Rafinált film a trükkös fiúkról

Ha egy hollywoodi alkotás Nicolas Cage nevével hirdeti magát, még nem tudni, milyen lesz: kommersz akció- vagy elmélyült művészfilm. Elvileg bármelyik lehetséges. A Las Vegas, végállomás, a Tolvajtempó és az Adaptáció Oscar-díjas főszereplője ügyesen lavírozik a szupersztár életforma és a komoly színészi feladatok között. Most Ridley Scott mellett mutatja meg, egyszerre hány arca van.

A két főszerepet Nicolas Cage és Sam Rockwell játssza, karaktereik azonban igencsak eltérőek. Nicolas Cage figurája három állapotra épül: 1. a hétköznapjait teljes idegösszeomlásban és neurózisban töltő ember, aki számára egyre elviselhetetlenebbé válik agorafóbiája, tisztaságmániája és érzelemmentes élete; 2. a munkában profi bűnöző, aki úgy tud összpontosítani és gondolkozni, ahogy senki más; rigolyáit pedig sutba vágja, mintha sosem léteztek volna, 3. a hirtelen jött apaságban magára találó férfi, aki új értékeket fedez fel.

"Előre eldöntött tény volt Nic kiválasztása" - mondja Scott. "Évek óta figyelem a munkáját, elképesztően sokoldalú színész." Tény, hogy Cage bravúrosan egyensúlyoz a nagy kereskedelmi hasznot hozó kommersz filmek és a mélyebb jellemrajzot felmutató, tartalmas alkotások között. Előbbire példa a Tolvajtempó, az Ál/Arc és a Con Air; utóbbira pedig a Madárka, a Veszett a világ, a Las Vegas, végállomás, vagy épp legutóbbi filmje, az Adaptáció, melynek főszerepeiért (egy ikerpárért) Oscar-díjra jelölték.

Az Adaptáció-ban már volt alkalma bemutatni, milyen kifinomult érzékkel képes ábrázolni a neurózist: mulatságosan, mégsem parodizálva a betegséget. Most egy másik árnyalatát hozza az idegek játékának. "Roy néhány megnyilvánulása egyáltalán nem vicces, ha a konkrét helyzeten kívülre helyezzük" - mondja Cage. "Mégis megpróbáltuk úgy bemutatni, hogy a közönség megérezze benne a humort. Ez nagyon finom egyensúlyozást követelt tőlünk. Jack Nicholson hasonló figurát játszott a Lesz ez még így se! című filmben, és szórakoztató pillanatokkal ajándékozta meg a nézőket, de sosem gúnyolta ki azokat az embereket, akik valóban ilyen problémákkal küzdenek. Mi ugyanezt a célt tűztük magunk elé."

Ridley Scott elismerte, hogy számára sem jelentett nehézséget Roy figurájának megértése: "Nehezére esik átvergődni a nyílt téren, míg eljut a ház kapujától a kocsijáig. Le kell törölnie a kilincset és sterilizálni a telefont. Csak hagyományos külvárosi otthonában érzi biztonságban magát, vagy az autójában, melynek mindig szigorúan be vannak zárva az ablakai. A fehérneműi és zoknijai takaros rendben állnak a szekrényben. Jószerével tonhalon él, melyet a konzervdobozból eszik ki, hogy ne kelljen összepiszkítania a konyhát.

Be kell vallanom, Roy jó néhány vonását magamban is felfedeztem. Rögeszmésen finnyás tudok lenni. Ha egyedül vagyok otthon és megéhezem, nem főzök magamnak, mert utána ki kéne takarítanom a konyhát. Szóval van bennünk sok közös vonás, és a forgatás során kezdtem azonosítani vele magam, amit először meglepőnek találtam, de aztán már igazán szórakoztatott."