Mátrix - kielemezve

Vágólapra másolva!
A magunk módján mi is szeretnénk hozzájárulni a Mátrix - Forradalmak különleges világpremierjéhez. A Wachowski fivérek alkotása a világ számos országában ugyanabban az időpontban kerül a mozikba - mi pedig ekkor tesszük közzé a film részletes kritikáját. Magyar idő szerint november 5-én, 15.00 órakor.
Vágólapra másolva!

Rendkívül jó húzás, hogy a harmadik rész elején csak úgy záporoznak a válaszok, és egy csomó minden a helyére zökken fél év találgatás után. Aki a reális, számítástechnikailag is elfogadható válaszokat szereti, annak ott van a Mátrix és a gépek világa között közlekedő, illegális "vasút", amin a Merovingi mindig kilóghatott, ha a Mátrixot újraindították. Aki a misztikumot szereti, annak kiderül, hogy nincs újabb Mátrix: Neo immár a valódi világban is látóvá vált. Akár bekötött szemmel is érzékelni tudja az őt körülvevő világot, sőt, hatással van a gépekre. Ez a megvilágosodás egy újabb fokozataként is értelmezhető azokban a filozófiai rendszerekben és vallásokban, amelyekre a Mátrix támaszkodik, ezért egyrészt logikus fejlemény, másrészt viszont szakít a film eddigi hagyományával, hogy lehetetlen dolgok csak a Mátrixban történnek.

Éppen ezért a film előtt úgy éreztem, nem örülnék neki, ha kiderülne, hogy Neo immár a valóságban is különleges dolgokra képes. Érdekes módon a film nézése közben elmúlt ez az ellenérzés, annyira meghökkentett az ötlet, hogy Neo tudata és teste elvált egymástól, ráadásul a tudata a Mátrix és a gépek világa között ragadt. Ha ezt el tudjuk fogadni - márpedig következhet a korábbiakból -, akkor a többi már nem is olyan elképzelhetetlen.

Az első részből az derült ki, hogy az Orákulum az emberek oldalán áll. A másodikból az, hogy a gépek érdekeit szolgálja. Éppen ezért ült a végén a megoldás, hogy egyetlen célja a két tábor közötti béke volt, és ennek érdekében mozgatott minden szálat.

Az is logikus, hogy Neo csak egy közös, a gépekre valóban veszélyes ellenség fenyegetése révén köthetett békét a gépekkel, és e közös ellenség létrehozásában, erősebbé tételében és elpusztításában az Orákulum egyaránt tevékeny része volt. Hiszen a második részben Smith a maga erejéből nem tudta átváltoztatni Neót. A harmadik részben az Orákulum erejét igénybe véve már meg tudja tenni. De éppen ez okozza a vesztét, hiszen a negatív és pozitív kioltják egymást. És az is érdekes, hogy összességében a rossz végül is jó célt szolgált - vele lehetett zsarolni a gépeket.

Fény derül az Orákulum és az Építész jin és jang-szerű viszonyára is, ami különösen a második részben elhangzottak fényében érdekes: hiszen az Építésztől tudjuk, hogy az Orákulum nélkül nem lenne Mátrix. Voltaképpen az egyensúlyuk az emberek győzelme után sem borul fel: megmaradnak a virtuális univerzum egyenértékű istenségeinek, "csupán" az univerzum lakóinak helyzete változott meg. Immár nem üldözik őket, ha felébrednek álmukból.

Sati figurája is érdekes, mivel látszólag konkrét szerepe nincs, az alkotók mégis számos dolgot elmondanak általa. Egyrészt rajta keresztül mutatják be, hogy immár a gépek is ismerik a szeretet fogalmát - lásd Sati kapcsolatát szüleivel és az Orákulummal. Az is vele kapcsolatban derül ki, hogyan kerülnek be kívülről, látszólag cél nélküli programok a Mátrixba. Ez magyarázatot adhat Morpheus első részben elhangzott mondatára, mely szerint az egész lázadás úgy indult, hogy volt valaki, aki a Mátrixban született. Ki tudja, mi lett volna Sati szerepe, ha minden az Építész eredeti terve szerint megy. Ebben a helyzetben viszont Sati a gépek és az emberek új kapcsolatának kezdetét jelenti, amit az általa létrehozott napkelte is szimbolizál.