Tarantino A-tól Z-ig

Quentin Tarantino az utóbbi egy évtizedben szinte egyedülálló módon olyan sztárrendezővé nőtte ki magát, akinek nevére és személyiségére marketingkampányt lehet alapozni. Szó sincs az "új Uma Thurman-", "az új Bruce Willis-", vagy "az új De Niro filmről", elég, hogy Tarantino harmadik, negyedik stb. filmje kerül bemutatásra. Itthon ezúttal egy rafinált és üdvözölendő forgalmazói döntésnek köszönhetően a Kutyaszorítóban, Tarantino első filmje látható a mozikban, melynek kapcsán áttekintjük az egykori videótékás srác által felépített egyedülálló moziuniverzumot.

H - HOLLANDIA
Tarantino sohasem titkolta, hogy nem vet meg egy kis füvet néhanapján, sőt forgatókönyvíráshoz kifejezetten igényli. Nyilvánvalóan innen ered a vonzódása a szélmalmok és tulipánok országához, amely filmjeiben is gyakran szerephez jut: a Kutyaszorítóban nyitózenéjét (Little Green Bag) a holland Jan Gerbrand Visser és Benjamino Bouwens írta, Tim Roth karakterének neve Freddy Newandyke, egy tipikus holland név, a Nieuwendijk fordítása, míg Mr. Narancs a királyi holland szín. A Ponyvaregény-ben a holland mozik sörvásárlási lehetőségét is méltatják, míg a Jackie Brown-ban Rutger Hauer holland színész kerül említésre. Végül, de nem utolsósorban a Kill Bill-ben a Menyasszony valódi neve Beatrix, csakúgy, mint a holland királynőnek.

I - IVORY JAMES
Tarantino feltűnésekor még nehéz volt definiálni az azóta az ő nevével fémjelzett filmes irányzatot, a rendező így ahhoz a megoldáshoz folyamodott, hogy valami ellenében határozta meg önmagát, mégpedig az Ismail Merchant producer és James Ivory rendező kosztümös drámái ellenében. Közönségtalálkozókon és interjúkban gyakran végigkérdezte, hogy mégis ki az aki élvezi az olyan kib...ott unalmas filmeket, mint a Napok romjai, vagy a Howards End?! - mert az nyugodtan kimehet a Kutyaszorítóban vetítéséről. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Quentint felkaroló Miramax stúdió éppenséggel nagyon is élvezte a Merchant - Ivory filmek forgalmazását, amíg azok meg nem elégelték a túl sok produceri beavatkozást, és az Uma Thurman főszereplésével készült The Golden Bowl után végleg felszámolták az együttműködést.

J - JACKIE BROWN
Az eredeti Elmore Leonard regényben főhősnőjének nevét (Jackie Burke) Tarantino kifejezetten a Foxy Brown című filmre utalva változtatta meg, miután Pam Grier elvállalta a szerepet. Bár a Ponyvaregény sikere után az elvárások hatalmasak voltak, Tarantino összességében nem okozott csalódást: a Jackie Brown sokkal kevésbé pörgős és egyedi, mint két korábbi munkája, de a dialógusok és a színészvezetés egészen kiválóak ebben a filmben is.

K - KUTYASZORÍTÓBAN
A '92-es Sundance filmfesztivál meglepetéssikere rengeteg utalást tartalmaz más Tarantino forgatókönyvekre is, egy-egy szál másik filmben kerül kifejtésre, egyes ötletek pedig újrahasznosítódnak Tarantino életművében. A stílus mindenesetre forradalminak számított a kilencvenes évek amerikai független filmjei közt, és a kezdetben rengeteget kritizált erőszak is jócskán követőkre és rajongókra talált. A hírhedt füllenyisszantós jelenet hajszál híján kikerült a filmből, amikor Harvey Weinstein stúdiófőnök felesége is ekkor hagyta el a termet a tesztvetítésen. Ez azóta sincs másképp; felháborodott kirohanásokra és ájulásokra a budapesti mozikban is lehet számítani, de a 13 évvel elkésett mozibemutató, és az egy hónap múlva érkező dupla DVD mégis a 2005-ös év első filmes ajándékai a magyar nézők számára.

L - L. JACKSON, SAMUEL
Quentin egyik nagy kedvence már a Kutyaszorítóban egyik szerepére is pályázott, és a Tiszta románc egy kisebb szerepében is feltűnt, de színész - rendező viszonyban a Ponyvaregény-ben dolgoztak együtt először. Az eredmény egy legendás Oscar-jelölt alakítás, és egy legendás "fuck", amely kicsúszott a színész száján élő adásban, amikor a díjat Martin Landau nyerte az Ed Wood-ért. Jackson a Jackie Brown-ban szintén jelentős szerepet kapott, a Kill Bill-ben pedig kabalából egy cameo erejéig tűnik fel, mint a balul elsült esküvőn klimpírozó zongorista.

Samuel L. Jackson a Kill Bill második részében

M - MI VAN A BŐRÖNDBEN?
A legújabb kori filmtörténelem egyik kínzó megválaszolatlan kérdése, hogy a Ponyvaregény mozgatórugójaként feltűnő bőrönd vajon mit tartalmaz. Füvezős körökben makacsul tartja magát az az elterjedt teória, hogy Marcellus Wallace lelke tölti ki a táskát, mivel a lélek a fej hátsó részén keresztül távozik, Marcellus tar fején ott ragtapasz virít, a táska kódja pedig 666, azaz a maffiafőnök eladta a lelkét a sátánnak. Ehhez képest jóval unalmasabb Roger Avary beismerése arról, hogy a forgatókönyv egy korábbi változata szerint gyémántokkal van tele a bőrönd, mások szerint pedig Elvis aranyozott öltönye (amelyet a Tiszta románc-ban is láthatunk) adja a táska tartalmát. Tarantino egy élő rádióműsorban egy 20 wattos égőről hablatyolt, majd azt mondta, hogy valójában a néző maga dönti el, hogy szerinte mi van a táskában.

N - NÉGY SZOBA
Kevesen tudják, hogy eredetileg a Ponyvaregény is többrendezős csapatmunkának készült. Tarantino rendezte volna a Vincent Vega - Mia Wallace szálat, Roger Avary pedig a boxolósat, ám mielőtt harmadik rendezőt találtak volna, Quentinnek túlságosan felvitte az isten a dolgát. Ez okozta a vesztét a Négy szobá-nak is, hiszen az eredeti koncepció szerint a '92 és '93-as Sundance fesztivál új felfedezettjei egyenrangú partnerekként rendeztek volna egyet-egyet a film szegmenseiből. Csakhogy addigra Tarantino a Miramax aranytojást (és Arany Pálmát) tojó tyúkja lett, Robert Rodriguez pedig a Desperadó-nak köszönhetően az ünnepelt új tehetség, így Allison Andersnek és Alexandre Rockwellnek esélye sem volt, hogy kibontakoztathassák eredeti elképzelésüket (Richard Linklater okosan kiszállt idő előtt). Anders és Rockwell szobáit 20 percesre vágta a stúdió, míg Rodriguez és Tarantino részei érintetlenek maradtak (Tarantinoé például közel 45 perc). Az egykori barátságok és a film egészének minősége is ennek megfelelően alakultak, Quentin pedig a rá jellemző fekete humorral és szerénységgel azt javasolta, hogy az ő részének az legyen a címe, hogy "Amelyikre egész eddig vártatok".