Herendi Gábor: Az igényesség látszik

Vágólapra másolva!
Herendi Gábor eddigi filmjeire, a Valami Amerikára és a Magyar vándorra összesen több mint egymillió jegy kelt el a moziban - ekkora közönségsikert a mai rendezők közül nem sokan arattak. Nyilvánvaló, hogy legújabb munkáját, a Lorát is nagy várakozás előzi meg, de Herendi ezúttal nem csak nevettetni akart.
Vágólapra másolva!

- Érezted a forgatás közben, hogy ez már a harmadik filmed? Hogy van már benne rutinod?

- Azt éreztem, hogy sokkal magabiztosabb vagyok. Nagyon határozottan tudtam, hogy mit akarok csinálni, és ettől nyugodtabb voltam és jobban tudtam koncentrálni. Persze valamennyi stressz mindig van bennem, hiszen borzasztó felelősségnek érzem, hogy ennyi pénzt költök el. Tényleg azt gondolom, hogy ez egy nagy ajándék, ennyi pénz... tényleg... jaj, borzasztó.

Fotó: Szabó Pál

- Mennyi?

- Körülbelül 300 millió forintot költöttünk el a filmre, még kimondani is borzasztó. Ezért aztán nagyon bennem van, hogy minőségi dolgot kell csinálnom, hogy akik majd megnézik, úgy érezzék: megérte, nem volt kidobott pénz.

- Nem sok rendezőt láttam, aki emiatt aggódott volna.

- Nem én mondtam.

- Mintha a Lorá-val visszatértél volna az emberi viszonyokhoz, a férfi-nő kapcsolathoz, amit a Valami Ameriká-ban boncolgattál.

- Igen, a Magyar vándor egészen más műfaj. Én nagyon szeretem a finom emberi érzelmeket, és a Valami Amerika ebből a szempontból hagyott bennem némi hiányérzetet, mert a műfajából adódóan - hiszen egy habkönnyű vígjáték volt - az érzelmek kicsit idézőjelbe lettek téve. Talán a sikere is azzal magyarázható, hogy hétköznapi figurákat mutatott meg kicsit elrajzoltan, idézőjelbe téve. A Lora esetében az volt az elsődleges célom, hogy minden hiteles legyen. Még ha meg is fordul a néző fejében, hogy létezik-e pszichés vakság, ne tudjon közben nagyon fennakadni rajta, mert ragadja el a történet. És külön szerettem a Lorá-ban az egyes emberi kapcsolatokat: ami az apa és a fia között van, ami a két barátnő között és szinte minden egyes viszonyt.

- Ha már az apa-fia viszonyt említetted, elég szokatlan Magyarországon egy ilyen erős zsidó-vonalat hozni a filmbe, ami ráadásul folyton poénkodik a vallással. Amerikai vígjátékban már láttunk ilyet nemegyszer, de itthon nem nagyon.

- Én nagyon szeretném, hogy ez ugyanúgy működjön nálunk, mint Amerikában, ahol a hétköznapi élet része, hogy valaki zsidó, valaki keresztény, más meg muzulmán. Ott ha valaki megkérdezi, hogy zsidó vagy-e, abban nincsen semmi pejoratív. Annyira természetesen élnek együtt vele, hogy az nekem borzasztó szimpatikus. Ezt szeretném egy kicsit behozni itthonra. Szerintem így, ahogy a Lorá-ban tettük, lehet is vele viccelődni, mert ettől szép és nemes. Ha van valami küldetéstudatom a filmmel kapcsolatban, akkor éppen ez. És ugyanígy a vaksággal kapcsolatban is, amivel szintén mertünk viccelődni. Szerintem ez a normális, és ezzel segítünk nekik a legtöbbet. Most eltöltöttem egy kis időt közöttük, és megerősödött a hitem abban, hogy tökéletesen teljes életet élnek, csajoznak, buliznak, és nem érzik a hátrányát annak, hogy nem látnak. Csak azokat utálják, akik ezt nem tudják felfogni, és - mint Margit néni a filmben - állandóan segítő kezet akarnak nekik nyújtani.

- Hogyhogy most egy amerikai főszereplővel forgattál?

- Ezt a szerepet Ónodi Eszternek szántam, vele szerettem volna eljátszatni. Ez neki lett kitalálva, de ő kisbabát szült, ezért nem tudta elvállalni. Nem találtam mást helyette. Már amikor írtam, akkor is az ő hangját hallottam...

- Ez a része megvalósult...

- Igen, ilyen rohadt mázlim van, mert az Eszter hangja teljesen jól működött a Lucia arcával. De a lényeg, hogy én a környező országokban is kerestem helyette főszereplőt, a szlovákoknál, cseheknél, ahol hihetetlen gyönyörű csajok vannak, de nem tudom, mennyire tehetségesek, mert a castingig nem jutottunk el. Ugyanis olyan rövid időm volt a forgatásig, hogy kirohantam jajveszékelve Los Angelesig, ahol korábban 9 hónapot töltöttem, és tudtam, hogy ha csak felmegyek az internetre, pillanatok alatt összeszedek iszonyú tehetséges embereket a filmhez.

Forrás: Skyfilm
Lucia Brawley a Lorá-ban


- Ez miért van?

- Mert egész más kultúrában nőnek fel, sokkal gátlástalanabbak és lazábbak. Ez az iskolarendszerükből is fakad, és biztos sok területen ellenszenves, de a színészetnek kimondottan jót tesz.

- Lucia Brawley-n is ezt érezted?

- Igen. Pedig ő egyébként egy kezdő színész, filmen előtte csak Oliver Stone World Trade Center című munkájában szerepelt, de abban is nyúlfarknyi szerepe volt. Színházban viszont van tapasztalata, a Yale dráma szakán végzett. Ami vele kapcsolatban bámulatos volt, hogy az egész stáb motorjává vált, az az energia és pozitivitás, ami belőle jött, mindenkire átragadt. Úgy rajongtak érte, hogy az hihetetlen. Pedig csöppet sem volt könnyű helyzetben: 7 nappal a forgatás előtt tudta meg, hogy ide kell jönnie, elszakadnia a férjétől és be kell illeszkednie egy környezetbe, ahol egy szót sem ért. És ezt olyan mosollyal és vasakarattal csinálta végig, hogy ebben biztosan szerepe volt annak a kultúrának is, amiben felnőtt.