Más hangnemben

Lolita, a Mint egy angyal főszereplője, nem büszkélkedhet angyali szépséggel és jósággal, és a környezetében élők sem makulátlanok. Megnéztük, Agnes Jaoui második rendezésében mit mesél az emberi kapcsolatok buktatóiról és elbeszélgettünk a Lolitát alakító fiatal színésznővel, aki, ellentétben a filmbeli lánnyal, határozottan megáll a maga lábán.

- A szüleid is színészek, mindig is természetes volt számodra, hogy színésznő leszel?

Marilou Berry: Nem emlékszem, hogy mikor döntöttem úgy, hogy színésznő akarok lenni. Kiskoromban azok a dolgok érdekeltek, amik általában a kislányokat, a színészet csak később jött. Az biztos, hogy nem szeretnék belekerülni a tini színésznő skatulyájába.
A szüleim nagyon büszkék rám, de nem szólnak bele a döntéseimbe. Megbeszélem velük a munkámat, de önállóan döntök arról, hogy milyen szerepet vállaljak el.

- Hogy választott ki téged Agnes Jaoui Lolita szerepére?

- Párizsban jártam színiiskolába, és ott kerestek valakit Lolita szerepére, így elmentem a meghallgatásra. Hosszú kiválasztási procedúra során több száz jelentkezőből választott végül engem.

- Milyen volt Jaouival dolgozni, mi a munkamódszere?

- Nagyon jó vele dolgozni, mivel ő maga is színésznő, pontosan tudja, hogyan hozza ki a színészeiből azt, amit szeretne. Nagyon megfontoltan dolgozik. Megvan a lehetősége rá, hogy lassan dolgozzon, állandó producere van (Christian Bérard), aki biztosítja számára az ehhez szükséges anyagi hátteret. Lépésről lépésre halad: minden jelenetnél az első felvétel a színészé. Ő nem ad semmilyen instrukciót, úgy játszom el a szituációt, ahogy én jónak látom, és utána ezt együtt továbbfejlesztjük. Remek volt a hangulat a forgatás közben, nagyon jó csapat alakult ki, mindenki élvezte, amit csinált, és ez megkönnyítette a közös munkát.

- Ez volt az első filmed, értek-e meglepetések forgatás közben?

- Nem mondhatnám, bár eleinte elég ideges voltam. Néha még mostanában is lámpalázas vagyok, a hangulatomtól is függ. De azért már hozzászoktam a helyzethez és több kockázatot vállalok, talán messzebbre merek menni színészileg, mint korábban. A lényeg, hogy imádom ezt a munkát, örülök, hogy dolgozhatok.

Marilou Berry és Agnes Jaoui | Nézz még több képet a filmből

- Mi volt a legkellemesebb élményed a forgatás alatt?

- Nyáron dolgoztunk, és négy hétre lementünk vidékre forgatni. Irtó hőség volt, és az egész olyan volt, mint egy nagy nyaralás. Mindannyian ugyanabban a szállodában szálltunk meg, együtt ettünk, buliztunk, nagyon klassz volt.

- És mi volt a legnehezebb?

- Ennél a filmnél nem volt semmi nehézség. Utána forgattam a First Time I Was Twenty című filmet, abban előfordult, hogy kora reggel, hidegben vettünk fel egy jelenetet, és közben úgy kellett tennem, mintha nyár lenne, kellemetlen volt, de nem volt olyan vészes az sem.

- A Mint egy angyal-ban énekelsz, a First Time I Was Twenty-ben nagybőgőzöl; milyen szerepet játszik az életedben a zene?

- Nem zenélek, csak szeretek zenét hallgatni és saját magam szórakoztatására énekelgetni. De nem ez a szakmám, professzionálisan nem foglalkoztat az éneklés.

- Milyen zenét szeretsz?

Főleg a jazzt és az R&B-t, de popot, rapet és más stílusú zenéket is hallgatok. A kedvenceim közé tartozik például Ella Fitzgerald és Missy Elliott.

Marilou Berry | Nézz még több képet a filmből

- Lolita a filmben az élete több területén is problémákkal küzd: az apjával, a fiúkkal, a súlyával, az énektanárnőjével. Tudsz azonosulni ezekkel a problémákkal?

- Némiképp igen, de nem olyan módon élem meg ezeket, ahogyan a lány a filmben. Lolita személyisége távol áll tőlem. Teljesen más a családja, és ahogy saját magával kapcsolatban érez. Kamasz koromban is egészen más voltam, mint ő. A film fő témája, hogy Lolita el akarja érni, hogy az apja szeresse, de be kell látnia, hogy ez nem fog menni és túl kell lépnie ezen. Nem túl ügyesen kommunikál, és nem érzi jól magát a bőrében. Lolita áldozat, én pedig nem vagyok az, főleg ebből a szempontból nagyon különbözünk.

Bujdosó Bori