Válaszd az életet!

Mesteri japán bábfilm buddhista beütéssel, vicces-szomorú ír kábítószerfüggők, valamint egy lassú kínai darab fejnélküli színészekkel a Titanic filmfesztiválon.

Egészen bizarr élményre váltottak jegyet a Titanic nézői, ha beültek a kínai Li Hongqi első filmjére. Hongqi a nyolcvan perc alatt többnyire fekete-fehér videóra forgat (alig néhány perc kap színeket), a szereplők pedig hosszú időt töltenek szótlan tévézéssel egy lepattant panellakásban. Hongqi valamiért úgy gondolta, az emberi tekintet felesleges eszköz egy filmben, ezért a színészek arcát legtöbbször csak orrtövüktől lefelé mutatja vagy egyenesen levágja az egész fejet. Ennél a filmnél például sikerrel hajtottam végre azt az ártatlan kísérletet, hogy időről-időre becsuktam a szemem 5, 10, 15 másodpercre, és amikor kinyitottam, még mindig ugyanazt a képet láttam. Annál figyelemreméltóbb a tény, hogy a ráhangolódás eltökélt percei után végül remekül szórakoztam. Mert az Egy kis rizs lassú darab, de megéri a fáradságot.

Képek a Titanicos filmekből

A sztori, ha egyáltalán sztori, a szemüveges Mao úr 17 napos látogatását mutatja be He úrnál. He valamilyen szervnél dolgozik, mert valahányszor a kamera mutatja a munkahelyén, egyenruhában dohányzik egy unottképű kollégával és nem csinál semmit. He munka után sokkal aktívabb: társközvetítő irodákban keres magának barátnőt. Hamar megtalálja Zheng kisasszonyt, akivel eltölt néhány vad éjszakát, míg vendége, a megingathatatlan nyugalmú Mao úr a szomszéd szobában statisztikát készít a lány nyögdécseléseiről. He agresszív és nem tiszteli a nőket, így Zheng hamar a bölcsen hallgató, udvarias Mao úr felé fordul.

Szerencsére Hongqinek esze ágában sincs valami sablonos kis szerelmi háromszöget erőltetni a sztoriba: inkább ellazul és kiviszi a kamerát az utcára. Először egy széttört műfogsorral és egy szemtelen biciklistával szembesíti a nézőt, aztán Mao úr döbbenetes álmával, ahol a főhős Lou Reedre emlékeztető lusta lágysággal dalol arról, hogy milyen szép nap is ez a mai. A meglepően jól egységben tartott furcsa történet egy még megdöbbentőbb dallal végződik: Mao úr kisétál a képből, miközben egy megnyerő férfihang Jelcinről, Zhang Zeminről és Geogre Lakoffról, a clintoni éra demokrata gondolkodójáról gyújt rá egy kellemes nótára. Sajnálhatják, ha kihagyták.

Mesterházy Lili