A legszerelmesebb filmek

Mint minden művészet, így a film egyik legkedvesebb témája is a szerelem, melynek ezer arcát a mozgókép számtalan klasszikusa idézte fel. Az [origo] filmklub most azokat gyűjtötte össze, melyeket akárhányszor meg lehet nézni - sosem válnak unalmassá.

Az Amélie csodálatos élete című francia film azok közé a klasszikusok közé tartozik, melyek rendkívüli erejét és kiválóságát már a megjelenésük idején felismerték - mind szakmai berkekben, mind a közönség körében. A montmartre-i lány története aligha hagy bárkit is hidegen, részletgazdag kidolgozása pedig lehetővé teszi, hogy még a századik megtekintés során is felfedezzünk új és új momentumokat, ötleteket.

Mindebben természetesen Jean-Pierre Jeunet rendező többéves (sőt, évtizedes) munkája fekszik. Az alapötlet még 1974-ben született a fejében, azóta gyűjtötte köré a különböző részleteket. Többek között az automaták elfuserált fényképeit gyűjtő férfi főhős karaktere is csak később állt össze a fejében, amikor megpillantotta egy barátja fényképalbumát. A barát szenvedélyesen vadászott ismeretlen emberek szétszaggatott igazolványképeire, melyeket az aluljárók automatái körül talált, és ezeket a foszlányokat végül gyűjteménnyé formálta. (Az ő albumainak másolata szerepel a filmben, védve a kollekció jogait.)

Ebből adódott tehát az ötlet, hogy a film két főhőse magába forduló, gazdag belső világot ápoló figura legyen, akik nehezen találnak kapcsolatot a külvilággal. Szerelmük kibontakozása ezáltal szintén nehézkes, a lány macska-egér játékká transzformált szorongásai pedig az utolsó pillanatig késleltetik a beteljesülést.

Minthogy a produkció hosszú és alapos tervezés végeredménye, az alkotók különböző stációkban kapcsolódtak be. Yann Tiersen zeneszerző például (akinek párizsias, romantikus harmonikadallamai a kész film elengedhetetlen tartozékává váltak) egy véletlennek köszönheti, hogy a film zenéjét szerezhette. Rá akkor talált Jeunet, amikor épp egy forgatási helyszínre tartott, és az autójában rádiót hallgatott.

És bár a címszerepet alakító Audrey Tautou tökéletes a szerepben, ő is csak a véletlennek köszönheti, hogy bekerült a filmbe. Amélie-t ugyanis eredetileg Emily Watson megformálásában képzelte el a rendező, a brit színésznő azonban nemet mondott az ajánlatra, mivel addigra már lekötött szerződése volt Robert Altman Gosford Park című filmjére. Ezért döntött Jeunet végül az ismeretlen francia színésznő, Audrey Tautou mellett, akivel olyan jól sikerült az együttműködés, hogy most újabb közös produkción dolgoznak.

Az Amélie csodálatos élete elsősorban vizuális megformálása és megindító cselekménye miatt emlékezetes, de természetesen - mint minden klasszikus - adott a világnak aranyköpéseket is. Ezek többnyire Amélie sajátos látásmódjából fakadnak. A moziban ülve például így suttog: "Szeretem azokat a részleteket kiszúrni a filmekben, amiket senki sem vesz észre. És utálom, hogy a régi filmekben a volán mögött sosem figyelnek az útra a színészek"

Szintén emlékezetes, amikor Amélie összeszámolja, hogy egyetlen pillanatban hányan élnek át orgazmust Párizsban. 15 sikoly és sóhaj pereg le lelki szemei előtt.