Édi-bédi pszichopaták

Ne tévesszen meg senkit az Elizabethtown édesbús előzetese: a film mentes minden valós érzelemtől. Csak szomorúra maszkírozott nézések, vidámra turbózott kacajok és rekeszizomból vezérelt zokogások vannak benne. Az életnek nyoma sincs.

Jó hír mindazoknak, akik régóta várnak Orlando Bloom bukására: bekövetkezett. Zsinórban a harmadik filmje vall látványos kudarcot a mozikban, és már csak egy mentőöve maradt: A Karib-tenger kalózai 2-3. Addig is, míg ezek elkészülnek és moziba kerülnek (egy és két év múlva), Orlando eddigi méltánytalan sikerét elbúcsúztathatjuk. Orlando pihenhet, és talán néhány év múlva - ha hasznosan töltötte az időt - már igazi színészként térhet vissza.

Kicsit talán kínos, hogy épp egy olyan filmmel búcsúzik, amely a kudarcról szól, de tekintsük ezt az élet furcsa fintorának. A premier - és a nyomában megjelent negatív kritikák és gyér érdeklődés - után valószínűleg sokkal jobban eljátszotta volna. De ne legyünk igazságtalanok! A kudarcban nincs egyedül Orlando. A rendező, Cameron Crowe, és a női főszereplő, Kristen Dunst legalább akkorát bukfencezett.

Ha nem tudnám, hogy az Elizabethtown Cameron Crowe filmje, és nem tudnám, kicsoda Cameron Crowe, könnyedén elintézhetném annyival: egy tehetségtelen rendező kínos próbálkozása. Csakhogy Cameron nem volt mindig tehetségtelen (övé a Mondhatsz akármit, a Facérok és a Majdnem híres), és az utóbbi években is csak a középszerűségig süllyedt (Jerry Maguire, Vanília égbolt). Hogy ebből hogyan lett kínos humortalanság és szentimentalizmus, hol veszítette el ritmusérzékét és szakmai tudását - rejtély. De volt, nincs - eltűnt.

Nem maradt a helyében más, csak olyan magasröptű párbeszédek, mint amikor a két unokatestvér egymásra talál az édesapjuk iránt érzett közönyben. "Nagyon jól ismertem az apámat. Igen, igen, nagyon, nagyon, nagyon" - mondja az egyik. "Hát igen, én sem ismerem egyáltalán" - csapja le a magas labdát a másik. És vannak még ilyenek a filmben...

Az tehát egy dolog, hogy rossz a forgatókönyv (szintén Crowe munkája), nincs benne semmi ötlet. A másik pusztán mesterségbeli kérdés: hová tegyük a kamerát, hogyan világítsunk be egy teret, milyen hosszan hagyjuk meg a snittet, milyen sűrűre vágjuk a jelenetet. Cameron ebben is gyalázatos munkát végzett. A film első harmadának csúcspontját - Orlando öngyilkossági kísérletét - például sikerült olyan súlytalanul ábrázolnia, hogy egy percig se lehessen komolyan venni. És ha ez nincs meg, mi értelme a többinek?

Kirsten Dunst, Orlando Bloom | Nézz még több képet a filmből!

Azt hiszem, a baj akkor kezdődött, amikor Cameron jó barátságba került Tom Cruise-zal. A Majdnem híres-ből valahogy ki tudta nyomni, de a többi filmjében nyakig benne volt - az Elizabethtown-nak is producere. Szerencsére a főszerepből már kiöregedett, különben megnézhettük volna a Jerry Maguire remake-jét - mielőtt még valaki más csap le a fantasztikus alapanyagra.

Tom Cruise helyett tehát Orlando éli át az újrakezdés gyötrelmeit, Renée Zellweger helyett pedig Kirsten Dunst bájolog az egyszerű, de jószívű "lány a szomszédból" szerepkörben. Csakhogy neki azzal a komoly kihívással kell szembenéznie, hogy hiányzik belőle a bájnak nevezett megfoghatatlan tulajdonság legapróbb megnyilvánulása is. De a megfogható sztár-értékeknek is híján van: az arca aszimmetrikus, a tekintete kifejezéstelen, arányos alakját görbe tartással rondítja, és a hangjában sincs semmi bódító. Kirsten Dunst ezért legfeljebb azokban a szerepekben működik, amelyekben nem kell hódítania - például az Egy makulátlan elme örök ragyogásá-ban.

Susan Sarandon, Judy Greer és Orlando Bloom

Ha pedig egy film olyan rossz, mint az Elizabethtown, akkor még Amerika legjobb színésznője is tehetetlen. Susan Sarandon nem csinálhat szerepet abból, ami nincsen. És még így is őt a legjobb nézni a vásznon.

Nem fűtené szavaimat az indulat, ha nem hittem volna abban, hogy az Elizabethtown az év egyik legkellemesebb mozi-élménye lesz. Én voltam tehát a hibás. De a legnagyobb csalódást nem a film elbénázott kivitelezése okozta, hanem az attitűdje: kedves, bájos, cirógatni való emberekként próbálta behízelegni a szívünkbe Amerika félelmetes nyárspolgárait. Azokat, akikről más rendezők már rég kiderítették, hogy tudathasadásos, neurotikus, bármire kész pszichopaták.

Tinker Bella