#4 - Otthonom, Idaho (Gus Van Sant, 1991)
Ez a férfiprostituáltak világában játszódó lírai alkotás két szuperjó szexjelenettel is kényezteti a nézőt.
Kik csinálják? Mike Waters (River Phoenix) és Walt (Robert Lee Pitchlynn)
Mit csinálnak? Egy kölcsönösen kielégítő ügyletet bonyolítanak le.
Hogyan csinálják? A patakban árral szemben ugráló pisztrángok képei után felülnézetből mutatják Mike-ot, amint egy széken ül, arcán az extázis egyértelmű jeleivel. Lábai között egy férfi térdel, de őbelőle egy szőrös karon kívül nem látunk semmit. Az orgazmus után a szőröskarú vécére indul, de előbb két tízdollárost ejt a széken ülő srác hasára, a pénz becsúszik a farmer alá, aminek éppen gombolja a sliccét. Mike felhúzza a pólóját, és a vécéajtón keresztül kezd el még több pénzt kunyerálni a klienstől. Ekkor végre megmutatják a másik férfit is, és kiderül, hogy kábé a világ legelőnytelenebb külsejű embere szopta le az imént River Phoenixt.
+ + +
Kik csinálják? Scott Favor (Keanu Reeves) és Carmella (Chiara Caselli)
Mit csinálnak? Adnak egy esélyt a heteroszexualitásnak.
Hogyan csinálják? Az addig a homoszexualitás jeleit mutató Scottról egy olaszországi kitérő alatt derül ki, hogy szíve szerint mégsem a hazai csapatnak játszana, mikor összeszűri a levet egy csinos tehenészlánnyal. Az aktust állóképekben követjük figyelemmel, de a rendező nem csak egyszerűen lepauzolja a beállításokat, hanem a színészek merevednek különböző szexuális pozitúrákba.
A The Advocate nevű melegmagazinnak adott interjújában* Gus Van Sant a filmes szex témakörét boncolgatja.
Robert Holfler: A filmjeidben nem túl merészek a szexjelenetek. Szándékosan kerülöd az ilyesmit? Gus Van Sant: Egy csomó rendező tartózkodik a kendőzetlen szexjelenetektől. A hatvanas évek előtt egyáltalán nem is létezett olyan. Ennek oka abban kereshető, hogy a szex mindig egy szubjektív szituáció. Mivel a közönség nem szeretkezik, miközben nézi a vásznat, hirtelen eltávolodik az ott történtektől. Bizonyos drámai helyzeteknek könnyen részese lehetsz, de ahhoz, hogy a szex átélhető legyen, mindig egy olyan karakter szemszögéből kell bemutatni, akivel már azonosultál. Ez nehéz feladat. De azért volt egy pár jó szexjelenet a filmjeimben. Például a Mala Noché-ben egy oltári szexjelenet van. - Mi volt benne a jó? - Nem volt hardcore, de relatíve merész volt. Az a film egy olyan férfiról szólt, aki egy mexikói vendégmunkáshoz vonzódik. Amolyan Halál Velencében-szituáció, de ők kapcsolatba is kerülnek. Az egész történet erről a vonzalomról szólt, tehát a szexjelenet kulcsfontosságú volt benne. Gyakran csak pumpálás meg a fűrészelés megy a filmekben, és az nem valami szexi. Az Otthonom, Idahó-ban mindig csak utalgattunk a szexre, de sosem mutattuk igazából. Érdekes lenne egy olyan filmet csinálni, amelyben látszik is a szex, amiben úgy tűnik, mintha tényleg élesben menne. De ez kockázatos vállalkozás, mert könnyen pornográfiának bélyegezhetik, pedig más lenne a célja. - Miért van az, hogy a Mala Noché-ban olyan kendőzetlen volt a szexjelenet, a többi filmedben pedig szinte alig van szex? - A szex tabu. Ezt hamar megtanulod, ha filmeket csinálsz, mert általában azt próbálod ki először. - A filmes szex tabu? Ezt nem értem. - Nem morális szempontból tabu. Van, ami nem működik a színpadon és van, ami nem működik filmen. A rendezők, akik nagyszerű szexjeleneteket csinálnak, tudnak valami különlegeset. Sokszor a humor miatt működnek ezek a jelenetek, vagy amiatt, hogy erősen azonosulsz a karakterekkel. |
A Mala Noche főszereplőinek szinte csak a szexen jár az eszük, a film első húsz percében másról sem beszélnek. Így nem csoda, ha meg kellett mutatnom a szeretkezést is. Az Otthonom, Idaho története viszont nem a szexről szól, még ha a főhősök azzal keresik is a kenyerüket. Ezért mutattam csak állóképeket a meztelen testekről. Elég volt csak ábrázolni, annyiból is átjött a lényeg. Láttuk a pozitúrákat, de nem láttunk mozgást. A tablókból kiderült, hogy mi történt, de a jelenet valójában csak a szex után kezdődik el.
____________
* Robert Hofler: Gus's Good Will (The Advocate, 1998. március 31.)