Míg Hollywoodban a filmek készítését már nagyrészt a marketingszakemberek és az executive producerek irányítják (az ő szempontjaik elsődlegesek, hiszen a film alapvetően üzlet), addig a Pixarnál még mindig a film valódi alkotói játsszák a legfontosabb szerepet, és mindenekelőtt a rendező elképzelései dominálnak.
A Pixar-csapat - Graham Walters, John Lasseter, Lee Unkrich és Andrew Stanton |
Catmull pedig hozzáteszi: "Ezt persze rajtunk kívül is sokan hangoztatják. A különbség csupán annyi, hogy mi meg is szenvedünk a jó sztoriért. Sok fájdalmat élünk át, míg megszüljük. Sokszor leállítjuk a gyártást, és változtatásokat eszközölünk. Tulajdonképpen csak akkor hagyjuk abba a csiszolását, amikor mozikba kerül. Addig egyfolytában feszegetjük a határainkat, és általában ki is csúszunk az időből. Lehet, hogy sokba kerül nekünk, de legalább azt az üzenetet közvetítjük az nézők felé, hogy a sztori a legfontosabb dolog."
A másik fontos szempont, amit mindig szem előtt tartanak, hogy sosem szabad lenézni a közönséget. "A közönség nagyon okos és intelligens, pontosan érzékelik, amit mutatunk nekik - még a gyerekek is." És ez nem azt jelenti, hogy bújtatott poénokat rejtenek el a felnőttek számára, míg a történet alapvetően egy alacsonyabb nívón bontakozik ki.
A Toy Story 2 főhőse, Woody például olyan komoly dilemma elé kerül a filmben, mint hogy visszatérjen-e Andy szobájába játékszernek, vagy egy játékgyűjtő múzeumába kerüljön, ahol biztonságban megőrzik az örökkévalóságnak. "Választania kell a között, hogy örökké élni akar-e egy rideg környezetben, vagy inkább szeretetben, de annak kockázatával, hogy akár holnap meghalhat" - magyarázza Lasseter. A problémát a felnőttek és a gyerekek is megértik, és mindnyájuk számára elmond valamit.