Török Ferenc: Nem egy közhelyes brókerfilm lesz

A rendszerváltás idején érettségiző fiatalok (Moszkva tér) és a Balatonon lazázó karcagi pincérek (Szezon) után a brókerek titokzatos és agresszív világát dolgozza fel Török Ferenc. Overnight című most készülő filmjéről a berlini filmfesztiválon beszélgettünk az egyik legtehetségesebb fiatal magyar rendezővel.

- Az eddig készült brókerfilmek - mint például a Tőzsdecápák vagy a Brókerarcok - erkölcsi tanmesék voltak. Te is valami ilyesmiben gondolkozol? Milyen film lesz az Overnight?

- Nyilván van egy egzisztencialista szála is. De ez a történet nem feltétlenül ennek a világnak a csúnyaságát vagy rosszaságát kívánja bemutatni. A hősöm addig jut el, hogy rákérdezzen olyan dolgokra, amelyek addig evidensek voltak a számára. Nagyon fontos, hogy az aznapi vezető hír az, hogy egy aktivista fiú nekiláncolta magát egy hatvan kilométerre levő atomreaktornak, és azzal fenyegetőzik, hogy felrobbantja magát. Egy hosszú hajú csapzott gyerek, aki hisz valamiben, és az egész tőzsde meginog miatta. Minden bróker azt szeretné, hogy lőjék fejbe ezt a srácot, de azonnal, hogy ne csessze el a piacot. Ilyen szinten tudják csak értelmezni a hírt. De talán a hősünk a nap végére rádöbben, hogy azért a világ nem annyira egyszerű, mint ahogy gondolta. Nyilván azért idegenkedem a patetikus moralizálástól, és megpróbálom majd humorral előadni ezt az egészet.

Budapest | Garas Dániel operatőr látványterve a filmhez

- Egy hőse van a filmnek?

- Három főszereplője van, akik együtt végeztek tíz éve a Közgázon. Az egyik már Délkelet-Ázsiában dolgozik, mert nem jöhet haza. Belebukott valamibe, és ott kellett új életet kezdenie. Ő segíti ki az osztálytársát, aki itthon pörög, és most éppen ott tart, hogy mindjárt megborul. És van egy haverjuk, aki árutőzsdés cápa, és már totálisan reménytelen eset...

- Menthetetlen...

- Igen, a menthetetlen kategória. De ő hozza a történet humorát. És van egy nagyon fontos figura, a német, aki véletlenszerűen megérkezik Budapestre, és közli, hogy ez a nagyon szépen fejlődő piac nem fejlődik olyan szépen, mint eddig, és inkább keletebbre vonulna a nyugdíjasok pénzével. Ezzel elindítja a történetet, amely Szingapúrban folytatódik.

Szingapúr | Garas Dániel operatőr látványterve a filmhez

- Gondolkodtál már azon, hogy ki fogja játszani a három fiút? Esetleg ugyanazok, mint a Szezon-ban a főszerepeket?

- Ugyanabban a hármas felállásban biztos, hogy nem. Egyelőre nagyon sok epizodistám van. Van egy taxis történet a filmben meg egy pincértörténet is. Ezek a srácok a világból csak a taxisokkal és a pincérekkel találkoznak. A pincér-vonalon lehet, hogy megpendítem azt a nem túl eredeti ötletet, hogy a Szezon-os szereplők epizodistaként nyomják. Elmegyek még Olaszországba egy fesztiválra, utána összekapom magam, és márciustól április közepéig el fogom dönteni, hogy kik játsszák a szerepeket. Mindenkivel eldumálgatok. Nagyon fontos szempont, hogy a főszereplőnek jól kell tudnia angolul. Persze magyarul játssza a film 80 százalékát, de mindenképpen szeretném, hogy angolul jól beszéljen. Nagyon nehéz egy olyan entellektüel színészt találni - akár az én generációmból, akár idősebbet -, akinek ez úgy pikk-pakk megy. Azt hiszem, ennél a filmnél alapvető szempont, de nyilván sokkal fontosabb, hogy mit gondol, hogy néz ki, meg hogy van-e hozzá kedve.

Budapest | Garas Dániel operatőr látványterve a filmhez

- Van olyan nyomás rajtad, hogy ismert színésznek kell lennie?

- Nincs. Sőt, inkább az a nyomás van, hogy ne legyen ismert színész. Magyarországon az a tipikus helyzet, hogy valakinek valami bejön egyszer, és utána két év alatt teleosztják annyi szereppel, hogy gyakorlatilag már nincs kedve az embernek fölhívni telefonon.

A taxisofőrökkel megpróbálunk egy mellékszereplő-szálat kreálni a történetnek, mert amikor a végén a hősöm egyedül marad, egy taxis melegedőhelyen húzza meg magát arra a pár órára, amíg megjön az infó keletről. A nap folyamán pedig rengeteget megyünk taxival jobbra-balra a városban, és abból szeretnék egy kis háttérszálat építeni. Nem egy közhelyes, Hollywoodra hajazó brókerfilm lesz, annál kicsit egyénibb hangú, pestibb filmnek szánom. Lesz benne egy csomó helyi íz.

- Tehát Badár Sándor egy kockaladában...

- Nem, nem erre gondoltam. Nem ilyen szociózás. Megpróbálunk a realista látványtól vagy a realista gondolkodástól eltérni. Nagyon szeretnénk, ha a filmnek a tempója is kicsit visszafogottabb lenne, egy kicsit több lenne benne a csönd, mint a zene és a dialógus. Ez egy utazós film, aminek nagyon feszes, kemény története van. Végre egyszer úgy megyek neki, hogy egy nagyon jó közönségfilmet lehetne belőle csinálni, de nem az lesz. Senki nem akarja, a németek sem szeretnék. Legyen nyugis, inkább legyen hosszabb. Ez egy nagyon nehezen megfogható téma, meg kell érteni a logikáját, és ez hónapokba kerül bárkinek, aki nincs benne a bizniszben. Nem egy antiglobalista film lesz, de nagyon keményen fog ezzel a gondolatkörrel foglalkozni.

Budapest | Garas Dániel operatőr látványterve a filmhez

- Ehhez a filmhez is csináltál szociológiai előtanulmányt, mint a Szezon esetében?

- Nagyon sokat interjúztam, meg fotóztunk is Garas Danival. Azt gondoltam, csinálok egy dokumentumfilmet ehhez is, de rájöttem, hogy olyan brókerekről, akik praktizálnak, nem lehet, mert az ügyféltitkaikat nem adhatják ki. Anélkül meg az egész szart sem ér. Három-négy brókercéget feltérképeztem, amelyik a budapesti piacon fontos. Ez a társadalom körülbelül 2000 emberből áll, a többi meg csapódik ide-oda.

Közben rájöttem, hogy miből lehet jó dokumentumfilmet csinálni. Van egy brókeriskola, ahova a srácok azért jelentkeznek, mert nagyon sok pénzt szeretnének keresni. Nagyon vicces, ahogy a világot látják. 23 évesen nem vették fel őket ide meg oda, és most egy ilyen brókertanfolyamon megpróbálnak belecsapni a nagy lóvéba. Ez azért érdekes, mert három év múlva megnézhetem, hogy mi lett belőlük. Vagy tíz év múlva. Persze ezt a filmet nem lehet majd forgalmazni, maximum a DVD-kiadás extrájaként lesz nézhető.

- Láttál valami jó filmet mostanában?

- A Taxidermiá-t és a Fehér tenyér-t. Nagyon jó volt mindkettő, teljesen különböző filmek, és sajnálom, hogy nincsenek itt Berlinben, mert azt hiszem, hogy mind a kettő megállná a helyét.

Varga Ferenc