A tíz legviccesebb ember a világon

Vágólapra másolva!
Kiválasztottuk azt a tíz embert, akik a leggyakrabban és a legintenzívebben nevettetnek meg minket. A humor szubjektív, ezért természetesen a lista is az, de azért sorrendbe már nem állítottuk őket, mert akkor egy hétig vitázhattunk volna.
Vágólapra másolva!

Denis Leary

A katolikus ír családból származó Leary a 80-as években kezdte meg stand-up komikusi pályfutását, a képernyőn pedig a 90-es évek elején tűnt fel az MTV szpotjaiban, amelyekben hihetetlen sebességgel és dühvel hadar különböző témákról, például, hogy miért szar az R.E.M. és hogy miért nem adnak az MTV-n egész nap Cindy Crawforddal foglalkozó műsorokat. '92-ben jött ki a zseniális No Cure for Cancer, egy egyórás stand-up felvétel, amelyet okvetlenül meg kell néznie mindenkinek, aki szeretne megismerkedni Leary humorával. Ebben felbukkan összes kedvenc témája, úgymint ír és katolikus gyökereinek kifigurázása, a drogok, az alkohol és a cigaretta, valamint az átlagos amerikai bunkó, akiről fülbemászó Asshole című dala is szól.

Forrás: [origo]

Filmes munkásság: Az IMDb szerint már több mint negyven filmben játszott, de szerencsére ő maga könnyíti meg filmes munkásságának áttekintését egy kétrészes videóinterjúval (első, második), amelyben végigszalad a jelentősebbeken, és többségüket lefikázza. Az Egy híján túsz-t (The Ref) viszont minden idők legjobb karácsonyi filmjének titulálja, amivel teljesen egyetértünk. Legtöbben persze nem a moziból, hanem a tévéből ismerik Learyt: Rövid életű A meló című tévésorozata után 2004-ben elindult és továbbra is fut a néha nyomasztó tesztoszteronszintet megütő, de iszonyatosan vicces Ments meg!. A sorozatban Leary egy alkoholista, macsó tűzoltót játszik, aki rendszeresen hatalmas gyökérként viselkedik, és ezzel súlyos családi és szakmai problémákat gyárt magának, de valami miatt mégis szerethető. Az ötödik évad kint éppen most indul, és nem 13 részes lesz, mint a korábbiak, hanem 22, úgyhogy egészen őszig kitart majd.

Olvasnivaló: Isten éltessen, seggfej! - ötvenedik születésnapján köszöntjük Denis Learyt

Néznivaló: tízperces részlet a No Cure for Cancer-ből, amelyben Leary a különféle illegális és legális drogokról szövegel, miközben csak rá jellemző agresszivitással cigizik.

|||||||

Demetri Martin

Martin először a Comedy Central tévéadón kapott nagyobb nyilvánosságot a Premium Blend című műsorban, amelyben fiatal komikusok kapnak néhány percet, hogy bemutatkozzanak a vicceikkel. Ezután a Daily Show alkalmi résztvevője lett: a Trendspotting nevű rovatban tűnt fel időnként mint ifjúsági szakértő, aki a fiatalok szabadidős tevékenységeivel és fogyasztási szokásaival kapcsolatban nyilatkozik. 2006-ban These Are Jokes címmel lemezt adott ki, ami pontosan az, amit neve sugall, azaz Demetri vicceket ad elő jellegzetes stílusában, amire leginkább az jellemző, hogy rezignált fahangon beszél, kábé mintha egy bevásárlólistát olvasna fel. 2007-ben jött ki a Demetri Martin. Person., ami eléggé hasonlít a lemezhez, azzal a különbséggel, hogy DVD, úgyhogy látni is lehet Martint, aki így kedvenc rajzolós poénjait is bevethette, melyekhez egy hatalmas flipchartot használ. Idén februárban indult el a Comedy Centralon Martin első önálló műsora, az Important Things with Demetri Martin, amelyben a tőle megszokott "geek" humort csillogtatja. Amellett, hogy közönség előtt vicceket mesél (néha saját zenei aláfestéssel), rövidke szkeccsek is szerepelnek a műsorban, és minden adás egy-egy olyan fontos dolog köré szerveződik, mint például az "időzítés" vagy a "szék".

Forrás: [origo]

Filmes munkásság: Martin eddig csak epizódszerepeket játszott egy-két filmben (Még egy kis pánik, A meztelen dobos), és nem is ennek, hanem youtube-os népszerűségének köszönhető, hogy Ang Lee új filmjének producere rátalált, és megkapta a Taking Woodstock főszerepét. A megtörtént eseményeken alapuló vígjátékban ő játssza Elliot Tibert, az elfojtós srácot, aki véletlenül a legendás fesztivál megszervezésének közepébe csöppen. A filmet augusztusban mutatják be, akkor kiderül, hogy Martin színpadon viccesen enervált figurája hogyan jön át a filmvásznon.

Olvasnivaló: korábbi portrénk Demetri Martinról

Néznivaló: Részlet Demetri Martin egyik fellépéséből, ahol szót ejt többek közt a gyermekszeretetről és a kannibálokról.


|||||||

Jeremy Piven

Az amerikai közönség a '92-ben indult The Larry Sanders Show-ban ismerte meg, amelyben az első évadtól kezdve rendszeresen feltűnt a show vezető írójának szerepében. Rengeteg filmes és tévés szerepe ellenére igazán csak a 2004-ben indult Törtetők (Entourage) révén lett közismert és elismert - egymás után háromszor nyert Emmy-díjat Ari Goldnak, a hollywoodi ügynöknek a megformálásáért. Az egész sorozat tízpontos, de ezen belül is Ari pillanatai a legjobbak; a folyton szívrohamveszélyben pörgő ügynöknek írják a legfrappánsabb szemétségeket, amik gyakran valós sztárok/rendezők közismert gyengeségeit figurázzák ki egy-egy odavetett félmondatban, máskor pedig a beosztottai lelki terrorizálását szolgálják. A sorozat már megért öt évadot, de a közeljövőben biztos nem maradunk Ari Gold nélkül, mert már forgatják a hatodik szériát.

Forrás: [origo]

Filmes munkásság: Piven, akárcsak John Cusack, Chicagóban nevelkedett. Egy középiskolába jártak, egy lakásban laktak, és sokszor egy filmben is szerepeltek, pl.: a 80-90-es évek fordulójának olyan kultfilmjeiben, mint a Mondhatsz bármit és a Svindlerek, vagy később az Otthon, véres otthon. De Piven hosszú ideig Cusack árnyékában maradt, és ez a felállás igazából csak a Törtetők-kel változott meg, ami állítólag barátságuk végét is jelentette. A vásznon rendszerint a színes epizódszereplő tisztjét tölti be (a Ronda ügy-ben ő ölte meg véletlenül dugás közben a prostit, a rémes Füstölgő Ászok-ban pedig mindenki az ő szétcsúszott arcára pályázott), de hamarosan főszerepben debütál: az USA-ban nyár végén kerül a mozikba a The Goods, The Don Ready Story című vígjáték, amelyben egy olyan pasast játszik, aki egy használtautó-kereskedést próbál felvirágoztatni - ami, valljuk be, elég hülyén hangzik, de akár vicces is lehet.

Néznivaló: Tízperces klip Jeremy Piven legszebb pillanataiból a Törtetők-ben.


|||||||

Chris Rock

Magyarországon a mozifilmjei miatt ismerik, de vezetett Oscar-díj kiosztót és talk-show-t (The Chris Rock Show) is, lemezeket adott ki, valamint az ő tiniéveiről szól az Everybody Hates Chris című bájos tévésorozat, amelyben társ-alkotóként és narrátorként vesz részt. Ha csak a fentieket tette volna le az asztalra, akkor nem válogattuk volna be ebbe az illusztris listába, azonban az utolsó négy koncertfilmje (Bring the Pain - 1996, Bigger & Blacker - 1999, Never Scared - 2004, Kill the Messenger - 2008), mindenképpen a legnagyobbak közé emeli. Kíméletlen éleslátással és metsző humorral nyúl olyan érzékeny témákhoz, mint a rasszizmus, a társadalmi különbségek, a nemi egyenlőtlenségek vagy a rendőri brutalitás, de foglalkozik párkapcsolati kérdésekkel és a politika visszásságaival is. A koncertfilmeknek köszönhetően széles körben elfogadott az a nézet, hogy jelenleg Chris Rock a legtehetségesebb afro-amerikai komikus, aki a nagy elődök, Richard Pryor és Eddie Murphy által kitaposott utat járja tovább.

Forrás: [origo]

Filmes munkásság: Sajnos Rock sem menekülhetett a legtöbb komikust sújtó átok elől: hiába perzselte fel a színpadot, ennek a határtalan energiának csak egy töredékét tudta átmenteni a hollywoodi filmjeibe. Rengeteg halovány komédia és pár üresen kongó akciófilm sorjázik a CV-jén, csak párszor tudta megmutatni, hogy mit képes kihozni egy jól megírt szerepből, például Morgan Freeman bérgyilkos-társaként a Betty nővér-ben. Az utolsó két filmjét már ő is rendezte, a 2007-es a Nőmre hajtok című alkotásban dicséretes eleganciával helyezi át a Szerelem délután című Rohmer-film történetét napjaink New Yorkjába. Az idei Sundance-en melegen fogadták a Good Hair című dokumentumfilmjét, amiben az afroamerikai nők és férfiak hajápoláshoz fűződő sajátos viszonyát mutatta be.

Néznivaló: Chris Rock a nők és a férfiak közötti különbségekről beszél a Kill the Messenger című tavalyi koncertfilmjében.


|||||||

Sarah Silverman

Biztos sokan vannak, akik életükben először akkor szembesültek ezzel a mocskos szájú leányzóval, amikor tavaly a YouTube-on arról énekelt, hogy ő bizony a lakás minden egyes pontján Matt Damonnal dug. A karrierje viszont húsz évvel korábban kezdődött, amikor 17 évesen fellépett egy étteremben egy Emlők című dalocskával. Ha összevetjük ezt a '92-es videót valamelyik mostanában készült felvétellel, nyilvánvaló, hogy az ártatlan ábrázatú komika humora egyre tabudöntögetőbb lett az idők folyamán, de úgy tűnik, egyeseknek már eleinte is túl durva volt: '93-'94-ben a Saturday Night Live-nak dolgozott, de egyik szkeccsét sem találták megfelelőnek ahhoz, hogy adásba kerülhessen, ezért egy év után ki is rúgták. Ebből viccet is csinált pár évvel később, amikor alkalmi résztvevő lett a The Larry Sanders Show-ban.

Forrás: [origo]

Filmes munkásság: Jó néhányszor felbukkant már a vásznon és a képernyőn, de általában csak aprócska szerepekben. Láthattuk többek közt a Keresd a nőt!-ben, a Rocksuli-ban és a Rent-ben, vendégszerepelt a Monk-ban és a Seinfeld-ben. 2005-ben mutatták be a Jesus Is Magic-et, amely egy élő fellépésének felvételét ötvözi szkeccsekkel és dalokkal, például ezzel a bájos kis nótával, amelyben szó esik a zsidók pénzszeretetéről, a feketék fukarságáról és a magukat buzinak nevező melegekről is. Silverman humora mostanában főképp az ilyen témák körül forog, amelyekkel jól ki lehet akasztani az álszent, politikai korrektség gőzében élő közönséget (a felvételeken sokszor hallani, hogy a nézők egy része némelyik durvább viccnél besokall): viccet csinál a zsidókból, feketékből és latin-amerikaiakból, az AIDS-ből és a holokausztból. Két évad ment le eddig saját tévésorozatából, a The Sarah Silverman Program-ból, amelyben egy nővérén (akit Sarah igazi nővére, Laura játszik) élősködő, egocentrikus, munkanélküli csajt alakít. Szerintünk a sorozat kicsit langyos Silverman stand-up műsoraihoz képest, a munkásságával való ismerkedést inkább utóbbiaknál érdemes kezdeni.

Néznivaló: Részlet Sarah Silverman egyik fellépéséből, amelyben szóba kerül, hogy miért nem lehet működőképes kapcsolatot fenntartani egy fekete fiúval és hogy milyen szaguk van a mexikóiaknak.


Olvasnivaló:
Korábbi portrénk Sarah Silvermanről