Tizenhárom - megúszod élve?

Nem prédikál erkölcsről, csak elmesél egy hétköznapi történetet, ami könnyed léptekkel tart a tragédia felé. Nem kell hozzá tizenhárom évesnek lenni, bárki átélheti - pedig a film csak egy kamaszlány veszett próbálkozásait követi nyomon, aki megpróbál a menők közé kerülni. A Tizenhárom című amerikai film egy őszinte hang a ricsajban - egyedül kevés, de azért tisztán hallani.

A Tizenhárom című film puritán mű: eredeti környezetben (egy tipikusnak mondható amerikai kertvárosban) rögzítették, visszafogott eszköztárral. Elcsépelt ugyan, a történet szempontjából azonban indokolt a kézikamera kapkodó "tekintete", mely dokumentarista (vagyis életszagú) stílust kölcsönöz a filmnek.

Az alkotás sodró erejét azonban elsősorban a hiteles párbeszédek és az árnyalt színészi alakítások alapozzák meg. A két főszereplő, Evan Rachel Wood és Nikki Reed tökéletesen azonosulnak a szerepükkel, a körülöttük lévő világot megjelenítő felnőtt szereplők pedig - elsősorban Holly Hunter, Jeremy Sisto és Deborah Kara Unger - kiteljesítik és megmagyarázzák a lányokról alkotott képet. A tabló tehát pontos és következetes, senki sem kacsint ki belőle.

A Tizenhárom méltán vált az amerikai független film legrangosabb fesztiválja, a Sundance egyik kedvencévé és a kritika kegyeltjévé. Kár, hogy az amerikai tinédzserek (akiken valójában segíteni akart), nem láthatták, és ha látták volna, sem lenne számukra segítség. Catherine Hardwicke és Nikki Reed fogyasztói szempontokat figyelmen kívül hagyó, őszinte filmje esélytelen egy jól működő rendszerrel szemben.

Gyárfás Dóra