Ludivine Sagnier: Gyakran van részem csodákban

Ahogy végigterül a medence mellett bikiniben, az nehezen feledhető. Csodálatos testével és sűrűn mutogatott kebleivel azonban csak a vásznon tűnik érettebbnek. Az interjú közben mintha egy kislány üldögélne a fotelben. Kedves, elragadó jelenség, akinek a kamera kölcsönzi a szexuális vibrálás nagy részét. Pedig nem ma kezdte az ipart: 15 évesen már szinkronizál, 19 évesen fedezi fel Francois Ozon. Ma ő a francia mozi nagy reménysége: ha egyszer felnő, átveheti a stafétabotot Deneuve-től, Ardant-tól, Huppert-től.

- Hollywood nem szerepel a tervek között?

- Nem, mert már kipróbáltam. Túl nagy falat az nekem.

- A karácsonyi mozi-szezonban mutatják be a mozik a Pán Péter legújabb változatát P. J. Hogan rendezésében, amelyben Gilinggalangot, a tündért játszod. Milyen volt életed első nagy szuperprodukciójában részt venni?

- Amikor kicsi vagy, arról álmodsz, hogy tündér leszel és csodákat művelsz. Amikor megkaptam a szerepet, akkor vált csak világossá számomra, hogy az egyik álmom ezzel teljesült: repülhetek, és gyerekeket emelhetek a levegőbe. Számomra a filmkészítés maga is egy nagy csoda. Már a puszta tény, hogy karaktereket kelthetek életre. Úgyhogy gyakran van részem csodákban. Természetesen elképesztő volt egy nagy amerikai film gépezetében dolgozni, mert ez annyira különbözik attól, ahogy mi Franciaországban dolgozunk. Ott mindig kicsi a stáb, mindenki ismeri a másikat. A Peter Pan forgatásán hetekbe telt, míg megjegyeztem mindenkinek a nevét. Még ha a kapcsolatok ott is ugyanolyanok, nekem csoda volt, hogy azokkal az emberekkel dolgozom, akik nemrég a Csillagok háborújá-t, a Mátrix-ot vagy az Indiana Jones-t forgatták ugyanott. Hülye kérdésekkel zargattam a technikusokat, mindent kiszedtem belőlük Tom Cruise-ről meg a többi sztárról. Így Hollywood, a nagy mítosz, közelebbivé vált.

- A Swimming Pool-ban Charlotte Ramplinggel játszottál. Tőle mit tanultál?

- Rampling fiatalon vesztette el nővérét, amit nem tudott feldolgozni. A Homok alatt című filmet terápiának szánta neki Ozon. Ekkorra már elhidegült férjétől, Jean-Michel Jarre-tól, aki végül elhagyta őt Isabella Adjaniért. Mindez nagyon bölccsé tette Ramplinget. Talán megértette, hogy nem kell a színészettel járó fájdalmakat olyan komolyan vennie, mert úgyis elég megpróbáltatásban volt már része. Erről persze én még nem tudok semmit, nem éltem túl sokat, úgyhogy, amikor a szerepem szenvedést kíván, teljes mértékben átélem azt. Néha talán túl szenvedélyesen is. Azok után, amiken Charlotte keresztülment, ő már távolságot tart a játékában ezekkel a dolgokkal.

- Ozon filmről filmre egyre jobban fogyasztható, kommerszebb rendező. Ha legközelebb ismét valami teljesen más típusú filmet készül rendezni, biztosan elfogadod a szerepet, amit neked tartogat?

- Ő is megalapozta a hírnevét, és én is szereztem némi hitelt a nevemnek. Nem kell mindig ugyanazon a vonalon haladnunk. De tudom, hogy bármit kínál nekem, azzal úgyis többé válok, és fejlődni fogok. Azt hiszem, ő már akkor felismerte, milyen típusú színésznővel áll szemben, amikor nekem még fogalmam sem volt róla, ki vagyok és hogy hogyan alakuljak át egy-egy szerephez.

- Elmesélte valaha is, miért választott ki téged olyan fiatalon?

- Nem igazán. Csak néhány elejtett viccben. Hülye poénokban.

- Mint például?

- Hát, hogy én voltam az egyetlen kövér tehén, akit találni tudott ilyen arccal.

- Hímnemű nézőid örömére elég sokat meztelenkedsz a filmjeidben. Nem érzed néha feszélyezve magad emiatt?

- Ez mindig a filmtől függ. A Swimming Pool-ban például nagyon fontos a meztelenség, a lánynak egy csomó képzeletbeli dolgot kell eljátszania, mindazt, ami a szexi csaj sztereotípiáját támasztja alá. A meztelenség nem olyasvalami, amit különösen szeretek csinálni. Az első alkalommal volt nagyon nehéz. De a Swimming Pool-ban ugyanazokkal az emberekkel dolgoztunk, mint Ozon korábbi filmjeiben. Szinte mindenkit ismertem, és így olyan érzés volt, mintha családban lennék.

- És mi a helyzet A kis Lili szexjeleneteivel?

- Az más. Másik stáb, ismeretlen arcok. Nehéz...

- Hogyan változott a kapcsolatod Ozonnal az elmúlt évek során? Még mindig érvényes az, amit egy interjúdban mondtál, hogy olyan ő, mintha a testvéred lenne?

- Igen, olyasmi. Minden filmmel egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és egyúttal egyre igényesebbek lettünk. Mindig egyre többet követelünk a másiktól. De szerintem ez jó dolog. Mindig sok inspirációt nyújtott nekem, amivel rengeteget fejlődtem. Bár még mindig sokat kell fejlődnöm.

Kriston László
Filmhu