Nehezen boldogul, akinek rossz a szaglása

Vágólapra másolva!
Jó szaglás nélkül nehezebb észrevenni, ha odakozmál az étel, odakap a vasalóhoz a ruha vagy szivárog a gáz. Komoly gondot okozhat az is, ha valaki saját testszagáról nem tudja megállapítani, hogy kellemetlen-e.
Vágólapra másolva!

Az emberek körülbelül 20 százaléka rendelkezik valamilyen szintű szagláskárosodással, amely általában nem okoz különösebb gondot a mindennapi életben. Vannak azonban olyanok, akik egyáltalán nem éreznek szagokat - ezt nevezzük anozmiának.

A Drezdai Egyetem fül-orr-gégészeti klinikájának munkatársai 32, 18 és 48 év közötti, születésétől fogva szagláshiányos ember hétköznapi életét hasonlította össze kérdőívek segítségével a kontrollcsoport 36 hasonló korú, ép szaglású tagjáéval.

A PLoS ONE című szakfolyóiratban közzétett tanulmányból kiderül: noha a két csoport közt a hétköznapi élet számos szaglással összefüggő területén nem volt számottevő különbség (érdekes módon még az étkezési szokásokban sem), az anozmiás résztvevők körében jóval gyakrabban fordult elő háztartási baleset, szociális bizonytalanság és depresszió.

A balesetek fokozott kockázatának kézenfekvő okai vannak: szaglás nélkül például nehezebb észrevenni, ha odakozmál az étel, a vasalóhoz "odakap" a ruha vagy a lakásban szivárog a gáz.

A társas kapcsolatok terén tapasztalt hátrány okai összetettebbek. Egyrészt komoly gondot okozhat, ha valaki saját testszagáról nem tudja megállapítani, hogy kellemetlen-e. Másrészt a kutatók szerint a szaglásra képtelen emberek azért is visszahúzódóbbak, mert bizonytalanabbak mások "lekáderezésében", amihez akarva-akaratlanul is hozzátartozik a másik szagának értékelése. Ezzel függhet össze a nemi élet terén talált különbség is: a szagláshiányos embereknek átlagosan feleannyi szexuális partnere volt életében, mint az ép szaglásúaknak.

A szerzők felhívják a figyelmet, hogy a problémát nem szabad alábecsülni: az érintettek 17-30 százaléka (életkortól függően) vallotta azt, hogy a szaglás hiánya életminőségbeli romlást okoz nála, és jóval többen küzdöttek depresszióval, mint a kontrollcsoportban.