Nem túl sokat, de azért igen, valamit lehet tenni. Persze nem az a megoldás (bár kétségkívül hatásos!), hogy megfosztjuk magunkat a strandolás örömeitől. Csupán - ha már valaki hajlamos állandóan beleesni a betegségbe - akkor tegyen óvintézkedéseket.
A felmelegedett, strandolásra alkalmas vizekben, pláne, ha a kánikula miatt az átlagosnál melegebbé válnak, elszaporodhatnak a kórokozók,
amelyek a hallójáratot borító bőr gyulladását okozzák. Célszerű egyrészt megakadályozni a fülbe jutásukat, másrészről, ha mégis víz került a hallójáratba - akkor mielőbb eltávolítani onnan.
A hallójárat külső részén termelődő fülzsír természetes védelmet nyújt a hallójárat bőrfelületeinek, ezért nem szabad azt maradéktalanul eltávolítani.
Fülpiszkálóval kizárólag csak a fül külső részét tisztítsuk, sose nyomjuk be az eszközt a hallójáratba,
mert anélkül hogy észrevennénk, könnyen megsérthetjük a hámréteget.
Ha valakinek zavaró módon extrém sok fülzsír termelődik a fülében, akkor házi tisztogatás helyett járjon el néha fülészetre, ahol azt fél perc alatt kimossák.
Alapvető tehát, hogy ne távolítsuk el a fülünkből a fülzsírt (fülviaszt); csak a fülkagylót törölhetjük tisztára. A fülzsír (mely lehet egészen hígtól nagyon zselés, kenőcsös állagú is), kiválóan védi a fület.
Taszítja a vizet, fedi, védi az érzékeny hallójárati bőrt, megőrzi a kiszáradástól.
E mellett még baktérium és gombaölő hatása is van - ha tehát eltávolítjuk, akkor esélyt adunk a víznek, hogy feláztassa a bőrt.
Ám a fülzsír vízben oldódik, így hosszas ázás (úszás, vízbe ugrálás) után bizony eltűnhet. A másik veszélyforrás: ha véletlenül lúgos kémhatású sampon, szappan jut a fülbe, mert az ugyancsak megszüntetheti ezt a védőréteget. Az is gyakori, hogy ha rendszeresen fültisztító pálcikával nyúlkálunk a fülünkbe, akkor akaratlanul is betolunk a mélybe egy nagyobb adag fülzsírt.
Amikor ez még nem zárja el teljesen az egész hallójáratot, addig nem okoz tünetet, észre sem vesszük a bajt.
Ám ha víz kerül a fülbe, akkor ez a beszorult fülzsír megduzzad és teljesen elzárja a dobhártyát. Tünetként ekkor a hallás hirtelen nagyon megromolhat. Lássuk tehát, hogy mivel védekezhetünk ez ellen!
Első lehetőség a füldugó. De ne arra gondoljanak ám, amit esetleg alváshoz vettünk, hanem érdemes egyedileg gyártatni egy olyan füldugót, ami teljesen lezárja a hallójáratot. Ebben az esetben arra figyeljünk, hogy a hallójáratban képződő fülzsírt be ne nyomjuk a hallójárat belső részeire.
Második lehetőség az úszósapka. Egy jól záródó úszósapka csodákra képes - bár tény és való, hogy szabad vízben meglehetősen furcsa látványt nyújt az úszósapkás ember.
Harmadik lehetőség: 1-2 csepp olaj.
Akár paraffin-, akár babaolaj van kéznél (a napraforgóolaj is megteszi, ha nem sütöttünk még benne semmit), cseppentsünk belőle a hallójáratba, így az védőréteget alkot, és nem engedi felázni a fület.
Egy kis vattát is beáztathatunk olajba (de azért ne csöpögjön), és akár azt is betehetjük a fülbe.
A vazelin szintén alkalmas erre, ha az van kéznél.
Negyedik lehetőség: tartsuk a fejünket a víz felett, ha hajlamosabbak vagyunk erre a betegségre.
Ha mindezek ellenére mégis víz ment a hallójáratba, akkor fürdés után azonnal rázzuk ki. Ennek technikája: fordítsuk el a fejünket, a vízzel teli fül nézzen a föld felé, húzzuk a fülcimpát lefelé (ezzel kissé kiegyenesedik a kanyargós hallójárat) és ugráljunk fel-le - ezzel a víz kicsorgására adunk esélyt.
Megoldás lehet még a langyos hajszárítózás is, illetve - fülpiszkáló pálca helyett - egy vattából sodrott csík, ami felszívja a benn rekedt vizet. Idősek, akik hallókészüléket hordanak, arra figyeljenek, hogy tartsák tisztán a hallókészüléket.