Titanic: Nekünk ez a nyolc

A holnap kezdődő 15. Titanic filmfesztiválon szokás szerint a bőség zavarával küzdhetünk: 65 egész estés filmből lehet majd válogatni. Ezt megkönnyítendő kedvenc filmjeinket ajánljuk a programból, melyek közt találni vérbeli westernt, AIDS-drámát, koncertfilmet és megrázó skinhead-sztorit is.

Lady Chatterley
Rendezte: Pascale Ferran
Szereplők: Marina Hands, Hyppolite Girardot, Jean-Louis Coulloc'h
Műsoron: 04.04. 20:15 Vörösmarty Mozi, 04.07. 20:15 Toldi Mozi

Honnan jött? A Titanicon évről-évre jelentős, sőt, egy egész szekciót kitölt a francia jelenlét. Maguk a gallok pedig 2007-ben a César-díj keretében a Lady Chatterley-t kiáltották ki legjobbjuknak és a fődíjon kívül a legjobb női főszereplőnek és a legjobb adaptált forgatókönyvnek járó díjat is elnyerte (a Titanic programjában szerepel az idei César-fődíjas is, A kuszkusz titka címmel). A tengerentúlon a Tribeca Filmfesztiválon méltatták Marina Hands játékát egy legjobb női főszereplő trófeával, a független filmek díjátadóján pedig a legjobb külföldi filmek kategóriájában jelölték.

Mit rejt? D.H. Lawrence erotikában bővelkedő, klasszikus regényét már egy tucatszor megfilmesítették, 1981-ben például az Emmanuelle-t is jegyző Just Jaeckin, 93-ban pedig a BBC Joely Richardsonnal és Sean Beannel. Az új adaptáció azonban az első, amely Lawrence második, kevéssé ismert és némileg visszafogottabb verziója alapján készült, és az első, amelynél nő ült a rendezői székben. Ha pedig van olyan történet, ahol igazán érdekes lehet egy női megközelítés, akkor a mozgássérült arisztokrata unatkozó feleségének szexuális magáratalálása az. Pascale Ferran nem sajnálja az időt a hősnője által bejárt kalandos út bemutatására, még ha az földrajzilag csak a párszáz méterre lévő erdészházig is tart. Egy kimerítő, de csodálatosan érzéki film a brit társadalmi feszültségek és a francia szabadosság nyerő párosításával.

Amiért már érdemes megnézni: Chatterley asszony szexuális gátlásainak fokozatos levetkőzése egy varázslatos jelenetben csúcsosodik ki. Szoftpornó helyett a naturalizmus éltetése: a házasságtörők egy erdei tisztáson, gyermeki lelkesedéssel kergetőznek arra emlékeztetve a mozinézőt, hogy végső soron az ember is csak a természet része.

+ + +

Szemtanúk (Les Temoins)
Rendezte: André Téchiné
Szereplők: Emmanuelle Béart, Michel Blanc, Julie Depardieu, Sami Bouajila, Johan Libéreau
Műsoron: 04.04. 18:00 Uránia Nemzeti Filmszínház, 04.07. 16:00 Uránia Nemzeti Filmszínház

Honnan jött? A tavalyi berlini filmfesztivál egyik legerősebb versenyfilmje volt, de meglepő módon üres kézzel távozott. Hazai pályán viszont négy César-jelölésből Sami Bouajilának mellékszereplőként egyet sikerült díjra váltania, de két hímnemű szereplőtársa és a veterán rendező is a jelöltek között szerepelt.

Mit rejt? Ha fókuszát tekintve a Lady Chatterley az idei Titanic női francia filmje, akkor a Szemtanúk a férfi megfelelője. A 80-as évek elején, az ártatlanság korának a legvégén járunk, a hetero-, homo- és biszexuális főhősök pedig a matematikailag lehetséges legtöbb lehetőséget kipróbálják egymás között, nem számolva a kor pestisének beköszöntével. Az AIDS-szel való küzdelem kínálkozó közhelyeit többé-kevésbé sikeresen kikerüli André Téchiné visszafogott filmje, bár az egyéni sorsok intim drámája végig sokkal hitelesebb és érdekesebb, mint az az alapján kivetíthető társadalmi tabló.

Amiért már érdemes megnézni: A tenger a csodásan fényképezett film egyik legfontosabb szimbóluma. Lehet-e fuldoklás közben elcsábítani és szexuális orientációjában megingatni egy férfit? Itt, az egyik legemlékezetesebb jelenet tanúsága szerint igen.