A férfiak, akik állva maradtak

Quentin Tarantino életében először rendezett női filmet. Persze a Kill Bill sem a női lélek rejtelmeiről szól, hanem egy anyáról, aki elvesztette gyermekét, és ezért kegyetlen bosszúra készül. Férfias elszántsággal vág neki az útnak, hogy sorban lemészárolja öt ellenfelét, akik közül véletlenül több a nő, mint a férfi. A férfiakat a Kill Billben csupán ketten képviselik: David Carradine és Michael Madsen.

Vannak színészek, akik tökéletesen illeszkednek egy rendező víziójába, ezért rendre feltűnnek annak munkáiban. Michael Madsen is Tarantino-színésznek számít, noha csak a Kutyaszorítóban című filmjében szerepelt a Kill Bill előtt. Abban azonban olyan emlékezetes alakítás nyújtott, hogy azóta is Mr. Drapp szerepéről híres.

Madsen Chicagóban született, és lázadó kamaszkorában fedezte fel a színészetet. John Steinbeck Egerek és emberek című színművét látta egy színházban, amikor rádöbbent, hogy neki is ezzel kell foglalkoznia. Hamarosan tehát maga is színpadon állt. Egy alkalommal a spagetti-western nagyja, Sergio Leone kopogtatott az öltözője ajtaján, mert megtetszett neki a Carnal Knowledge (Testi kapcsolatok) című előadásban. Nem tudott neki szerepet ajánlani, csak arra buzdította, hogy tartson ki ezen a pályán, bármilyen rögös út vezet is a sikerig.

És az út tényleg rögös volt. Madsen azok közé az amerikai színészek közé tartozott, akik sokáig más szakmát űztek a megélhetésért. Dolgozott szobafestőként, autószerelőként, ápolóként, és benzinkutasként. Aztán nekivágott Los Angelesnek. Eleinte tévésorozatokban kapott szerepet (játszott pl. a Miami Vice-ban), majd jöttek a játékfilmek apró szerepei. '89-ben már egy nagyobb feladat is jutott neki: az Ölj meg újra! című thrillerben alakította a főhősnő agresszív ex-barátját.

'91-ben következett az az igazi áttörés: ekkor forgatta a The Doors-t Oliver Stone-nal (melyben Tom Bakert alakította), a Thelma és Louise-t Ridley Scott-tal (melyben Susan Sarandon karakterének megértő barátját játszotta), és egy Fatal Instinct című filmet, melyben övé volt az abszolút főszerep.

Különösen a Thelma és Louise-ban nyújtott alakítása keltett feltűnést, a kritikusok nem győzték dicsérni tehetségét. A következő évben pedig már ódákat zengtek róla, ekkor jött ki ugyanis a Kutyaszorítóban. Tarantino rendezői debütálása óriási sikert aratott, Madsent pedig sztárrá avatta. A hidegvérrel véghezvitt kínzatás - melyet Mr. Drapp szerepében vezetett elő a vásznon - mindenkit meggyőzött arról, hogy fényes karrier vár rá.

Michael Madsen a 2003-as cannes-i filmfesztiválon dohányzik

Nem így lett. Madsen a siker nyomán színész-robot lett: mindent elvállalt, és egyre több olcsó filmet forgatott. '94-ben öt produkcióban játszott, '97-ben pedig már tízben, de ezek közül egyedül a Donnie Brasco lett ismert, amelyben ismét sikerült megvillantania képességeit. Lassan visszatért a tévéfilmekhez, sorozatokhoz is. A kvalitásos színészi munkák hiányát másfajta kerativitással pótolta: verseket kezdett írni. Ezek később meg is jelentek a Burning in Paradise című kötetben, mely viszonylagos népszerűségre tett szert.

Tarantino tulajdonképpen mentőangyalként érkezett újra Madsen életébe: új esélyt adott neki arra, hogy visszakerüljön az élvonalba. (Hogy a fokozatos lecsúszást még jobban érzékeltessük: Madsen a Kill Bill előtt Ashton Kutcher és Tara Reid mellett alakított egy epizódszerepet A főnököm lánya című tinivígjátékban.) A Kill Bill-ben Bill (David Carradine) egyik bérgyilkosát alakítja, akinek meg kell halnia a menyasszony (Uma Thurman) bosszúja által.

A közös munka megint szorosra fűzte a köteléket közte és Tarantino között. Újabb könyvet írt Blessing of the Hounds címmel, melynek előszavát Tarantino írta (a mű novemberben jelenik meg), Tarantino pedig neki szán egy szerepet legközelebbi filmjében, mely egy II. világháborús történet.

Gy. D.