Kislexikon

 

Altamira
A Spanyolország északi részén, a Vizcayai-öböl partján fekvő barlangban 1879-ben találták meg a paleolitikum művészetének egyik leghíresebb lelőhelyét. Egy műkedvelő régész, Don Sautuola ásatásokat végzett a barlang előcsarnokában, s kislánya találta meg a mennyezeten bekarcolt és fekete-barna-okker földfestékekkel festett, élénk színekben pompázó bölényeket ("Toros, toros!" - kiáltotta apjának), lovakat, vaddisznókat, szarvasokat.

ananyinói kultúra
A kazanyi kultúrát követő kora vaskori kultúra a Közép-Volga és a Káma vidékén. Fennállása Kr. e. 8-3. századra tehető. Népessége finnugor volt, főként a kazanyi, kisebb részt a gerendavázas kultúra népességeinek utódai. Népességének bizonyos része származhatott az Urálon túlról is.

Anonymus
Vagy "mesternek mondott P.", (valószínűleg III.) Béla király jegyzője, a Gesta Hungarorum szerzője. A mű egyetlen kézirata a 13. század első feléből származik.

bahmutyinói kultúra
A Kr. u. 2-7. századra, tehát a kora középkorra datálják. Kialakulásában döntő szerepet finnugor törzsek játszották. Régészeti lelőhelyei a Bjelaja és a Bisztrij Tanip folyók völgyében vannak, a lombos erdők és a sztyepprégió találkozásánál. Már földvárakat építettek erődítésként.

érdi medvevadászok
A telepet Gáboriné Csánk Vera tárta fel, teljes nagysága csupán 112 m2 volt. A telep alsó rétege 50 ezer éves, a legfiatalabb felső réteg is 35-30 ezer éves. 13-15 ezer éven keresztül tért ide vissza az ősember. Legfontosabb tápláléka a barlangi medve volt, de nagy számban lehetett ló, szarvas, kevesebb részben vadszamár, orrszarvú, bölény és őstulok maradványait is fellelni.

Fekete István (1900-1970)
Agrármérnök, író. A Magyaróvári Akadémián szerzett okleveles gazdász diplomát 1926-ban. 1926-1929 között a bakócai gróf Majláth birtokon dolgozott segédgazdatisztként, majd 1930-tól Ajkára költözött, ahol Nirnsee Ferenc uradalmában lett vezető gazdatiszt. 1931. május 20-án jelent meg első írása a Nimród Vadászújságban, ettől kezdve a lap egyik vezető munkatársává vált. 1940-ben a Kisfaludy Társaság a tagjai sorába választotta. 1941 májusában, a Földművelésügyi Minisztériumban kapott előadói beosztást, ezért Budapestre költözött a család. Közben sorra jelentek meg regényei. A háború után elvesztette állását, alkalmi munkákból éltek. Nyugdíjazása előtt a kunszentmártoni Halászmesterképző Iskolában tanított. 1954-től - rokkantnyugdíjasként, hiszen közben fél szeme látását elvesztette - csak az írásnak szentelte mindennapjait. Életében 28 kötete jelent meg, sok-sok kiadásban, közülük több külföldön. Egyéb írásainak száma meghaladja a 600-at, egynegyedük Kittenberger Nimródjában jelent meg. Jelentősége, hogy a természet és a vadászat ügyét szépirodalmi szintre emelte.

gerendavázas (szrubnaja) kultúra
A Kr.e. 15-12. század közötti időben létezett, területe a kazanyi kultúra népeitől délre helyezkedett el, a Moksa folyó völgyétől a Bjeleja folyó völgyéig elterülő kiterjedt sztyeppén. Népessége ősiráni nyelvet beszélt, és délről vándorolt a területre.

gerendavázas-abasevói kultúra
Az előbbivel egy időben élt abasevói kultúra népe szigetszerűen fordult elő az Elő-Ural vidékén, a Szura és a Szvigája, a Vetluga és a Vjatka, valamint a Bjelaja és az Urál közötti településhelyeken. Az abasevói kultúra közel állt a gerendavázas műveltséghez, helyenként keveredett is azzal, ezért az archeozoológiai szakirodalom néha összevontan tárgyalja - gerandavázas-abasevói kultúra megnevezés alatt - az állatcsontleleteket.

gljagyenovói kultúra
Az ananyinó kultúrát követő (Kr. e. 3.- Kr. sz. 3. századi) késő vaskori műveltség, amely a Káma középső és felső folyásának vidékét foglalta el. Népességét egyes kutatók a finnugorok permi ágával azonosítják, mások az ugor ágához tartozónak vélik.

imenykovói kultúra
Létezését a Kr. u. 3-7. századra, a kora középkorra teszik. Területfoglalásuk a Közép-Volga vidékével - azaz a Volga és a Káma összefolyásának régiójával (keleten egészen a Zaj folyóig) - adható meg. Népességük egyrészt a helyi finnugor lakosság, másrészt a déli eredetű törzsek keveredéséből alakult ki. Már félig földbe ásott házakban éltek, azaz településeken (s nem sátorban vagy jurtában). Ásatásokon igen gyakran kerültek elő agyag állatfigurák.

hominidák
Az emberszabású majmok és az előemberek elválása valamikor 35 és 15 millió év között történt. Az emberszerűek ágán - olykor párhuzamosan is - fejlődött fajokat összefoglaló néven hívjuk hominidáknak.

homo erectus
A Homo nemzetség mintegy 2 millió évvel ezelőtt jelent meg, közvetlen elődei az Australopithecusok voltak, amelyekkel aztán együtt is élt. Agytérfogata már 900 cm3-t is meghaladta, s elterjedt Afrikán kívül is (elsősorban Ázsiában). Már felegyenesedve járó, "atletikus" alkat volt, szemben rokonával. Kimondottan húsevővé vált, egyes tudósok (pl. Richard Leakey) szerint már vadászati célzattal készítette eszközeit.

kazanyi kultúra
A Kr. e. 16-9. század közötti időben, azaz a bronzkor végén állott fenn. E finnugor műveltség kezdetben a Volga-könyök vidékére terjedt ki, déli irányban területe Uljanovszk vonaláig terjedt. Későbbi szakaszában területe az Alsó-Káma és a Bjelaja folyó mentét is magában foglalta.

Kézai Simon
A 13. századi Magyarország leghíresebb krónikása, mester és udvari pap. Gesta Hunnorum et Hungarorum című munkáját - amelyet IV. László királynak ajánlott - 1282-83 táján írhatta. Művét olasz, francia és német krónikákból állította össze, továbbá korábbi magyar krónikákat is használhatott.

Lascaux-barlang
A dél-franciaországi Montignac mellett található barlangot "a jégkor Sixtus-kápolnájának" is nevezik. Magdaléni vadászok alkotásai (Kr. e. 14 500-13 000) a csodálatos állatábrázolások, melyek különböző korokból származnak. Feltételezhető, hogy a barlangnak egykor kultikus szerepe volt. A barlangot 1940. szeptember 12-én fedezte fel négy gyermek. Tanítójuk, Léon Laval a barlanghoz hívta Henri Breuil őskorkutatót, aki a tudósok között elsőként írta le a barlang alkotásait. A világörökség részét képezi a Vezere völgyének többi festett barlangjával együtt.

Les Combarelles-barlang
A Vezere-völgyi festett barlangok egyike, a folyó Les Eyzies és Montignac közti szakaszán, a világörökség része. A barlangban kőbe karcolt emberi alakokat és állatfigurák százait találták.

Les Eyzies
Kisváros a dél-franciaországi Dordogne vidékén, a Vezere völgyében, az ősemberkutatás, az ősrégészet "fővárosának" is hívják. A település környékén vannak a cro-magnoni ősember lelőhelyei, barlangjai, amelyek a világörökség részét képezik.

Molnár Gábor (1908-19809)
Vadász, gyűjtő. 1930-ban indult társaival amazóniai expedícióra, de társai megbetegedtek és hazatértek. Ő maradt, dolgozott a Ford Társaság kaucsukültetvényén, s a fizetségből gyűjtő utakat szervezett. 1932-ben egy gyutacsos doboz a kezében robbant fel, aminek következtében elvesztette szeme világát. Hazatérve vadászélményeit papírra diktálta. Összesen 24 kötete jelent meg milliós példányszámban.

Ortega y Gasset, Jose (1883-1955)
A modern spanyol filozófia kiemelkedő képviselője. A filozófiai esszé műfajának jelentős művelője. Szerinte korunk meghasonlottságait csak egy biológiai megalapozottságú kultúra képes megszüntetni. Jelentős felismerései vannak az előítéletek működési mechanizmusairól, a történelmi változások és a generációk egymásra következésének összefüggéseiről, az autentikus kissebségi létről. Esztétikai írásainak palettája is széles. Itthon Németh Lászlóra, Szerb Antalra és Márai Sándorra volt hatással.

Pák Dienes (1806-1864)
Életéről keveset tudunk. Gazdatisztként, majd gazdasági felügyelőként szolgált először Nagyszénáson, majd gróf Károlyi György nagykárolyi birtokán. Őneki ajánlotta Budán 1829-ben megjelent Vadászattudomány című kétkötetes alkotását. Saját széleskörű tapasztalatait ötvözte a kor németnyelvű irodalmából merített ismeretekkel. Ennek a kötetnek a megjelenéséhez szoktuk kötni a magyar nyelvű vadászirodalom megszületését. 1983-ban reprint kiadásban is megjelent.

Rouffignac-barlang
A világörökség részét képező Vezere-völgyi festett barlangok egyike.

ságvári rénszarvasvadászok
A táborukat a Siófok melletti Ságváron találták meg. A felső szint kora mintegy 17 700 év, az alsó szinté 18 900 év. Az ősember itt már kunyhóban lakott. Elsősorban rénszarvasvadászatból tartotta fenn magát, az állatok vonulási útvonalai a táborhely vidékén húzódtak.

Széchenyi Zsigmond gróf (1898-1967)
Vadászíró. Budapesten, Stuttgartban és Cambridge-ben végezte tanulmányait. Az I. világháborúban csapatszolgálatot teljesített, többször kitüntették. 1927-től kezdődően 9 alkalommal vezetett vadászexpedíciót Afrikába (Líbia, Szudán, Egyiptom, Uganda, Kenya, Tanganyika), de járt Indiában és Alaszkában is. Minderről számtalan kiadást megért, itthon és külföldön megjelent könyveiben számolt be. Minden bizonnyal a legolvasottabb magyar vadászíró. Hatalmas trófeagyűjteménye a II. világháborúban elpusztult, nem kevésbé híres könyvtára viszont megmenekült, s ma a Természettudományi Múzeum kezelésében van. A háború után meghurcolták, kitelepítették, börtönt szenvedett el, de hazaszeretete, a "Széchenyi-vér és -szív" itthon tartotta. Később rehabilitálták, könyveit kiadták, minden korábbinál sikeresebbek lettek, s azok a mai napig. Hitvallása, az igazi vadászok szállóigéjévé vált: "A vadászat vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás". Nevét vadásztársaságok és iskolák viselik.

tatai mamutvadászok
Lelőhelyüket Kormos Tivadar, a neves paleontológus kezdte meg feltárni 1909-ben, eredményeit A tatai őskori telep című könyvében dolgozta fel. A telep korát mintegy 33 ezer évre becsülik, azaz a Würm eljegesedés első hideghullámának idejére. A telep egy 20-25 oC-os hőforrás környékén volt, az emberek szarvasra, bölényre, őstulokra, vaddisznóra és mamutra vadásztak. Utóbbiakat vermekkel, borjúkorban - ez volt a leggyakoribb zsákmány - fadárdákkal ejtették el.