Török-Illyés Orsolya: Nem kötődöm a színészethez mint szakmához

Török-Illyés Orsolya és Hajdu Szabolcs az ötödik közös filmjükkel jelentek meg az idei Szemlén, és ezúttal a fődíjat is elhozták. A Bibliotheque Pascalban már kislányuk, Lujza is szerepel, így hamarosan hárman utaznak Berlinbe, hogy a film ott is megmérettesse magát. Sőt, igazából négyen mennek. Orsival beszélgettünk a filmet inspiráló börtönélményeiről, a mindent elsöprő szerelemről, félbehagyott színházi karrierjéről és arról, hogy egy időre jó lenne innen elmenni.

- Nagyon megrendített, amikor 2008-ban öngyilkos lett a Tamara másik női főszereplője, Kovács Ágnes. Nektek nyilván még nagyobb sokk volt. Mennyire voltatok barátságban?

- Amióta mindannyian Pestre kerültünk, valahogy elsodródtunk egymástól. Ágit úgy ismertem meg, hogy fölöttem járt a főiskolán, és nagyon nagy hatással volt rám. Kevés embert tudnék említeni a saját generációmban, akit ilyen nagyra tartottam. Tudod, van olyan időszak, hogy már nagyon nincs kedved a dolgoddal foglalkozni, és akkor látsz valamit, ami erőt ad. Nekem ő volt ilyen. Nagyon tehetséges ember volt. Régebben is voltak hullámvölgyei, de az nagyon rossz érzés, hogy éppen akkor, amikor a legmélyebb jött, nem voltunk a közelében. Egy olyan nagyvárosban, mint Budapest, az ember óhatatlanul elsodródik bizonyos emberek mellől. Egy kisvárosban jobban oda lehet figyelni másokra. Egyébként amikor Szabolcs a Bibliotheque Pascal-t írta, akkor felmerült benne az is, hogy Ági játssza a főszerepet. De aztán máshogy alakult a karakter.

- Te kötődsz még Erdélyhez?

- Az utóbbi időben a Bibliotheque Pascal volt a legfőbb kapcsolatom vele, mert voltak jelenetek, amelyeket a szülővárosomban, Marosvásárhelyen forgattunk. Barátaim persze még vannak ott, meg Kolozsvárott, Sepsiszentgyörgyön is, és ezek nagyon közeli barátok, tartom is velük a kapcsolatot. De anyukám már nem él, a testvérem meg nem ott él már, a nagyszüleim házát lebontották, megszűnnek fontos helyszínek az életemből. Lassan tényleg csak a temetőbe tudunk kimenni.

- Hoztál valamit onnan, ami szerinted megkülönböztet az itteniektől?

- Erre nincs rálátásom.

- Sosem érzed magad idegennek?

- De, idegennek érzem magam, de szerintem ennek nincs köze az erdélyi származásomhoz. Én igazából nem kötődöm Erdélyhez, de Magyarországhoz sem, bármikor el tudnám hagyni Budapestet. Nem kötődöm helyekhez, ettől igazából félek is. Mindig inkább el akarok menni onnan, ahol úgy érzem, hogy kezd beszippantani a közeg.

- Tervezitek is, hogy elköltöztök máshová?

- Igen, tervezzük. Egyszer már a jegyünk is megvolt egy távoli helyre, ahol hosszabb időt töltöttünk volna, de aztán családi okok miatt maradnunk kellett. Szerintem szükségünk volna rá, már csak azért is, hogy jó legyen ide visszajönni.

- Ezzel a filmmel most kiléptek a nemzetközi mozipiacra.

- Ez így igaz, de a film azért készült, hogy kifejezzük, ami bennünk van. Az nem lehet egy film motivációja, hogy kijusson a nemzetközi versenybe, mert abból tuti, hogy nem lesz olyan film.

- Egyszer azt mondtad egy interjúban, hogy a siker sosem egyértelmű. Most mit gondolsz a Bibliotheque Pascal fogadtatásáról?

- Az az igazság, hogy számomra minden egyes forgatási nap úgy ér véget, hogy elégedetlen vagyok. Soha nem érzem úgy, hogy "Na, ez megvolt". Aztán szerencsére jobb időszakok jönnek, és az ember elfelejti ezeket a gondolatait. De ilyenkor, a bemutató idején újra visszajönnek, és amikor gratulál nekem valaki, akkor folyton eszembe jut, hogy akkor, munka közben, úgy éreztem: "Istenem, csak ezen legyek túl!", meg, hogy "ezzel soha többé nem szabad foglalkoznom". Ez olyan, mint egy figyelmeztetés. Nem tudok feloldódni a sikerben.

Nézz még több képet Török-Illyés Orsolyáról! | Fotó: Pályi Zsófia

- Ha Szabolcs mondja, hogy jó, az sem nyugtat meg?

- Nem, az az ő baja.

- Te egyébként hamarabb látod a filmet, mint a többi alkotó?

- Nem. És a forgatáson sem nézem magam vissza. Sőt, ilyenkor is alig bírom nézni magam. Most ott tartok, hogy a Macerás ügyek-et már meg tudom nézni.

- És, tetszik?

- Igen, szerintem nagyon jó lett! (nevet)

- Milyen volt, amikor nem szerepeltél Szabolcs filmjében, amikor a Fehér tenyér-t csinálta?

- Ha nem játszom benne, akkor is végig követem az egészet, úgyhogy benne vagyok abban is. Azt meg végképp nagyon imádtam, amikor egy-egy fesztiválra elkísérhettem Szabolcsot, és nem volt semmi dolgom, csak hallgattam őt, ahogy beszélt a közönségtalálkozókon, és tanultam belőle. És nagyon büszke voltam rá meg most már Lujzára is. Most már magunkra vagyok büszke.

- És ha megérkezik a második baba, akkor kapsz egy kis szünetet Szabolcstól?

- A következő filmjében biztosan nem játszom, de nem ezért, hanem mert az egy olyan történet. Azért megértem, ha egy kicsit nem akar velem dolgozni.

- Miért?

- Mert most leforgattunk két ilyen női történetet egymás után, most valami másnak kell jönnie.

- De ő szereti visszahívni a régi arcokat, hűséges a színészeihez.

- Igen, és szerintem egy színésznek a legnagyobb elismerés az, ha jó volt vele dolgozni, és visszahívják. Én is nagyon hálás vagyok ezért Szabolcsnak. Amikor újra felvetődik az, hogy egy szerepet én fogok játszani, akkor - komolyan mondom -, mindig meglepődöm kicsit, és hálás vagyok neki.

Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya | Nézz még több képet! | Fotó: Pályi Zsófia

- Pedig kívülről lassan olyan összenőtt páros vagytok, mint Fellini és Giulietta Masina.

- De ez nem egy szabály, hogy mi mindig együtt dolgozunk. Csak valahogy olyan természetesen adódik.

- De el tudod képzelni, hogy Szabolcs mást hívjon egy női főszerepre?

- Persze. Sőt, annak például nem vagyok híve, hogy egy színész azért hízzon ötven kilót, hogy ő játszhassa el a szerepet. Nem tetszik az a hollywoodi szokás, hogy valamit mindenképpen Nicole Kidmannek kell eljátszania, amikor biztos van egy kurva tehetséges színész pont olyan adottságokkal is, amit a szerep megkíván. Én az ilyen teljesítményért nem rajongok, szerintem a hitelesség a lényeg. Úgyhogy olyat nem is szeretnék soha játszani, ami nem nekem való, vagy nagyon rám kell erőltetni.

- Nem vágysz már egy másfajta szakmai elismerésre? Mondjuk, egy díjra?

- Arra vágyom, hogy a filmjeinket elismerjék, és minden elismerés, amit a film kap, az hozzám is kötődik.