A felkelő nap kliséi

Japán egyre-másra bukkan fel témaként és háttérként az utóbbi hónapok filmjeiben. Elég csak Tarantino Kill Billjére, Tom Cruise Az utolsó szamurájára vagy Sofia Coppola Elveszett jelentésére gondolni.

A Kill Bill először is tiszteleg a távol-keleti filmkultúra előtt, megjelenik benne a manga stílus és a 70-es, 80-as évek sorozatainak világa. Cruise filmje a szamurájok dicső háborúját viszi vászonra, Coppola filmjében pedig két amerikai bolyongását kísérhetik figyelemmel a nézők Tokió számukra idegen világában.

Azonban Japánt nem csupán díszletként használják ezek a filmek, s éppen ez az, ami parázs vitákat eredményezett az Amerikában élő ázsiaiak, főleg a japánok között, miszerint Hollywood Japán-ábrázolása rasszista-e vagy naiv és jóindulatú, esetleg pontos vagy mindez együttvéve.

Az utolsó szamuráj-jal kapcsolatban arról írtak, hogy a film banális és elcsépelt módon mutatja be a japán kultúrát, s a történet lényegében arról szól, hogy a fejlett fehér ember utat mutat a gyorsan fejlődő japánok számára, s megmutatja nekik, hogyan tiszteljék a múltjukat.

Minderre rátett még egy lapáttal az a szerencsétlen incidens, melynek során egy rendezvényszervező Az utolsó szamuráj Los Angeles-i premierjét megelőzően egy olyan hirdetést tett közzé, amelyben: "gyönyörű ázsiai nőket" kerestek, akik "hajlandóak jelmezbe bújni és elvegyülni a tömegben, hogy az 1870-es évek Japánjának hangulatát árasszák".

A hirdetést hamarosan visszavonták, miután a rendezvényszervező céghez számos panasz érkezett, melyek szerint úgy bánnak az ázsiai nőkkel, mintha csupán vonzó díszítőelemek, kellékek lennének.

Ennek ellenére a film december 6-i tokiói bemutatója sikeres volt, s az alkotás kedvező kritikákat kapott.

"Azzal, hogy a lehető legvalósághűbb ábrázolásra törekszik, Edward Zwick rendező felülkerekedik azokon a félreértéseken és előítéleteken, amelyek a nyugati kultúrát jellemezték a múltban" - írta Isitobi Noriki, az Aszahi Simbun, az egyik legnagyobb tokiói újság munkatársa.

A Mainicsi Simbun újságírója szerint a film hatalmas fejlődést jelent abból a szempontból, ahogyan az amerikaiak Japánt ábrázolták a Gyilkos nap-hoz és a Sógun-hoz hasonló filmjeikben.

Szerinte azok a filmek megalázóak voltak a Japán közönségre nézve. Hozzátette: "Akkor még nem értették meg a japán kultúrát és az itt élők szokásait".

Tom Cruise sziluettje Az utolsó szamuráj egyik jelenetében

Zwick saját elmondása szerint sokat tanulmányozta a szigetország kultúráját, jól ismert japán színészeket szerződtetett, s több beszédtanárral is egyeztetett, hogy még véletlenül se cserélje fel a japán beszéd kevésbé kötött, illetve formálisabb stíluselemeit.

Természetesen a japán közönség kapva kapott az alkalmon, hogy ízekre szedhesse az amerikai produkciót. Jelen esetben Az utolsó szamuráj-ban azt kifogásolták, hogy a harcosok túl sokat beszélnek, anakronisztikus a harci felszerelésük, ezenkívül megemlítették, hogy meglehetősen valószínűtlen lenne, hogy a császár személyesen jelenjen meg egy külföldi előtt.