Tóth Orsi: Legalább kétszáz évesnek érzem magam

Két hét múlva Tóth Orsi is végigmegy azon a vörös szőnyegen, amelyen már a világ összes nagy filmsztárja megfordult, ugyanis ő a női főszereplője Mundruczó Kornél Delta című filmjének, amely bekerült a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjába. Orsitól távol áll a díszbemutatók csillogása, legszívesebben farmerben menne mezítláb, de még inkább kihagyná az egészet, és kutyát sétáltatna helyette a gáton. A Szép napok, a Világszám! és a Johanna fiatal színésznőjével beszélgettünk.

- Milyen élmény volt neked Cannes, amikor kint voltatok három éve a Johanná-val?

- Nyomasztó. Nem könnyű abban a közegben létezni. Inkább kimennék a gátra kutyát sétáltatni.

- De hát ott volt a napsütés, a tenger...

- Azokat nem láttam, mert az nem arról szólt. Újságírók, riporterek, megjelenni, mosolyogni... csodálom azt, akinek ez simán megy. Az volt bennem, hogy ezt éljem túl és felejtsük el.

- Egy jó élményre sem emlékszel?

- Egyik délután kimentünk egy fényképész sráccal és képeket csináltunk egy parkban meg a kikötőben. Néztem azokat a jachtokat és az tök jó volt. Nekem olyan sose lesz. (nevet) Meg persze voltak még, de azokat megtartom.

- És most hogy megint mentek?

- Félek.

- Most még durvább lesz, mert egy versenyfilmnél vörös szőnyeges bevonulás is van. Kiválasztottad már a ruhádat?

- Kapok ruhát a USE unusedosoktól.

- Már felpróbáltad?

- Fel. Volt valami fotózás is az egyik újságnak. De ezeket nem én intézem.

- Hogy tudsz felkészülni arra, amikor végig kell menni a vörös szőnyegen és 300 fotós ordibál és vakuzik az arcodba?

- Kérek kölcsön egy magassarkút, és elkezdek gyakorolni, mert lépni sem tudok benne. Legszívesebben mezítláb mennék farmerban. Rettegek ettől az egésztől, azt hiszem, az a jó, ha nem veszed teljesen komolyan. Röhögni is kell rajta, akkor talán könnyebb.

- 2003-ban azt mondtad egy interjúban, hogy nincs olyan színház, amelyik maradéktalanul tetszene neked. Most már van? Vagy még kevésbé?

- Nincs bajom a színházakkal, szeretek ott dolgozni. Tudomásul veszem a társulati rendszert, de nem érzem azt, hogy bármelyik mögé teljes mellszélességgel oda tudnék állni. Valószínűleg tudnék dolgozni bármelyikben, de ha leszerződnék, nem lennék kibékülve magammal.

- A krétakörösökkel azért sokat játszottál.

- Nagyon szerettem velük dolgozni, de nem éreztem azt, hogy csatlakoznom kell, hogy velük legyek. És valószínűleg pont ez volt, ami tetszett benne.

- Hogyan érint téged, hogy felbomlik a Krétakör?

- Sajnálom, de megértem, hogy miért történik.

- Páran együtt maradnak közülük. Te velük tartasz?

- Nem, de ez nem zárja ki, hogy valaha még dolgozzak velük. Az ember úgyis mindig jó helyre kerül. Mindig azzal találkozol, akivel találkoznod kell. Nem hiszek a véletlenekben.

- A Pentheszileiá-ban Zsótér Sándorral dolgoztál. Ő nagyon más, mint Mundruczó?

- Szerintem nem mások. Ha elhagyjuk a megfogalmazási formát, akkor én alapvetően ugyanolyan típusú emberekkel dolgozom. Számomra ugyanonnan jönnek. Ez egyfajta látásmódot, az élethez való viszonyulást jelent. Vagy hozzáállást. Nem tudom jól megfogalmazni, majd lehet, hogy tíz év múlva menni fog.

- Milyen volt ebben a darabban a Básti Juli által elhagyott szerepet átvenni?

- Én ezt akkor nem fogtam fel. Most se így gondolom. Nagyon sokat tanultam Sanyitól, és a mai napig is tanulok ebből a darabból. Szépen lassan esnek le a dolgok. És az, hogy Básti Juli játszhatta volna ezt a szerepet ... hát sajnálhatja, hogy nem játszotta el.

Nézz még több képet Tóth Orsiról! | Fotó: Varga Anna

- A PestiEsti-ben salátának öltöztettek. Vegetáriánus vagy netán?

- Nem, szoktam kolbászt is enni.

- Szoktál főzni?

- Nagyon szeretek főzni, de nincs konyhám. Azt hiszem, ez mindent elmond. Állítólag jól főzök, de nem tudom, ritkán eszem belőle.

- Lehet olyan lakást kapni, amiben nincs konyha?

- Elvileg volt ott egy főzőfülke és egy tűzhely, de azt éreztem, hogy akkora helyet foglal és annyira nincs rá szükségem, hogy inkább dobjuk ki.

- Kicsi a lakásod?

- Harminc négyzetméter.

- A Bertók Lajos-féle Deltá-ban nagyon más volt a szereped?

- Nem szoktam szerepekben gondolkodni, inkább csak próbálok őszinte lenni. Tök mindegy, hogy mi az a papír, amit kapsz, hogy hány oldal, hogy mit kell beszélni, jó esetben nem véletlenül kapod, és az a fontos, amit éppen csinálsz és hogy abban maximálisan őszinte tudjál maradni. Erre törekszem. De nem vagyok elégedett. Nem mindig sikerül. Csak néha úgy, ahogy akarom.

- Mundruczó többször nyilatkozta, hogy animációs részekkel kibővítve akarja befejezni azt a filmet. Te érted, hogy miért? Ez adja magát?

- Értem. Ezt nem lehet másként megcsinálni. Butaság, hogy mindenki pótolható. Funkcionálisan nyilván, de mindenki prototípus. Pont azért fontos.

- Úgy tudom, szereted a rajzfilmeket. Akkor ennek különösen örülhetsz...

- Abszolút így van. Mindig szerettem volna szerepelni egy rajzfilmben.

- Szoktál forgatásokon zenét hallgatni, hogy belekerülj egy jelenet hangulatába?

- Azért konkrétan nem, de alapvetően zenefüggő vagyok. Ritka, hogy nincs a fülemben fülhallgató. Néha nem érdekel, hogy beszélnek körülöttem, akkor is felveszem. Ezért is félek Cannes-tól.

- Miért?

- Mert ott ezt nem lehet megcsinálni. Ha bátor lennék, vagy vakmerő, megcsinálnám, de a vörös szőnyegen valószínűleg nem fogom berakni a fülembe, pedig jó lenne.

- Szerintem ott a franciák bármit elnéznek a művészeknek...

- Lehet, de kevés ember értené, hogy miért raktam be a fülembe, és nagyon sokan nagyképűnek tartanának. És sokakat megbántanék vele, akik fontosak nekem.

- Szoktál arra gondolni, hogy hogyan értelmezhetik az emberek a viselkedésedet?

- Általában nem érdekel, hogy mit gondolnak azt emberek arról, hogy mit miért csinálok, de vannak bizonyos szabályok, amelyeket be kell tartani. Magam miatt is. Azt nem ígérem azért, hogy mosolyogni fogok, de megpróbálom.

Nézz még több képet Tóth Orsiról! | Fotó: Varga Anna

- Tavaly forgattál egy filmet Shirin Neshat iráni rendezőnővel. Mesélsz erről?

- Együtt csináltunk egy rövidfilmet még három éve, ami tulajdonképpen annak a játékfilmnek lett egy része, amelyet tavaly forgattunk.

- Hol forgattátok?

- Marokkóban.

- Milyen nemzetiségű lányt játszol benne?

- Perzsát.

- Milyen nyelven kellett beszélni?

- Nagyon kevés szövegem van benne hál' istennek, annak ellenére hogy sokat vagyok képen, de szinkronizálva lesz, úgyhogy beszélhettem magyarul is. A nagyon közelikben meg perzsául, de az nem olyan sok volt, úgyhogy fonetikusan megtanultam.

- A perzsa nők hányattatott sorsáról szól?

- Is, de nem feltétlenül. Nagyon speckó helyzet lehet, egy onnan származó, ott felnövő iráni nőnek, aki most New Yorkban él, rendezni ezt a filmet. Szerintem neki van miről beszélnie.

- A Persepolis-t láttad?

- Igen. Szerettem.

- Most pedig egy osztrák filmet fogsz forgatni...

- Abban tolószékes kislány leszek.

- Szeretnél külföldön is forgatni?

- Szeretnék dolgozni. Az, hogy külföldön vagy itthon... teljesen mindegy. A lényeg, hogy jót csináljak, olyat, ami számomra fontos.

- Láttál valami jó filmet mostanában?

- Tegnap a Szaffi-t az egyesen. A Coen-film is elég király volt.

- Felkavarnak a filmek?

- Horrorra nem ülök be, ott meg is halnék. Híradót se nézek.

Köszönet Bujdosó Borinak, Danyi Orsinak, Donáth Mirjamnak, Gyárfás Eszternek, Libor Anitának, Sós Juditnak, Ungár Péternek, Valuska Lacinak és Varga Évinek a segítségükért.