Meleg-filmfesztivál Londonban

Jelenleg is tart Londonban a 18. leszbikus és meleg-filmfesztivál, mely március 24. és április 7. között két héten keresztül rokonszenves, megindító, humoros, politikailag és szexuálisan provokatív játék-, dokumentum- és rövidfilmeket mutat be. Májusban a termés javát több vidéki brit városban is levetítik.

A rendezvény messze legprovokatívabb filmje a formabontó kanadai szerző, Bruce LaBruce Raspberry Reich című opusza. Az erotikus részekkel és a Godard-tól kölcsönzött szövegkollázzsal tűzdelt cselekmény egy leendő Baader-Meinhof-szerű csoportról szól, akik azt tűzik ki célul, hogy egy homoszexuális népfelkelés révén felszabadítják a tömegeket.

Szintén lenyűgöző, de kevésbé sokkoló a nemileg eléggé zavaros szerelmi háromszög történetét bemutató Die Mommie Die című alkotás, mely ugyancsak szellemes utalásokat tartalmaz korábbi klasszikusokra.

Q. Allan Brocka Eating out című munkája jóval erotikusabb vonalat követ. Itt is szerelmi háromszögről van szó - egy heteroszexuális fiú, a lány, akibe szerelmes, valamint a lány hímnemű lakótársa.

A Goldfish Memory Liz Gill munkája. A Dublinban játszódó, romantikusan balszerencsés történetben senki sem képes tanulni a hibáiból. Még komorabb a hangulat Amal Bedjaoul Un Fils című filmjében, ahol a szigorú arab apa megtudja, hogy a fia homoszexuális és prostituált. Julian Hernandez maratoni című, költői filmjében, A Thousand Clouds Of Peace Fence The Sky, Love; Your Being Love Will Never End-ben egy halálosan szerelmes, elhagyott tinédzser idősebb szeretője után ered Mexico Citybe. Ugyancsak tizenéves hőse van a szingapúri kormány által betiltott 15 című filmnek, mely vizuális bravúrral mesél a serdülőkor problémáiról.

A dokumentumfilmek között Stephanie Wynne kegyetlenül őszinte dolgozatot készített egy korábbi tengerészgyalogos átoperálásáról The Cookie Project címmel. A modern Svédországba vezet a Don't Worry, It's Just a Phase című film, melyben őszinte bepillantást kaphatunk egy leszbikus lány felnőtté válásának nehézségeibe.

filmhu