Cannes: Zenél a plázs

Mintha a filmdömping nem lenne elég káprázatos, a cannes-i szervezők még azt is a fejükbe vették idén, hogy a zenerajongókat is lekötelezik pár ínyencséggel. Ilyen csemegének ígérkezik a filmzenéről való értekezés Hollywood legkapósabb zeneszerzője, Howard Shore társaságában (beszélgetőpartnere David Cronenberg) és nagy reményeket fűztünk "A rendezők két hete" szekció nyitófilmjéhez, a Joy Division pályafutásáról szóló Control-hoz is. Szegény Ian Curtis. Nehéz eldönteni, hogy mitől forog jobban a sírjában: a kimosott Pete Doherty-kinézetű főszereplő fahangján előadott slágerektől, az azok születéséről szóló banális háttértörténetektől, vagy attól a ténytől, hogy rövid életét olyan klisék mentén dolgozták fel, hogy a forgatókönyből gyakorlatilag bármely tragikus sorsú előadó filmbiográfiáját leforgathatták volna. A lineáris történet ugyanis ennyi: ............, kisvárosi fiú zenész akart lenni, a .......... együttes frontembere lett, szerelmes lett, megházasodott, a házassága elromlott, szeretője lett, beteg lett és .............. tragikus módon meghalt. (A pontok helyére helyettesítsük be az Ian Curtis, Joy Division és öngyilkosság szavakat - de megpróbálkozhatunk a Michael Hutchence, sőt Zámbó Jimmy kiindulópontokkal is, és máris van egy zenei filmbio forgatókönyvünk!).Sam Riley és Anton Corbijn Cannes-banAnton Corbijntől, a U2 és a Depeche Mode legendás videoklipjeinek rendezőjétől jóval többet vártunk volna, a főhős feleségét alakító Samantha Mortontól nemkülönben (ha ezt a filmet mondjuk Ron Howard rendezte volna, simán Oscar-díjat kapna sablonos "szenvedő feleség" alakításáért). Őt filmes áttörését követően rögtön egy Corbijn rendezte U2 videoklipben (Electrical Storm) láthatták a zenecsatornák nézői, nemrég pedig egy olyan pletyka járta be a világsajtót, hogy a nyitófilmet követően U2-Depeche Mode-New Order koncertre kerülhet sor a cannes-i plázson. Ez a hír sajnos kacsának bizonyult, de kárpótlásképpen egy külön éjféli vetítésen a U2 legutóbbi turnéjának Buenos Aires-i darabja látható háromdimenziós változatban, a rendező egy újabb videoklipes, Mark Pellington (Pearl Jam: Jeremy, INXS: Beautiful Girl). Egy U2 koncert 9-99 éves korig varázslatos élmény, de mozivásznon szerencsés választás volt 50 percre lerövidíteni, pont ennyi az az idő, amíg izgalmas 3D szemüvegben hüledezni a grandiózus díszleteken és The Edge egyre közelebb kúszó gitárszólóin. A kellemes kuriózum még ütősebb lesz a hivatalos vetítés kilométeres átmérőjű vásznán, ott valóban felér majd a filmvászon szuperhőseihez Bono, amint a Sunday Bloody Sunday közben kinyúl, hogy megbirizgálja a néző állát.