungelen, aztán máris hátborzongató jelenetbe csöppenek: egy csapzott kunyhó elé asztalt állítottak ki a kertbe, körülötte vagy fél tucat SS-katona ül, falatoznak, borozgatnak kedélyesen. Egy katona a grabancánál fogva odarángat az asztalhoz két egyforma fizimiskájú kisfiút. Az egyik tiszt egy groteszk méretű kenyérszeletet vastagon, alaposan megken vajjal, a gyerekek felé nyújtja, de amikor azok már felbátorodnának, hogy elvegyék, elrántja előlük, és élvezettel falni kezdi.

Fotó: Pályi Zsófia
Réthelyi András mint SS-katona és a Gyémánt ikrek | Nézz még több képet a forgatásról!

A jelenet kegyetlensége szívbemarkoló, de nem csodálkozom rajta: Szász János új filmjének forgatásán vagyunk, ami Agota Kristof A nagy füzet című, végtelenül kíméletlen regényéből készül. A film egy ikerpárról szól, akiket a háború miatt az anyjuk a vidéki nagymamánál hagy. A két fiú úgy dönt, nem lesznek kiszolgáltatottak, hanem megedzik a testüket és a lelküket a világgal szemben. Kőkemény szabályokon alapuló, saját világot alakítanak ki maguknak, és súlyos büntetéseket szabnak ki azokra, akik erkölcsi mércéik szerint bűnösnek találtatnak. Tapasztalataikat pedig a nagy füzetbe jegyzik fel.

Az eleinte a többi felnőtthöz hasonlóan szívtelennek tűnő nagymamát Molnár Piroska alakítja, akinek ma nincs jelenete, nála lakik ismeretlen okból az Ulrich Thomsen (Születésnap, Egy jobb világ) által megformált, vajas kenyérrel hadonászó SS-tiszt. A német Ulrich Matthes, aki A bukás-ban Goebbelst alakította, viszont magyart játszik: ő az ikrek apja, aki a történet végén visszatér a frontról. Thomsent az utolsó magyar forgatási napján csípem el. A dán sztárszínész, aki Szász Ópium-ában alakította a Csáth Gézáról mintázott főhőst, ezen kívül is többször dolgozott már nálunk, szerepelt a részben Magyarországon készült Max-ben, a Boszorkányvadászat-ban és A cég című minisorozatban is.

Fotó: Pályi Zsófia
Ulrich Thomsen, a depressziós meleg náci | Nézz még több képet a forgatásról!

Saját bevallása szerint a nyelvi korlát nem igazán zavarja: "a magyar nyelv elég idegenül hangzik számomra, a finnre hasonlít. De néha nem rossz, hogy nem értem, amit körülöttem beszélnek a forgatáson, mert így jobban el tudok vonulni a saját világomba. A gyerekek persze magyarul beszélnek hozzám a filmben, de egy német katona fordít nekem a jeleneten belül, úgyhogy ez nem probléma. Az Ópium-nál másképp volt, mert ott én angolul beszéltem, és a többiek magyarul reagáltak rá. Az egy kicsit furcsa volt. Mivel nem beszélek magyarul, és összefolynak számomra a szavak, ott megtanultam a végszavakat, amikre reagálnom kellett, például, hogy 'bableves' vagy 'gombaleves'. Ezt a két szót sikerült megjegyeznem."

A "depressziós, meleg náci" szerepét kifejezetten Szász János miatt vállalta el: "János, csakis János miatt. Hallottam a regényről, és néhány évvel ezelőtt, amikor egy amerikai filmet forgattam Budapesten, találkoztunk, és mesélt róla. Kedvelem Jánost és nagy rendezőnek tartom, úgyhogy nem volt nehéz döntés. A regényt nem volt időm elolvasni, de elhittem Jánosnak, hogy jó. Nincs időm semmi mást olvasni, mint a rengeteg forgatókönyvet, amit kapok, és ez elég sajnálatos, mert nagyrészük meglehetősen rossz." Bár figurája múltjáról és jövőjéről nem sok derül ki a filmben, Thomsen arra tippel, hogy "valószínűleg lelövik, mert melegként nem igazán illik a náci környezetbe".

Fotó: Pályi Zsófia
Ulrich Matthes az ikrek apját alakítja | Nézz még több képet a forgatásról!

Az ikrek apját alakító Ulrich Matthes viszont olvasta és nagyon szerette Agota Kristof regényét. Főleg emiatt vállalta el a szerepet, illetve azért, mert nagyon izgalmasnak találta a figuráját: "Az elején egy boldog családot alkotnak, aztán, amikor az apa visszatér a háborúból, egy emberi roncs, és a kettő közti kontraszt hatalmas. Akár vele műveltek szörnyűségeket, akár ő művelt szörnyűségeket másokkal, mindenképp a háború áldozata. Bármelyik háborúról legyen is szó, mindenki, aki harcol, más emberként tér vissza."

Mivel Matthes magyar férfit alakít, önszorgalomból elkezdte bemagolni a szövegét magyarul, egy tanár segítségével, "de úgy éreztem magamat, mint egy papagáj". Szomorúan hívta fel Szászt, hogy bevallja, mégsem tudta egy hét alatt elsajátítani a nyelvet, de a rendező megnyugtatta, hogy nincs is rá szükség, hogy magyarul mondja a szövegét, utólag úgyis szinkronizálni fogják. Matthes még reménykedik benne, hogy esetleg szinkronizálhatja majd saját magát magyarra, "egy nap alatt egy mondatot csak fel tudok mondani tökéletesen". Hogy a kiejtését fitogtassa, felolvas nekem egy részletet magyarul a forgatókönyvből, de a "feleségem" szóba beletörik a bicskája.

Szász Jánost az ebédszünetben sikerül kicsit hosszabb beszélgetésre elkapni.

Ez az első film, ami a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával forog. Milyenek a tapasztalataid az új finanszírozási rendszerről?

Mi Szőcs Gézától is kaptunk 100 millió forintot, ami hallatlanul fontos volt, mert anélkül nem tudtuk volna elindítani az európai koprodukciót, az előkészítést, sem a forgatást. De tény, hogy a Filmalap nélkül ezt a filmet nem tudnánk megcsinálni. Egyrészt kaptunk tőlük egy elképesztően alapos véleményezést, amiben megjelent egy biztos tudás Ágota Kristófról, és a könyv gyengéire is pontosan rámutatott, másrészt a filmalap előfinanszíroz, ami már régen nem volt divat a magyar filmgyártában. A döntésüket követő személyes megbeszélés pedig nem kihallgatás volt, nem fordították ránk a lámpát, hanem jó helyen keresgéltek. Pozitív a segítség, amit kapunk. Filmrendezőnek tartom magam és nincs rossz lelkiismeretem, amiért filmet csinálok. Én filmben szoktam politizálni. Ahogy mindenki. Ez az én voksom.

Fotó: Pályi Zsófia
Szász János és Ulrich Matthes megbeszélik az apafigurát | Nézz még több képet!

A regényben nincs meghatározva, hogy hol és mikor vagyunk, de te szemmel láthatóan a második világháborúba helyezted a cselekményt.

Amikor egyáltalán szóba került, hogy megcsináljuk a filmet, rögtön tudtam, hogy ezt a helyére kell rakni. Amikor még élt Ágota, sokat beszélgettünk, és ő örült annak, hogy a film nem valahol, valamikor, valamilyen nyelven játszódik majd, hanem ott, ahol ő mindezt megélte. Számomra evidens volt, hogy a második világháborúban vagyunk, Magyarországon, a nyugati határ szélén, abban a kis faluban, ahol Ágota Kristóf átvészelte a háborút a testvéreivel. Ennek abban a közegben kell tudnia megszólalni, amiben megtörtént. Nem volt egyértelmű, hogy ez a film így készül el: a megfilmesítési jogai nagyon sokáig nem voltak szabadok. Egy ideig Thomas Vinterbergnél voltak, aztán két évig a Constantin Filmnél. Nem is tudtunk a közelébe menni. Egyébként mindenki a teljes trilógiát akarta megcsinálni, nekem meg ez eszembe nem jutott, engem csak az első rész, A nagy füzet érdekelt.

Mennyi idő telik el a filmedben?

Gyakorlatilag egy év, de elsősorban a két gyerekben zajlik a történet nagyon erősen. Nem az idő a fontos, hanem az a sok bűn, amit kénytelenek elkövetni. Ettől nőnek fel, ez teszi képessé őket arra az elhatározásra, hogy elváljanak. És emiatt nem tudnak egymás szemébe nézni tovább. A harmadik főszereplő maga a füzet. Ez egy háborús történet gyakorlatilag háború nélkül. Nem látunk harcot, nem látunk becsapódást, nem látunk halottakat, szétszedett testeket, viszont látjuk a gyerekeket, meg a füzetben levő rajzokat, ábrázolásokat, ami a film nagyon fontos narratív része. Nézegettem hozzá a varsói gettóból származó gyerekfüzeteket, amikben nem csak írások, hanem rajzok is voltak, akasztott ember, szegénység, lerombolt házak, repülőgépek satöbbi. Ha sikerül a gyermeki fantáziát megmutatni, akkor ez háborúsabb film tud lenni egy igazi háborús filmnél is.

Fotó: Pályi Zsófia
Ulrich Thomsent igazítják | Nézz még több képet a forgatásról!

A regényben egy csomó iszonyú erős erőszakos és szexuális kép van, hogyan nyúltál ezekhez az adaptálás során? Mit fogsz megmutatni közülük?

A nézői képzelet nagyon erős. Szeretek elmenni a határig, és szeretem, ha a néző magától megborzong, mert elképzeli, hogy mi történik. Tehát nem azon a ponton kell abbahagyni, ahol megmutatod, hanem ahol megtörténik a nézővel.

Abban a jelenetben, amit épp most vettetek fel, Ulrich Thomsen figurája, a katonatiszt egy óriási vajas kenyérrel szívatja a gyerekeket. A könyvben is van egy hasonló jelenet, de ott nem a katonatiszt gonoszkodik és nem a gyerekekkel, hanem a szolgálólány egy ismeretlennel. Azért a szolgálólány figurája is megmaradt?

Persze, hogy megmaradt, Kiss Diána játssza. A vajas kenyér motívum lett ebben a filmben. Azon gondolkoztunk Szekér Andrással, akivel együtt írtuk az adaptációt, hogy hogyan lehet megmutatni a háború mikrovilágát. Ez a jelenet a gyerekek vidékre érkezése után egy nappal játszódik, amikor még nem dolgoznak a nagymamának. Volt egy olyan terv, hogy látunk egy lágert kívülről, ahova a gyerekek odavetődnek, de arról egy ilyen NSZK tévéfilm jutott az eszembe. Na, és akkor beakadt ez a vajas kenyér. Ez egyébként Sándor Palinak, a film egyik producerének volt a gyerekkori élménye, egy az egyben vele történt meg.

Számomra ez a gesztus Thomsen figurájának új értelmezést ad, mert mintha a könyvben nem lenne ilyen kegyetlen. Nálad ő milyen ember?

Szerintem nagyon hűségesen olyan, mint Ágotánál. Egy vérnősző, pedofil barom. Rettenetes a humorérzéke, tehát ő így humorizál, egy ilyen nagy vajas kenyérrel. Nem részvétteljes, viszont mégis talál valamit a gyerekekben, amiben ők sokkal erősebbek nála. És amikor ezt megérzi, akkor ő maga gyengévé válik.

Fotó: Pályi Zsófia
A kellékvajat hajszárítóval melegítik, hogy kenhető legyen | Nézz még több képet!

Hogyan sikerült megtalálni a főszereplő gyerekeket?

Nagyon kiterjedt, több hónapos keresés volt. Nem volt más lehetőségünk, minthogy írjunk az iskoláknak, hogy mondják meg, hol vannak ikrek. Rengeteg iker volt, de ezt csak egypetéjű ikrekkel lehet megcsinálni, ha ez nem jött volna össze, akkor egy gyerekkel kellett volna. Hiszen a regény épp azt boncolgatja, hogy két gyerek létezik egy lélekkel. Ágota mindig "mi"-ként hivatkozik rájuk, nem választja szét őket, és mi sem akarjuk szétválasztani. Somogyban, szegénységben akadtunk a két fiúra, Gyémánt Andrásra és Lászlóra. A casting directorunk egy este elküldött nekem egy nagyon pici, tizenöt másodperces mozgóképet róluk. És akkor szédültem meg először. Ők lettek a mi gyémántjaink! Nagyon szeretem őket.

Honnan tudod két teljesen amatőr kisfiúról, hogy működni fognak a kamera előtt?

Úgy, hogy elkezdünk dolgozni velük. Több hónapos munka előzte meg a forgatást, együttélés, beszélgetés, próbák özöne. Nagyon közelkerültek hozzám. De igazából arra kellett vigyázni, hogy ne rontsuk el őket, hogy ne kis profik legyenek, hanem értsék a jelenetet, de azt is tudják, hogy természetesen kell létezniük.

Fotó: Pályi Zsófia
A film főszereplői, Gyémánt András és László | Nézz még több képet a forgatásról!

A sztori magja nagyon hasonlít a Witman fiúk-éra. Mi fog meg téged ezekben a történetekben?

Én a Woyzeck-et tartom a legjobb filmemnek, és ahhoz szeretnék visszatérni. Persze ez most nagyon furcsán hangzik, hogy pont A nagy füzet-tel térnék vissza ahhoz a fajta történetmeséléshez, de itt arra gondolok, hogy egy szörnyű bűnös történetet mondok el, nem szégyellten érzelmesen. Ez a történet kicsit hasonlít a Sorstalanság-ra is, egy embertelenségről szóló, emberien láttatott történet. Annyi talán a párhuzam a Witman fiúk-kal, hogy ahogy próbára teszi a gyerekeket a világ ma is, akkor is, meg mindig, az engem mindig nagyon érdekelt. De a Witman fiúk-ban csak az a probléma, hogy "senki rám se néz, most mit kezdjek az én kis életemmel?". Itt teljesen másról van szó, itt az a kérdés, hogy "mit kezdjek azzal, hogy egy embertelen közegben vagyok?". A Witman fiúk-nak egy nagyon szép, harmonikus közege volt, ennek a filmnek meg az a közege, amit itt látsz.

De a Witman fiúk-ban is van embertelenség: az anya nem szereti a fiúkat, ez a bűne.

Ott az anya nem figyel rájuk, itt viszont a nagymama - akit az elképesztő Molnár Piroska játszik - azért figyel rájuk, tanítja őket. Pedig úgy tűnik, hogy egy rohadt, utolsó, mocsok boszorka, de közben kiderül, hogy mi van ott az egész mélyén. Egy mély szeretet alakul ki a nagymama és a gyerekek közt.

Négy közös nagyjátékfilm után most először nem Máthé Tibor az operatőröd, holott régebben azt mondtad, sosem dolgoznál mással. Miért alakult így, és hogy jött a képbe a Haneke filmjeit is fényképező Christian Berger?

Ahogy az operatőrök sem csak egy rendezővel dolgoznak, úgy én is lehetek egy kicsit hűtlen Máthé Tibihez, aki egyébként az egyik legjobb barátom. És legközelebb is együtt fogunk dolgozni. Én Máthé Tibitől érzelmes búcsút vettem, mielőtt elindultam volna ide forgatni. De ez a búcsú három hónapig tart. De nagyon érdekel Berger naturalizmusa, amit ő a természetes fényekkel művel, az elképesztő.

Fotó: Pályi Zsófia
Ulrich Thomsen és Christian Berger operatőr | Nézz még több képet a forgatásról!

Milyen zene lesz a filmben?

Ez egy nagyon egyszerű film lesz, és szeretném, ha a zenéje is nagyon egyszerű lenne. A legjobb az volna, ha annyira lecsontozott lenne, hogy egy szál mozizongora kísérné az egészet. Darvas Bence írt egy fantasztikus melódiát a filmhez, ami gyönyörű, szlávos, azt fogjuk használni.

A könyv prózája nagyon szikár, és ezek a nagyon egyszerű mondatok olvasva iszonyú hatásosak. Át lehet ezt ültetni valahogyan a film nyelvére?

A dialógok hűségesek, de természetesen kevesebb van belőlük, mint a könyvben. A narráció viszont nagyon hasonló. A füzet már említett belvilága nagyon fontos narrációs eszköz a filmben. Természetesen az irodalom és a film kettéválik, és ezt észlelem felvétel közben, és ha kell, inkább húzok a szövegből, inkább elveszek dolgokat. Vigyázok arra, hogy ne legyen irodalmi. De nehéz ezekre a kérdésekre válaszolni, mert még nagyon sok van hátra a forgatásból, és a film olyan, hogy elindulsz egy sötét alagútban és aztán rengeteg vágány visz balra-jobbra, de a film magát viszi, sodorja. És te vagy hagyod, hogy a film vigyen, vagy ragaszkodsz az eredeti elképzelésedhez, és azt mondod, hogy csak azért is így és így lesz. De akkor nekem nincs benne élvezet. Én azt élvezem, hogy megyünk, és néha egy egészen más vágányra kattanunk, és jó esetben visz magával a vonat, és robogunk vele. A filmkészítés öntudatlan, delíriumos állapot, és szerintem ezért érdemes élni.

* * *

A nagy füzet magyar-német-osztrák-francia koprodukcióban készül. Teljes költségvetése 953 millió forint, ebből 423 millió forint a magyar rész. Ebből a Magyar Nemzeti Filmalap 180 millió forintot, a kulturális államtitkárság 100 milló forintot biztosított.

A film forgatása egy Cegléd melletti tanyán, Németországban és Sopronban zajlik.