Otthagyták a kaptafát

Közkeletű vélekedés szerint a színész és a rendező két teljesen különböző állatfajta: az egyik extrovertált, akkor él igazán, ha minden szempár rá szegeződik, a másik introvertált, a háttérbe húzódva munkálkodik kreatív elképzelései megvalósításán. Talán néha van igazság ebben az általánosításban, de mi ellenpéldákat gyűjtöttünk: olyan színészeket, akiknek nem volt elég, hogy a kamera előtt csillogtathatják tehetségüket, hanem mögötte is próbára tették magukat. Némelyikük azért adta rendezésre a fejét, mert önéletrajzi filmet akart csinálni, van, akinek egyszerűen megtetszett egy jó forgatókönyv, és olyan is akadt, aki úgy gondolta, hogy önmagát legjobban ő maga tudná rendezni. Ha elolvasod cikkünket, nyerhetsz is: ha helyesen válaszolsz kérdésünkre, tiéd lehet a Minden vilángol című film DVD-n és a film alapjául szolgáló könyv is.

Steve Buscemi

A színfalak előtt: Összetéveszthetetlen arcú - annyira csúnya, hogy már bájos - karakterszínész, aki nemritkán évente öt filmben is játszik, igaz, legtöbbször apró szerepeket. Egyik első emlékezetes szerepét Jarmusch Mystery Train-jében alakította, azóta is főképp független filmekben játszik. Rendszeresen szerepel a Coen testvérek filmjeiben, A nagy Lebowski-ban például Donnyt, az ügyefogyott tekejátékost alakította, a Fargó-ban pedig béna bérgyilkos volt Peter Stormare oldalán. Imádtuk a Kutyaszorítóban Mr. Pinkjeként, de olyan hollywoodi filmek epizódszerepeiben is szerethető volt, mint az Armageddon vagy a Con Air. Érdekes, hogy kétszer is játszott rendezőt, először a Levesben című filmben, még mielőtt megrendezte volna első nagyjátékfilmjét, aztán már saját filmjét követően a Csapnivaló-ban. Állítása szerint utóbbi filmben a pánikoló rendező figuráját saját magáról mintázta.

Steve Buscemi	Bárbajnokok

A kamera mögött: Buscemi kiemelkedik összeállításunk tagjai közül azzal, hogy már többször is rendezett, és nem is rosszakat. Viszonylag logikus lépés volt számára a forgatókönyvírás-rendezés, hiszen karrierjét saját maga által írt színpadi produkciókkal kezdte. A Bárbajnokok-at is saját magának írta, önéletrajzi elemekből építkezve. A nagyon aranyos, kicsit melankolikus, de vicces film egy tengő-lengő figuráról szól, aki napjai nagy részét egy bárban tölti sok színes, de lepukkant figura társaságában, és alapvetően fogalma sincs róla, hogy mit kezdjen az életével. Munkája, hogy egy fagylaltoskocsit vezet, szintén Buscemi saját életéből merített ötlet, fiatalkorában ő is fagylaltot árult.

Második filmje, az Állati kiképzés egy börtön kegyetlen világát mutatta be olyan kiváló színészekkel, mint Edward Furlong és Willem Dafoe. Ez már nyilván nem volt annyira személyes projekt Buscemi számára, mint az első, és nem is sikerült annyira jól.

Maffiózók-epizódokat is rendezett, majd tavaly elkészítette a Facér Jimmy-t, amely a melankóliát és a lötyögős életérzést tekintve emlékeztet a Bárbajnokok-ra, és a főhős megint csak egy magával mit kezdeni nem tudó fiatal fickó, akit Casey Affleck alakít remekül. Buscemi saját bevallása szerint meglehetősen parázik a rendezéstől, de valami mégis újra és újra arra sarkallja, hogy próbálkozzon vele. Szerintünk jól van ez így.

+ + +

Agnes Jaoui

A színfalak előtt: Magyarországon legtöbben saját rendezései kapcsán ismerték meg, de már jóval korábban sikeres színésznő és forgatókönyvíró volt. A '97-es, volt férjével, Jean-Pierre Bacrival közösen írt Megint a régi nóta című Alain Resnais-filmben nyújtott alakításáért César-díjat is nyert. Bacrival két darabot is írtak, amelyet mások filmesítettek meg, mielőtt Jaoui első saját rendezését bevállalta volna.

Agnes Jaoui	Ízlés dolga

A kamera mögött: 2000-ben rendezte meg első filmjét, az Ízlés dolgá-t az addigra már bevált recept szerint: Bacrival közösen írták a forgatókönyvet és játszották a főszerepeket. A keserédes vígjáték súlyos témát dolgoz fel, az emberek közti megértés lehetetlenségéről mesél úgy, hogy tökéletes dózisban adagolja a humor és a dráma elegyét. A végeredmény egy életszerű, nagyon szerethető film, amelyen egy cseppet sem érződik, hogy Jaoui első rendezői próbálkozása.

Ugyanebben az alkotói felállásban készített második, hasonlóan jól sikerült filmje, a Mint egy angyal az előzőnél egy fokkal még sötétebb, és a humor terén még szarkasztikusabb. Jaoui egy interjúban elmondta, hogy sokat fejlődött azáltal, hogy a kamera mindkét oldalán kipróbálta magát: rendezőként segítségére volt, hogy eredetileg színész, így tudta, hogy mennyire fontos a jó hangulat megteremtése a forgatás alatt, színészként pedig érettebbé vált attól, hogy rendezett, most már jobban megérti a rendezők szempontjait és kevésbé tolja magát előtérbe.

Bujdosó Bori