Mint a sakál

Úgy tartják, hogy a részegségnek három fő stádiuma különböztethető meg: a bölcs, a az ellenállhatatlan és a láthatatlan. Az alkalom lehet egy búfelejtő bortúra, mint a Kerülőutakban, öngyilkossági kísérlet, mint a Las Vegas végállomásban, vagy csak egy hétvégi görbe este bárhol. Összeállításunk főhősei jócskán túlléptek a szalonspicc állapotán, áttekintjük, hogy hogyan boldogultak a további fázisokban.

Rendező: Mike Figgis
Szereplők: Nicolas Cage, Elisabeth Shue

Bölcs: Az alkoholista forgatókönyvíró, miután kirúgják állásából, konkrét tervekkel érkezik a szerencse városába: halálra issza magát. Ben számára a bambarészegség a normális állapot, Nicolas Cage pedig kiválóan megoldja a feladatot, arcán annyi értelem sem tükröződik, mint egy benyugtatózott kutyáén.

Ellenállhatatlan: Noha első találkozásukkor az ittasan furikázó Ben majdnem elüti az ukrán stricije által kínzott örömlányt, Serát, a lány végül mégis meglát valamit a félholt alkoholistában, ami előbb árengedményekre, majd gyengéd érzelmekre készteti. Meglepően erotikus az a jelenet, amikor a képtelen páros egy sivatagi motel teraszán végre tisztességesen egymásra gerjed (ebben persze sokat segít, hogy Sera whiskyt csurgat a keblei közé). Sajnos a hirtelen felindulásnak az vet véget, hogy az ingatag Ben beleszédül egy üvegasztalba.

Láthatatlan: A kétségbeesett Sera mindent megtesz, hogy a magányt helyettesítendő kapcsolat konform formát öltsön, és teljes mértékben tolerálja Ben alkoholizmusát (az egyik legmeghatóbb pillanat, amikor laposüveget ad neki ajándékba). A férfi azonban minden randi végére teljességgel szalonképtelen állapotban végzi, és arra is van esze, hogy más nőket cipeljen fel Sera lakására.