Nagy Zsolt: Most elindul egy másik világ

Nagy Zsolt a generációjának egyik legtehetségesebb színésze. Hatalmas amplitúdóval éli az életet. Egyik pillanatban a Berlinale ünnepelt ifjú sztárjaként sütkérezik a dicsfényben, aztán húsz embernek játszik egy lakásszínházban. Intim fejlövés című filmjét most vetítik a mozik, ősszel Othellót alakít a Vígszínházban, ahol ezerkétszáz embernek akarja beütni Shakespeare mondatait. Zsoltot az agárdi házában látogattuk meg, és elbeszélgettünk az önfegyelemről és a függetlenségről, a Krétakör feloszlásáról, a Zuhanórepülés csalódásáról, valamint arról, hogy mikor tartják menőnek a fiai.

- Utoljára tavaly ilyenkor láttalak, amikor a Merlinben a Siráj utolsó előadásának a végén rátapostál a hegedűre, és ezzel vége lett a Krétakörnek. Másnap milyen érzésekkel ébredtél fel?

- Hát hogy nincs semmi. Hogy vége. Üres. Most elindul egy másik világ. Az is érdekelt, hogy: na most mi lesz? Na, gyerünk, most mi lesz? Nincs semmi. Semmi. Van még egy kis pénzem, az szerintem egy-két hónapra elég. Most megszületett a gyerekem. Mi lesz? De valahogy nem féltem, tudtam, hogy úgyis lesz valami.

- Akkor úgy volt, hogy te is mész tovább Schillinggel.

- Igen.

- És végül mégsem?

- Volt egy vitánk, és nem akartam velük dolgozni, nem akartam egyik munkájukban sem benne lenni.

- Ő prezentálta, hogy mit akar csinálni és az neked nem tetszett?

- Nem, ez egy másfajta vita volt, amiről nem akarok beszélni. De ez aztán megoldódott, és most dolgoztunk együtt a Laborhotel-ben. Valamit félreértettem, ami magyarázatra szorult, aztán elmagyarázta, és megértettem.

- Van most rossz érzés benned azzal kapcsolatban, ahogy véget ért az a Krétakör-történet?

- Á, szerintem Süsü (Schilling Árpád, a Krétakör vezetője - a szerk.) nagyon jól döntött. Én abszolút helyénvalónak tartom, ami történt. Ennek így kellett történnie, a társulat elfáradt. Persze hogy lehetett volna még játszani a Siráj-t meg lehetett volna még csinálni egy csomó ilyen előadást. De már nem lett volna benne ugyanaz.

Nézz még több képet Nagy Zsoltról! | Fotó: Hektor

- Szétszóródott a társulat. Szerinted ki az, aki megtalálta a helyét, és ki az, aki nem?

- Ezt én nem tudom, de mindenhonnan azt hallom, hogy nagyon jól dolgoznak a krétakörösök. Krétakör van, csak most szét van menve. Mindenhol ott van egy kis Krétakör.

- Jóban vagytok, tartjátok a kapcsolatot?

- Persze. Meg akikkel most dolgozom, azoktól hallom, hogy dolgozik most éppen Bánkival (Bánki Gergely - szerk.) vagy dolgozik most éppen Annamarival (Láng Annamária - a szerk.), és milyen jó vele dolgozni, milyen lelkiismeretes és kemény csaj. És milyen pontos és értelmes és nagyon jó színésznő. Ezeket jó hallani.

- És akik a Nemzetibe mentek?

- Roli meg Bori (Rába Roland és Péterfy Bori - a szerk.)? Róluk is jókat hallok. Rolikával dolgozom is a Hamlet-ben. Most rendez is majd kettőt.

- És megnézted őket, mondjuk, az Oresztész-ben?

- Nem jutok el színházba. Vagy a gyerekeimmel vagyok és családi program van, vagy dolgozom. Nagyon ritkán jutok el moziba is, általában DVD-n nézem meg a filmeket. Színházat meg tévében.

- Az nem az igazi.

- Persze, de hát nagyon szeretem a színházat.

- Schilling új projektjét valamilyen szinten figyelemmel követted?

- Persze, megnéztem az installációkat, amik az utcán voltak. Megnéztem azt az installációt is, ami a Gödörben volt. A fotókiállítást nem láttam. A Laborhotel-ben benne voltam, az utána lévőből láttam két akciót:, amit a fiatalok csináltak a kórházban, meg amikor egy buszutazás volt. A fürdőt sajnos nem láttam, véletlenül lecsúsztam róla. De mind a kettő nagyon izgalmas volt. Persze, erre is lehet mondani, hogy hát mennyi pénzbe van ez benne? És mi a picsának? Nincs igazi nagy színházi történet.

Nézz még több képet Nagy Zsoltról! | Fotó: Hektor

- Én nem láttam, de az volt a benyomásom az egészről, hogy ez egy ellépés a közönségtől. Ahogy a Krétakör egyre szélesebb tömegeket vonzott, úgy ezzel mintha Schilling azt mondta volna, hogy menjünk az ellenkező irányba, menjük az undergroundba.

- A Krétakör sok mindent csinált, és a Krétakör útja pontosan egy másik oldalról megközelíthető színházi eszme szerintem. Ez volt az iránya. Már ahogy a Siráj-ban elkezdtük minimalizálni a teret is, meg a mozdulatokat, a gesztusokat, a színészi játék és elkezdett átalakulni. Ez folytatódott a Hamlet-tel, ahol már iskolákba vittük el az egészet, és elzárkóztunk a kritikusoktól, nem is igazán érdekelt minket az egész szakmai dolog, ami Magyarországon a színház és a művészet körül történik. Ahogy ma beszélnek Magyarországon a kritikusok a művészetről és hogy mit tartanak művészetnek és kik azok a zsűritagok. Ki, miért és hogy tanít Magyarországon színészetet vagy színházművészetet. Kik tanítják ezt a mesterséget? Egyáltalán lehet-e ezt tanítani? Ettől elléptünk valamerre, és Süsü rajta maradt ezen az úton és csinálja tovább. Most megszüntette a társulatot, és van annyi pénze, hogy embereket tudjon felfogadni. Azokat, akikkel ő akar dolgozni, akkor, amikor ő akarja. Kísérletezik. Újfajta színházi nyelvet akar kialakítani, ami nagyon nehéz. És nem is tudom, hogy lehet kitalálni.

- A Krétakör mintha kinevelt volna magának egy közönséget, és az a közönség hajlandó volt követni titeket azokba az irányokba, amikbe mentetek.

- Mindig csináltunk közönségtalálkozókat, és olyan nyomasztó volt, hogy érdektelen, értelmetlen, hülye kérdéseket tettek fel az emberek egy-egy előadás után. Milyen értő, gurman, finom kis közösségről és közönségről beszélünk, amikor ilyen kérdések jöttek, hogy: és mennyit próbáltatok? Hagyjuk már ezt! Akkor beszéljünk valami másról vagy máshogy. De ez a mi felajánlásunk is, a közönségtalálkozókat sem úgy kéne tartani, hogy akkor várjuk kérdéseiteket.

- Nem a legjobb műfaj. Én is voltam páron, és mindig kínos volt.

- Igen, de ezzel a kínossággal is kéne valamit kezdeni. Nekem egyébként fogalmam sincs, hogy hogyan kell csinálni az egészet. Hogy mi az értékes és mi az értelmes színház, hogy mikor jó, amit csinálsz. Hogy kinek mi jó. Leginkább a divatot követik az emberek, és a Krétakörrel is ez volt: divat lett a Krétakörbe járni, és már minden olyan fasza volt, amit a Krétakör csinált. Szerintem ebből lett elege a Süsünek. Ezért mondta azt, hogy na figyelj, hagyjuk ezt az egészet, ne legyünk már majmok. Aki Krétakörre eljön, az már intelligens? Ez hülyeség.