Groó Diana: Csoda Krakkóban

Groó Diana, számos fesztiváldíjas kisjátékfilm és dokumentumfilm alkotója (Trapé, Valahonnan valahová, Kazinczy utca, Vityebszk felett, Chagall álmai, Córesz, Renoir álmai) többéves várakozás után szeptember végén kezdi el forgatni első nagyjátékfilmjét, a lengyel koprodukcióban készülő Csoda Krakkóbant. A fiatal rendezővel Horeczky Krisztina beszélgetett.

- Filmed hősének - az antikváriumban dolgozó - Piotr nagymamájának (Mancika halála után pedig Piotrnak) az a célja, hogy ezt az elveszett könyvet megtalálja.

- Az "Ezüstkorona" gyakorlatilag egy varázskönyv, amely tartalmazza azt a titkot, hogy hogyan lehet visszahozni a holtakat a túlvilágról. A nagymama szenvedélyes könyvgyűjtő, azért jár Pjotrral lomtalanításról lomtalanításra, egyik antikváriumból a másikba, mert meggyőződése, az egyetlen örökség a könyvek öröksége. A szellemi örökség az egyetlen tényleges, megfogadható hagyaték. Ha olvasol, és megismered a könyvek világát, azt soha, senki, semmilyen módon nem veheti el tőled. A nagymama, ahogyan egyre idősödik, egyre kétségbeesettebben keresi a varázskönyvet. Hogy Piotr ne maradjon egyedül. A könyv azonban a Krakkóban élő Levi rabbihoz tartozik. Mert a legenda szerint élt valaha a XVI. században egy rabbi, aki a könyv segítségével vissza tudta hozni a holtakat.

-Eszternek az a feladata, hogy a krakkói zsidótemetőben egy sírkövet restauráljon. Hátizsákjában pedig ott lapul a könyv, amit Pjotr elcsór. Mindvégig kétséges volt számomra, Piotr és Eszter között kialakul-e a szerelem. Ebben a történetben a férfi ingadozik: akarja-e szeretni a lányt, vagy sem.

- Piotr közel harmincéves, Krakkóban él, lényegében az utca neveli föl (zsonglőrök, cirkuszi mutatványosok, nehézfiúk). Mindehhez érzelmileg kevés köze van. Az antikváriumot úgy rendezi be, mint azt a Kazinczy utcai könyvesboltot, amelyet a nagymamájával rendszeresen látogattak Budapesten. Az emlékképeire hagyatkozik, a múltban él. A lány megjelenésekor történnek meg vele a csodák. A lánynál van a "varázskönyv", kiderül, hogy a sírkő, amin dolgozik, Levi rabbié. És amint elkezdi Eszter a munkát, megjelenik a rabbi.

- Vagyis Eszter "generálja" a csodát.

- Így van. A filmmel azt "üzenem", hogy a múltból rengetet erőt lehet meríteni, de egy ponton túl el kell tőle szakadni, és a múltból kell építeni a jövőt. Piotr a könyvek között él, hermetikusan zárt világot teremt magának. Nem meri bevallani, hogy szerelmes lesz. És bár a csoda megtörténik, nem úgy, ahogyan azt ő (és a néző) remélte, várná. Véletlenekre épül az életünk, a véletleneknek értelmük van, éppen ezért hinni kell abban, hogy megtörténik a csoda.

- Ki játssza Piotrot és Esztert?

- Piotr... Hát ez hihetetlen mázli! Igazság szerint őt is Erdélyi Daninak köszönhetem. A Madzag Filmegylet Első Közép-Európai Filmfesztiváljának szervezőjeként Dani számtalan filmet látott, és az egyik lengyel munkát megnézve, azt megmutatva nekem föltette a kérdést: nem ezt a fiút keresem? Aztán megkerestem Maciej Adamczykot, egy poznani alternatív színház vezető színészét, rendezőjét, mindenesét. És a próbafelvételen azt láttam: ez az ember kijött a könyvből. Sok minden bizonytalan a film körül, de az a fiú, akire megálmodtam ezt a filmet, megvan. Esztert a csodás hangú, musicalszakot New Yorkban végzett Bíró Eszter alakítja.

- Ki lesz a nagymama és a többi főbb szereplő?

- A nagymama Békés Itala, kis Piotrot még castingolok. Nagyon szerettem volna, hogy Garas Dezső játssza a csodarabbit, de a jiddis nyelv rendkívül nehéz egy olyan színésznek, aki nem szólalhat meg magyarul és aki sajnos nem tud németül. Franciszek Pieczka keverheti a jiddist a lengyellel, Garas Dezső - mint kabbala - pedig nagy örömömre szintén megjelenik majd a filmben.

- A saját életedben mekkora szerepe van a "véletleneknek" vagy a csodák fölismerésének?

- Rendkívül nagy. Vannak olyan pillanatok az életemben, amikor kimondottan úgy érzem, mintha "transzban" lennék. Mintha egy álom része volnék. Ezek a legboldogabb pillanatai az életemnek. Elég sokszor megéltem, hogy pici csodákból jött létre valami. Jó, ha az ember elrugaszkodik a valóságtól. Számomra ez menekülés is. Nagyon vezet a múlt, éppen ezért rettentően nehezen dolgozom föl az engem ért negatív történéseket. Van, amikor évekig is eltart. De mindig arra jutok, jó, hogy megtörténtek a dolgok. Mert utána olyan irányt vesz az életem, amihez be kellett következnie a rossznak.

- Felejtesz, vagy feldolgozol?

- Feldolgozok, felülemelkedek, fejlődök. Nem felejtek.