Kerekes Vica: A legjobban várni szeretem a dolgokat

Vágólapra másolva!
Kerekes Vica nevét még kevesen ismerik, mert egyelőre csak a sajátos humorú Bakkermannban láthattuk, de még idén megcsodálhatjuk két elsőfilmes rendező izgalmasnak ígérkező alkotásában. Tehetsége káprázatos, személyisége elragadó, szépségében keveredik a természetesség, a festőiség és a mágia. A 27 éves színésznővel hosszasan elbeszélgettünk Szőkéről és Verebesről, falusi komédiákról és áldott pillanatokról, irigységről és improvizációról, gyermekvállalásról és meztelen jelenetekről, szeplőkről és elálló fülekről.
Vágólapra másolva!

- Egy éve szabadúszó vagy.

- Tulajdonképpen igen, de nem szeretem ezt a szót.

- És ez milyen?

- Őszinte leszek: kemény. Az elején azt gondoltam, hú, de jó lesz, azt csinálok, amit akarok, senki nem parancsol, magamnak határozom meg a szabályokat, de azért nagyon riasztó is tud lenni ám ez.

- Mi benne a riasztó?

- Az például, ha három hétig nem szólal meg a telefonod, és még esélyt sem kapsz arra, hogy castingokra menj, mert épp nem csinálnak semmit, vagy nem tud rólad senki. Eléggé a pályám elején határoztam el ezt, de nem szeretném elzárni magam attól, hogy legyek még színházban tag.

- Van olyan hely, ahol szívesen lennél tag?

- Van egy-két jó színház, ahol szívesen. A Radnótiban, a Bárkában vagy az Örkényben például. De ha színháznál lennék, akkor is szeretném, hogy ha filmszerep van, akkor lehessen menni, és nem biztos, hogy ez megvalósítható.

- És az alternatív társulatok?

- Az nem vonzott soha. A klasszikus színházat kedvelem, ezeket a nagyon alternatív és művészkedő dolgokat nem is nagyon értem és nem is nagyon élvezem.

- A produktum nem tetszik, vagy a dolog intenzitása?

- Mind a kettő. Ezzel az intenzitással még egy másik bajom is van. Ahogy a két főiskola, a pozsonyi és a budapesti is nagyon különbözik egymástól. Mi Pozsonyban elég sok légteret kaptunk, azt mondták, hogy reggel nyolcra bejössz, de tízkor már el kell menned az iskolából, hogy egy kicsit tapasztalj, egy kicsit élj, hogy a későbbiekben ezek alapján tudjál majd építkezni. Itt Magyarországon meg reggel héttől bent vannak éjjel kettőig, és ez nem biztos, hogy jó, főleg, hogy abból kellene táplálkozni, amit megélnek.

- Amikor lelkileg megterhelő szerepet játszol a színpadon, utána kell egy kis idő, hogy visszakerülj a rendes lelkiállapotodba, vagy egyből tudsz normális lenni?

- Egyből tudok. És sokszor elgondolkodtam, hogy ez jó vagy nem jó. Néha felteszek ilyen shakespeare-i kérdéseket magamnak. De tudok váltani, ez megy. Soha nem kellett még rám szólni, mondjuk, otthon, hogy most már lépj vissza légyszi a normál életbe és szállj le közénk.


- Horváth Lili fiatal rendezőlánnyal beszélgettem a múltkor arról, hogy az azonos nevű színésznő menedzsmentje már megkereste őt, hogy legyen olyan szíves megváltoztatni a nevét. Neked is azért kell Vicának hívnod magadat, mert már van egy másik Kerekes Éva, aki igen elismert színésznő. Ez nehéz döntés volt?


Bakkermann

- Azt gondoltam, hogy amúgy is Vicának becéztek, és azért vetted fel...



- Mit szeretsz legjobban a színészetben? Mik az áldott pillanatok számodra?



- Szoktál izgulni, amikor olyan színészekkel kell együtt játszanod, akiket előtte már régóta tiszteltél?

- Nagyon, vért izzadok. Előtte nagyon rossz, amikor hónapokkal előtte megtudom, hogy vele fogok dolgozni, és akkor elolvasok róla mindent, megnézem, hogy miben játszott, hogyan működött, és nagyon izgulok. És utána minden feloldódik, pikk-pakk megoldódik. Teljesen más, amikor tényleg megtapasztalod azt a másikat.

- Kinél izgultál a legjobban?

- Tavaly nyáron három filmet is forgattam, és ott azért megtapasztaltam az embereket. Az 1-ben, amit Verebes Zoltán rendezett, Mácsai Pál volt a partnerem, ott volt még Mucsi, Sinkó, Czukor Balázs. Vagy volt aztán Lukács Andor és Lázár Kati, akikkel a Mázli-ban dolgoztam.

- Egy ilyen találkozás mindig jó élmény?

- Bennem a jó marad meg legtöbbször.


- Láng Annamária mesélte egy interjúban, hogy amikor készültek egy darabra a Katonában, az olvasópróbán Máthé Erzsi fájdalmasan felkiáltott: "Jézus Mária, ezt a szerepet Domján Edit játszotta!"



- Általában irigyek a színészek?



- Ez inkább ilyen szomorúság, csalódottság...