Brooklyn, te csodás!

New Yorkban játszódó filmekben gyakran látunk sötétbarna kőből épült, századfordulós házakat hangulatos zárterkélyekkel, a megemelt bejárati ajtókhoz felvezető vaskorlátos lépcsőkkel. Amikor ilyenek tűnnek fel a vásznon, jó eséllyel Brooklynban járunk, New York legnépesebb kerületében, amely híres etnikailag vegyes lakosságáról, a Manhattanbe vezető Brooklyn Bridge-ről és az egykor csillogó-villogó, ma már inkább lepusztult Coney Island-i vidámparkról. No meg persze az innen származó filmesekről is, akik közül sokan visszatértek ide forgatni. Közéjük tartozik például Woody Allen, Harvey Keitel, Spike Lee és Noah Baumbach is; utóbbi filmje, A tintahal és a bálna, ezen a héten jött ki nálunk DVD-n.

Füst / Smoke (1995), Egy füst alatt / Blue in the Face (1995)
Rendező: Wayne Wang
Főszereplők: Harvey Keitel, William Hurt, Harold Perrineau

A Füst forgatókönyvét a Brooklynban élő amerikai írónak, Paul Austernek köszönhetjük (mellesleg társrendezőként is jegyzi a filmet), aki beleírta saját magát a filmbe: a több főszereplős sztori egyik figurája egy író, akit Paul Benjaminnak hívnak - Auster is ezen a néven adta ki első regényét. William Hurt alakítja az írót, aki, akárcsak a film többi szereplője, gyakran megfordul Auggie brooklyni dohányáruboltjában (no igen, ez akkoriban készült, amikor még előfordult, hogy amerikai filmben rágyújtottak). A dohányárust Harvey Keitel játssza, aki szintén tősgyökeres brooklyni arc. A markáns Brooklyn-érzést itt nem is annyira az utcaképek váltják ki, inkább a bolt vevőközönsége, akiket megismerünk a film során, és a végén már egészen otthon érezzük magunkat köztük, mintha csak a szomszédjainkat látnánk. Többek közt éppen a lokálpatriotizmusról szól ez a film, amelynek végletekig vitt megnyilvánulása Auggie furcsa szokása, hogy minden reggel ugyanabban az időben megáll sarki üzlete előtt és készít egy fényképet az utcáról. Mint mondja, nem is ment szabadságra 12 éve, hogy ne maradjon ki egyetlen nap sem - és világos, hogy ez a pasas nem is érezné jól magát, ha ki kéne tennie a lábát Brooklynból. A Füst élvezeti értékét növeli, ha közvetlenül utána megnézzük az Egy füst alatt-ot, amely úgy született, hogy a stáb annyira jól érezte magát és annyi improvizált szituációt kitalált az első film forgatása közben, hogy öt nap alatt összedobtak egy másik filmecskét is, amely még szabadabban csapongva folytatja a különféle brooklyni figurák felvonultatását.

+ + +

Szombat esti láz / Saturday Night Fever (1977)
Rendező: John Badham
Főszereplők: John Travolta, Karen Lynn Gorney

Ellentétben a Füst-tel, a diszkófilmek etalonjának számító Szombat esti láz-ban Brooklynt nyomorult helyként ábrázolják, ahonnan egy jobb élet reményében menekülni kell. Travolta Tonyt, egy festékbolt eladóját játssza, aki hétvégénként a diszkó csillogása közepette próbál megfeledkezni róla, hogy az élete valójában vacak. Megismerjük Tony meg nem értő szüleit, semmirekellő barátait és az egész reménytelen közeget, amelyből származik (Brooklyn Bay Ridge és Bensonhurst nevű, főleg munkásosztálybeliek által lakott részei), majd színre lép Stephanie, aki kilóg ebből a környezetből: ő egy Manhattanben dolgozó ambiciózus lány, aki el akar kerülni Brooklynból. Tonynak eleinte csak az a célja, hogy diszkókirály legyen Stephanie párjaként, aztán a lány révén ráébred, hogy ennél fontosabb dolgok is vannak az életben. A film története egy korabeli újságcikken alapul, amely elvileg a hetvenes évek tényleges diszkó-szcénáját mutatta be, de a cikk írója húsz évvel később bevallotta, hogy fogalma sem volt a diszkó világáról, és az egész sztori az ő kitalációja volt a benne szereplő figurákkal együtt. Az mindenesetre biztos, hogy a film két momentuma felejthetetlen maradt: Travolta fehér öltönye és a Bee Gees Stayin' Alive című száma.