Az ausztrálok jobban csinálják

Már a hazai mozikban is látható a Candy című narkós románc az ötödik földrész új álompárjával, Heath Ledgerrel és Abbie Cornish-sel. Közben grandiózus ausztrál eposz készül az egy generációval idősebb szupersztárpárossal (Kidman és Jackman), díjkiosztó pedig manapság nem létezhet Cate Blanchett vagy Russell Crowe nevének említése nélkül. Az ausztrálok gyakorlatilag bekebelezték Hollywoodot, mely jelenségnek A-tól Z-ig tartó, átfogó összeállítással adózunk.

Nicole Kidman: A BMX banditából kirakatfeleséggé, majd jégcsap-királynővé, utóbb pedig Hollywood legkeresettebb színésznőjévé vált Nicole szinte emblémája az ausztrál színészdömpingnek, pedig Hawaii-on született. Mivel annyit emlegetjük rovatunkban és mindenki ismeri legalább tizenöt szerepét, ezúttal pár olyan filmje kerül kiemelésre, ami méltó lenne a nézők figyelmére, mégis eltűnt a süllyesztőben: korai ausztrál remek a Flört című gimis románc (megy az HBO2-n), kultkedvenc szatíra Nicole legmókásabb filmje, a Majd megdöglik érte, Az órák Oscar-díjának árnyékában elsikkadt a Szégyenfolt, hátborzongatóan jó a Születés és sajnálatos módon még hiánycikk nálunk a Fur - An Imaginary Portrait of Diane Arbus. Utóbbiról egyszer azt az elképesztő információt hallottam, hogy A szépség és a szőr lesz a magyar címe, de remélhetőleg csak rossz álom volt.

Nicole Kidman a Fur - An Imaginary Portrait of Diane Arbus című filmben

Oscar: Az összeállításban külön kiemelt színészek összesen 16 Oscar-jelölést gyűjtöttek be az utóbbi 10-15 évben. A rekordot Cate Blanchett, Russell Crowe és Geoffrey Rush tartják 3-3 jelöléssel és 1-1 győzelemmel. Az abszolút győztes talán Rush, hiszen ő elsőre nyert, ráadásul egy ízig-vérig ausztrál filmmel (Ragyogj!), Crowe viszont 2000 és 2002 között minden évben a legjobb férfi főszereplő jelöltek közt szerepelt. A sors fintora, hogy a három közül a leggyengébbel (Gladiátor) diadalmaskodott, egy év múlva pedig alaposan kinézett volna neki a duplázás az Egy csodálatos elmé-ért, de a BAFTA-díjkiosztón tanúsított botrányos viselkedésével maga ellen fordította a szavazókat. Az Ausztráliában nevelkedett Peter Finch nevéhez fűződik az Oscar-történelem egyetlen posztumusz díja, ő 1977-ben, két hónappal a halála után nyerte el a szobrot a Hálózat-ban nyújtott legendás szereplésével. A legnagyobb ausztrál vesztes Peter Weir rendező, akit hatszor jelölt már az Akadémia, de sem rendezői (Holt költők társasága, A kis szemtanú, Truman show), sem forgatókönyvírói (Zöld kártya), sem pedig produceri tevékenysége (Kapitány és katona) nem hozta meg az elismerést.

Peter Weir és Russell Crowe a Kapitány és katona forgatásán

Ókori hős: Egy képzeletbeli párharcban Russell Crowe gladiátorja valószínűleg péppé verné a hidrogénszőke ősmetroszexuális Akhilleuszt (Brad Pitt - Trója), ami persze rossz hír Hektórnak (Eric Bana). Reálisan szemlélve azonban pontosan Crowe és Bana párbaja lehetne egy igazán izgalmas összecsapás: Róma Görögország ellen, szolga királyfi ellen és leginkább ausztrál alfahím ausztrál alfahím ellen. A Gladiátor indította el a történelmi eposzok reneszánszát, bár a nyomában készült multiplexigényhez igazított hamis históriák egyike sem aratott hasonló kritikai sikert. Ridley Scott maga is hozzájárult a műfaj színvonalának zuhanórepüléséhez, utólag okoskodva a fülébe kellene súgni, hogy a babaarcú Orlando Bloom helyett az ausztrál tesztoszteronbombák között kellett volna keresgélnie; Hugh Jackman például talán megmenthette volna a Mennyei királyságot - és a képzeletbeli ausztrál epikus hősmeccset is érdekesebbé tette volna.

Egy jelenet a Gladiátor című filmből

Priscilla: Az ausztrál macsókultuszt azonnal meg lehet cáfolni a kilencvenes évek legsikeresebb filmes exportjával. A Priscilla, a sivatag királynőjé-nek kalandjai ugyanis egy tiritarka, de főleg rózsaszín buszról és sikkes utasairól szól. A kiszámítható homofób viccek helyett érdekes személyiséggel és valós problémákkal felruházott paradicsommadarak közül kettő is az ötödik földrész büszkesége: Hugo Weavingről már szóltunk az F-betűnél, Guy Pearce pedig külön bejegyzést is megérdemelt volna, ha a Priscilla sikere után egyenesen felfelé tartó pályaíve nem tört volna meg. A zseniális Szigorúan bizalmas és a még zseniálisabb Mementó óta nem sok jelentős szerepben láthattuk, de egy parádés visszatérés kinéz neki Harry Houdiniként a Death Defying Acts-ben.

Rachel Griffiths és Peter Krause a Sírhant művek című sorozatban

Rachel Griffiths: A Priscillá-hoz hasonlóan ABBA-slágerekkel hódított a Muriel esküvője című keserédes szinglikomédia 1994-ben, de ennél sokkal emlékezetesebb a két színésznő, akikkel megajándékozta a filmvilágot ez a film: Toni Collette (lásd T) és Rachel Griffiths. Tonival ellentétben Rachel nem futott be nagy filmkarriert, mivel egy újabb esküvős kaland (Álljon meg a nászmenet! - a Muriel rendezőjétől, P.J. Hogantől) és egy meglepő Oscar-jelölés (Hilary és Jackie) után a televíziót választotta - szerencsére. A Sírhant művek öt évadján keresztül több kihívás elé nézett és maradandóbbat alkotott, mint más színésznők több évtizedes karrierjük során. Jelenleg a Brothers & Sisters című sorozat második évadját forgatja.

Russell Crowe egy öregembert terrorizál a 3:10 to Yuma című filmben

Russell Crowe: Nicole Kidmanhez hasonlóan lehetetlenség egy bekezdésben összefoglalni, hogy miért lett korunk egyik legfontosabb színésze ez az alapvetően faragatlan és nehéz természetű fickó. A nyilvánvaló Szigorúan bizalmas, Gladiátor és az Egy csodálatos elme triász mellett kijár az említés első jelentős sikerének, a Romper Stomper-nek, amelyben bőrfejű suttyót alakított elképesztő hitelességgel, szinte lejátszotta a színről Al Pacinót A bennfentes-ben és kitett magáért az izgalmas Kapitány és katoná-ban is. Az ezredforduló tájékán minden arannyá vált, amihez nyúlt, mostanában ez nem éppen így van (A remény bajnoka, Bor, mámor, Provence), de még az idén változhat a széljárás a 3:10 to Yuma és az American Gangster-nek köszönhetően.