Párizs, szeretünk!

Az elmúlt egy évben négy Párizsban játszódó szerelmesfilm is bemutatásra került a francia főváros nevét használva varázsszónak, ráadásul három közülük szinte egyszerre érkezett meg a magyar mozikba. A szereposztások átfedései mellett egy-egy mozijegy áráért megkapjuk a jól ismert francia kliséket és anti-kliséket, a szerelem városa pedig nem mindig csak az érzelmekről szól. Összeállításunk rendet tesz a párizsi mozis kirándulások dömpingjében, és eligazít, hogy melyik városnézésre érdemes befizetni.

Párizsban (Dans Paris - 2006)

Rendező: Christophe Honoré
Szereplők: Romain Duris, Louis Garrel, Joana Preiss, Guy Marchand, Marie-France Pisier

A városnézés koncepciója: "Önsajnáló férfiak retró-Párizsa" - tiszteletteljes meghajlás a francia újhullám előtt; a múltba viszont a jelen két legizgalmasabb fiatal francia színésze, Romain Duris és Louis Garrel kalauzol.

A párizsiak: Szenvedélyesen szeretnek és szenvedélyesen szenvednek - a két bátyó csapongó, de végeredményben szépen összeálló története nem száll szembe a francia sztereotípiákkal, sőt. Bár Romain Duris önmarcangoló agonizálása (a Klapisch-féle Paris nyilvánvalóan merített az erkély-jeleneteiből) senkit sem hagy hidegen, a film legerősebb pillanatai mégis a boldog/hisztis visszatekintő jelenetek a véget ért kapcsolatából. Ami ezután következik, helyenként tenyérbe mászóan mesterkélt (hiszen nem mindenkinek jön be, ha a szereplők énekelve telefonálnak egymásnak), de hamisítatlan és jellegzetes francia élmény.

Legjellegzetesebb párizsi pillanat: Egy elvakult gall romantikus hős természetesen a a Szajnába is hajlandó beugrani karácsony előtt pár nappal. A két fiútestvér - különböző okokból - eleget is tesz az elvárásnak, így végül a fizikai fájdalomban forrnak össze eltérően kezelt lelki sebeik.

Christophe Honoré újabb párizsi szerelmesfilmje (ismét Louis Garrellel és még több énekléssel), a Szerelmesdalok május 14-én megtekinthető a Művész moziban és június 11-ig a filmklik oldalán.

+ + +

További kötelező párizsi kalandok:

Arról, hogy a filmes erotika melegágya sokak képzeletében Párizs, leginkább egy olasz rendező és amerikai sztárja tehetnek; az Utolsó tangó Párizsban sikamlós jelenetei óta senki sem tekint például ugyanúgy a teavajra. Bernardo Bertolucci 31 évvel később ismét felfűtötte erotikával a várost, bár az Álmodozók korántsem aratott osztatlan sikert, de legalább megismertetett a világgal három bátor, fiatal színészt (Eva Green, Michael Pitt, Louis Garrel).

Álmodozók | Michael Pitt, Eva Green, Louis Garrel

Ha már a francia újhullámnál tartunk, akkor nem nehéz kiemelni azt a filmet, ami a legtöbbet tette a város (és a női rövid haj) imázsáért; ha lenne időgép, akkor talán a Kifulladásig Párizsába lenne a leginkább érdemes visszarepülni és az imádni való akcentusú Jean Seberggel vagy éppen a sármos gazember Belmondóval grasszálni a Champs-Élysées-n.

Kifulladásig | Jean-Paul Belmondo,Jean Seberg

Kevésbé glamúr-hangulatú, de hasonlóan felejthetetlen Leos Carax hajléktalan-lovestoryja Juliette Binoche-sal, A Pont Neuf szerelmesei a város legöregebb hídjának vonzáskörzetében. Akinek viszont nem kenyere a realizmus, a Moulin Rouge! vagy a L'ecsó mese-Párizsában mártózzon meg!

Idealizált városképpel vádolták az Amélie csodálatos életé-t is, de kőből van a szíve annak, akit nem varázsolt el a Montmartre tündérkéje. Két éve a francia filmgyártás klónozta is Amélie-t, és áthelyezte egy még sikkesebb körzet, az Avenue Montaigne színházainak világába - a Művészlelkek (Fauteuils d'orchestre) nálunk sajnos elkerülte a mozikat, de tévében el lehet csípni.

Mielőtt lemegy a nap | Ethan Hawke, Julie Delpy

Az utóbbi évek legszebb párizsi kirándulása (Mielőtt lemegy a nap - Julie Delpy karrierjének csúcsa) pedig - egy évtizeddel korábbi bécsi előzmények után - mindössze másfél óráig tartott, de pont olyan életmegváltoztató érzelmi hullámvasútban részesítette a nézőket, amilyet mindenki elvárna egy kiruccanástól a szerelem városába.