Milos Forman hetven éves

A csehszlovák új hullám egyik megalapítója és vezéregyénisége, Milos Forman 1932. február 18-án született a csehszlovákiai Cáslavban, zsidó családban. 1940-ben a németek letartóztatták a szüleit, akiket soha többé nem látott. Fivéreivel együtt rokonok és barátok nevelték fel, kézről-kézre, városról-városra adva a gyerekeket. Így jutott el Náchodba, ahol díszlettervező bátyja révén bejáratos lett a helyi színházba. Szenvedélye lett a játék, középiskolás éveiben még színjátszó csoportot is alapított, akikkel több, számukra is meglepően sikeres előadást tartottak. Megérintette a film is. Kissé furcsa módon vált filmessé: az első film, amit látott Smetana Az eladott menyasszony című operája volt - némafilmen. Noha akkorra már feltalálták a hangosfilmet, első kóstolója későbbi szakmájából egy olyan opera volt, amiből nem hallott semmit, csak gesztusokat látott.

Forman érettségi után felvételizett a prágai Színművészeti Főiskolára, s amit el sem tudott képzelni, megtörtént: nem vették fel. Mivel a hadseregbe nem akart bevonulni, valamilyen felsőoktatási intézménybe be kellett iratkoznia. Az Előadóművészetek Akadémiáját választotta, amelynek dramaturgia szakán 1956-ban kapott diplomát. Ezután a televíziónál dolgozott mint dramaturg, asszisztensi munkakört látott el a barrandovi filmstúdióban, illetve az igen népszerű prágai kísérletező színház, a Laterna Magika látványtervező művésze lett.

A Laterna Magika társulatában olyan feltörekvő fiatalokkal dolgozott együtt, akikből az ötvenes-hatvanas évek fordulójára összeállt a Forman-csapat. Velük forgatta 1962-ben a Meghallgatás című dokumentumfilmet egy tehetségkutató versenyről. Nemzedéki konfliktust mutat be az 1963-ban készült Fekete Péter, amelyet Forman felettesei nem fogadtak lelkesen: kedvetlenül nézték saját hasonmásaikat a filmvásznon. A Fekete Péter azonban európai filmszemléken és fesztiválokon díjakat nyert, rendezője 1965-ben megkapta a Csehszlovák Filmkritikusok díját, majd Formant és a filmet meghívták Amerikába. Ez volt első útja a tengeren túlra.

Ezután forgatott, ellenállhatatlan humorú, társadalomkritikai szemléletű filmjei a silány életminőséget jelenítették meg, s a szocialista rendszer tarthatatlanságát bizonyították: egyszerre voltak szellemesek, kesernyések, józanok, leleplezőek (Egy szöszi szerelme 1965, Tűz van babám 1967).

Csehszlovákia 1968-as szovjet megszállása után Forman elhagyta az országot, hogy az Egyesült Államokban próbáljon szerencsét.

Első amerikai éveit nehéz körülmények között élte meg. Noha rendezőasszisztensként olykor kapott munkát, pénze nem volt, még szállodaszámláit sem tudta fizetni. Filmötleteivel hiába házalt, telefonálgatott, a fontos emberek letagadtatták, kimentették magukat, rá kellett jönnie: nem igaz az, hogy nincs könnyebb dolog, mint filmet csinálni Amerikában. Szerencséjére ekkoriban született meg az ún. kis költségvetésű film kategóriája, mely neki is lehetővé tette az elindulást. Első amerikai filmjét Elszakadás címmel 1971-ben forgatta. A korabeli ifjúság problémáival foglalkozó film Cannes-ban a zsűri különdíját kapta.

1974-ben a Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regényéből készült film világsiker lett. A filmtörténet egyik kimagasló alkotása a rendezőt és a színészeket egyaránt a csúcsra futtatta, és az 1976. évi Oscar-gálán hat szobrocskát kapott.

1979-ben forgatta az akkor már évek óta színpadon világszerte nagy sikerrel játszott Hair című musical filmváltozatát, amely szuggesztív koreográfiával és színészi alakításokkal tolmácsolta eszmei és érzelmi mondandóját az amerikaiak vietnami szerepével kapcsolatban. A traumát filmek egész sora dolgozta fel akkoriban, talán ezért nem volt átütő siker.

Forman életének első szuperprodukciója, a Doctorow regényéből készült Ragtime (1981) nagyot bukott az Egyesült Államokban, de a világban sem aratott sikert. Mivel Forman utál műteremben forgatni, minden apró részletet eredeti dokumentumok alapján restauráltattak, s húsz héten át forgattak, a színészeket két földrész között utaztatva. A film 32 millió dollárba került.

Óriási közönségsikert hozott viszont 1984-ben az Amadeus, s nem mellékesen Oscar-díjesőt is: nyolc kategóriában kapta meg az amerikai film legrangosabb kitüntetését. A filmet Forman Prágában forgatta, a barrandovi stúdióban első osztályú kiszolgálást kapott - dollárért.

1989-ben a Valmont - a Veszedelmes viszonyok sokadik feldolgozása - bukás volt, az ezt követő művészi válságból Formannak több év múlva sikerült kilábalnia. 1996-ban a Larry Flynt, a provokátor azonban ismét szakmai és közönségsiker. Az Amerika legsikeresebb pornókiadójáról készült film Arany Glóbuszt nyert, sőt a rendezőt és a férfi főszereplőt Oscarra is jelölték. Legutóbb az Ember a Holdon című filmet rendezte 1999-ben, a hetvenes évek egyik legexcentrikusabb és legrejtélyesebb komédiásáról, Andy Kaufmanról.

A rendező 2000-ben a Le Figaro-nak adott interjúban elmondta: nem létezik sajátos Forman-technika. Igen lényeges a szereposztás, nagyon fontos a forgatókönyvíróval való együttgondolkodás, végül pedig a vágás, amely a film ritmusát adja meg, - számára ezek a filmkészítés leglényegesebb elemei.

Forman jelenleg harmadik feleségével él. Az elsőtől, Jana Brejchová színésznőtől néhány év után vált el. Második és harmadik házasságából 2-2 ikerfia született.

Ajánlat:

Milos Forman az IMDb adatbázisában

Fórum:

Kedves, kedvenc filmek

Könyvajánló:

André Bazin: Mi a film?