Túlpörögte magát a pszichotikus akrobata

Vágólapra másolva!
A Kéjjel-nappal laza hakni rengeteg agyament, rajzfilmesen puffogó akcióval és két középkorú, húsz évvel fiatalabbnak tűnő hírességgel. A szupersztárt játsszó szupersztár Tom Cruise mellett Cameron Diaz bájosan ügyetlenkedik, de azért az egész nem annyira vicces és ellenállhatatlan, amilyennek ők gondolják.
Vágólapra másolva!

A Kéjjel-nappal teljesen ártalmatlan és értelmetlen, infantilis nyári film, amire nem érdemes köpködni, mert ebben a tébolyító időben örüljünk, hogy a moziban légkondi van a fenekünk alatt, amíg a vásznon pörög valami A-listás hollywoodi akármicsoda. A kilencvenes évek abszolút sztárjai, a ma már félőrültnek számító Tom Cruise és a feszes combú, petyhüdt arcú Cameron Diaz játsszák a főszerepeket - kopott fényű, hatalmas nevű csillagok bolondoznak egy kicsit, mert ettől talán egy tizedszázalékkal menőbbek lesznek a mozinézők kollektív emlékezetében. Cruise és Diaz mellett itt van a harmadik név, James Mangold, a kemény és nyomasztó Copland, a remek Johnny Cash-film, A nyughatatlan rendezője, aki legutóbb ütős, klasszikus westernt forgatott (Börtönvonat Yumába) és aki tizenkét forgatókönyvíró mellett és több másik rendező- és főszereplő-jelölt után vette át ezt a projektet. Rá voltam igazán kíváncsi; látni akartam valamit Mangold drámai és mégis könnyed ritmusából, tévedhetetlen arányérzékéből, csodálatosan kikerekített karaktereiből. De ez nem az a film.

Ez egy laza hakni rengeteg agyament, rajzfilmesen puffogó akcióval és két középkorú, alapjában véve szerethető filmsztárral, akik húsz évvel fiatalabb karakterek bőrét feszítik az arcukra és így játsszák el, hogy viccesek és ellenállhatatlanok. Mangold érdeme, hogy erős kézzel vezényli le a Kéjjel-nappal tömény akció-hullámait: a film megállás nélkül pörög. Az egész nem más, mint paródia-ízű, bombasztikusra dagasztott akciójelenetek sora, amit néha, néhány percre megszakít egy-két semmitmondó, lusta humorú párbeszéd. A sztori nagyon egyszerű: Cruise egy szuperügynököt játsszik, aki kénytelen magával cipelni hegyen-völgyön át egy autószerelőcsajt (Diaz, akiről meg sem próbálják elhitetni, hogy tényleg vagány autószerelő - a kisugárzása inkább egy kedvesen buta, jól karbantartott, magányos kozmetikusnőt idéz), mert üldözik őket a gonoszok. Cruise és Diaz - Roy és June. Roy egy profi és gondoskodó gyilkológép, June bájosan ügyetlen és gyakran hisztérikus. A forgatókönyv szerint természetesen bimbózik köztük valami románc is, de erről Cruise-t nem tájékoztatták, mert kizárólag Diaz próbálja valamennyire eljátszani a szerelmet.

Forrás: InterCom
Cameron Diaz és Tom Cruise

Cruise sokkal távolabbról néz le partnernőjére és úgy általában az egész filmre. Úgy játssza Royt, ahogy a világ látja őt. Ez egy tehetséges, energikus, karizmatikus pali, akivel nincs minden rendben, aki valami fura burokból szemléli a külvilágot, de leginkább önmagával van elfoglalva. A Kéjjel-nappal legizgalmasabb pillanatai azok, amikor gigasztár-főszereplője megvillantja híres-hírhedt tébolyult mosolyát, amin annyit csámcsogott már a YouTube népe, amikor kiszivárogtak Cruise szcientológus beszédei. Ki ez a Roy? Egy villogó szemű, pszichotikus akrobata, aki azt képzeli, titkosügynök? Mennyire veszedelmes és milyen fokig kerítette hatalmába az elmebaj? Mi lesz June sorsa, ha hisz neki? Vagy tényleg igazat mond és ő az egyetlen, aki megmentheti a bugyuta, szőke nőci életét? A film első harmadában még bármerre billenhet a mérleg, és ez az egyetlen feszültség, ami életben tartja egy ideig a néző figyelmét - a többi ezerszer látott, hollywoodi műhumor és műbalhé.

Hiába pakolták tele akciójelenetekkel, izgalom zéró. Túl sok az ezerfelé repüló, számítógépes robbanás, vagy a grafikusok szülte, dühödten vágtató, számítógépes bika. Nincs komoly gonosz se, hacsak Peter Sarsgaard karaktere nem az, de ő túl keveset van vásznon; Cruise/Roy szuperkaraktere őt is elsodorja, mint mindenki mást. A másik fajsúlyosabb színész Paul Dano, aki itt megkapta a gyenge arcszőrzetű, kattant tinédzser-zseni szerepét és tökéletesen felejthető ebben a filmben. Itt is igaz, amit az összes Mission: Impossible-ről el lehetett mondani: Cruise ragyogó Napja mindent és mindenkit elhomályosít. Akinek ez nem tetszik, ne szerepeljen vele egy filmben.

Forrás: InterCom
Cameron Diaz és Tom Cruise

A Kéjjel-nappal akció-vígjáték: kiröhögi és súlytalanná teszi az akciót. Humora csak annyi van, amennyit egy olyan filmből nyerhetünk, ami nevet azon, mennyire komolyan veszi magát, miközben tényleg komolyan veszi magát. Kacag, de közben büszkén kihúzza magát és a nyakát nyújtogatva körülnéz, hogy bezsebelje az elismerést. Teli szájú, ezerfogú vigyora lebeg minden veszély, minden CGI-robbanás és villámgyilkosság felett: mindent beborít és megsemmisít, amitől komolyan szórakozhatnánk ezen a filmen.