Brit futball A-tól Z-ig

Neville: Ezen a néven nem is egy, hanem két focista is beírta magát az angol labdarúgás történetébe. Phil és Gary összesen 142 alkalommal volt válogatott, megelőzve a másik híres testvérpárt, Jackie és Bobby Charltont, és 31 alkalommal játszottak együtt a háromoroszlánosok színeiben - ami szintén rekordnak számít. Gary ráadásul elmondhatja magáról, hogy 13 éven keresztül folyamatosan válogatott volt, viszont 85 mérkőzés alatt egyszer sem talált be.

Old Firm: A két glasgow-i egyesület, a Celtic FC és a Rangers FC rivalizálásnak elnevezése. A klubok 1888-ban találkoztak egymással először, és azóta 376 alkalommal mérték össze az erejüket, a mérkőzések közül a Rangers pontosan 150-et nyert meg, a Celtic pedig 134 alkalommal diadalmaskodott - döntetlen 92 alkalommal született. A vallási ellentétek miatt (a Rangers hívei protestánsok, a Celticé pedig katolikusok) az Old Firm többet jelent egyszerű sportbéli rivalizálásnál, és mivel a két egyesület alapvetően határozza meg a skót labdarúgást, így párviadaluk hatalmas jelentőséggel bír.

Playoff: Az angol bajnokság első éveiben úgynevezett tesztmérkőzéseket rendeztek az élvonal utolsó és a másodosztály első helyezettje között, eldöntendő, hogy melyik gárda folytassa a legjobbak között. Ez a XX. század elején megszűnt, hogy a liga 1986-ban bevezesse a playoff intézményét, ami azt jelenti, hogy a második és a harmadik vonalból az első két helyezett automatikusan feljut, a mögöttük végzett négy együttes pedig kuparendszerben küzd meg egymással. Az elődöntőkben két mérkőzésen dől el a továbbjutás, a finálé pedig egyetlen találkozó - mégpedig a Wembley stadionban.

Queen: A királyi család több szállal is kötődik a futballhoz. Az FA-kupa döntőjében mindig a királyi család egy tagja adja át a trófeát, a két angol rendezésű tornán, az 1966-os világbajnokságon és az 1996-os Európa-bajnokságon pedig maga a királynő, azaz II. Erzsébet adta át a kupát. De említhetnénk a Queen's Park Rangers nevű angol egyesületet, vagy a Queen of South nevű skót klubot is.

Rosenior, Leroy: Az egykori angol utánpótlás-válogatott focista jelenleg edzőként dolgozik, fia, Liam pedig a Premier League-ben, a Reading FC-ben kergeti a labdát. Idősebb Roseniort azonban nem emiatt említjük, hanem azért, mert az angol labdarúgás történetében ő volt a legrövidebb ideig egy csapat edzője. Egészen pontosan tíz percig mondhatta magát a Torquay United mesterének 2007. május 17-én: kinevezését követően ugyanis a klub új tulajdonoshoz került, aki rögtön menesztette...

Shilton, Peter: Sokak szerint minden idők legjobb kapusa, de annyi bizonyos, hogy a leghosszabb ideig ő állt a kapuban Angliában. Shilton 1966-ban kezdte pályafutását a Leicester City színeiben, utolsó ligamérkőzését pedig több, mint 30 évvel később, 1997-ben játszotta a Leyton Orientben. A két dátum között összesen 1005 bajnokin védett, ami rekordnak számít, mint ahogyan az is, hogy összesen 125 alkalommal húzhatta fel a címeres mezt.

Trautmann, Bert: A legendás német kapus az első nem brit futballista volt, akit megválasztottak az év játékosának Angliában. A portás második világháborús hadifogolyként került az országba, ahol először amatőr csapatokban játszott, ott fedezte fel a Manchester City. A drukkerek először nehezen fogadták el, de teljesítményével mindenkit meggyőzött, és az 1956-as FA-kupa döntőjében az utolsó negyedórát törött nyakkal védte végig, aminek köszönhetően valóságos hősként kezelték. 1949 és 1964 között 545 mérkőzésen védte a City kapuját.

Újrajátszás: Az FA-kupa egyik különlegessége, hogy döntetlen esetén nincsen hosszabbítás vagy tizenegyesrúgások, hanem újrajátszás következik, a pályaválasztói jog megcserélésével. Manapság a második mérkőzést már mindenképpen eldöntik büntetőpárbajjal, de az 1991-1992-es idény előtt a csapatok annyiszor találkoztak, amíg valamelyik gárda nyerni nem tudott. Így fordult elő, hogy 1985-ben a Norwich City és a Birmingham City egy hónapon belül négy mérkőzést is játszott egymással. De nem ez volt a leghosszabb párviadal: az 1971-1972-es kiírásban két amatőr gárda, az Oxford City és az Alvechurch csak a hatodik összecsapáson döntötte el a továbbjutás sorsát.

Varadi, Imre: Miközben a magyar futballpályákon az 1970-es és az 1980-as években Várady Béla ontotta a gólokat a Vasas színeiben, Angliában névrokona szintén meglehetősen eredményes csatárnak számított. A magyar származású, ám már Angliában született Imre Varadira elsősorban az Everton FC és a Newcastle United drukkerei emlékeznek szívesen, a Szarkák színeiben például két szezon alatt 39 gólt ért el a másodosztályban. Pályafutása végén még a Premier League-ben is szerepelt, az 1992-1993-as pontvadászatban a Leeds United játékosaként gólt is szerzett. Jelenleg FIFA-licences ügynökként tevékenykedik.

Wimbledon: Az egyesület története nagyon sok mindent elárul az angol futballról. A klub éveken keresztül amatőrként szerepelt, majd 1977-ben végre felvételt nyert a ligába, és gyorsan megindult felfelé. 1986-ban már az élvonalban játszott, két évvel később FA-kupát nyert, és egészen 2000-ig versenyzett a Premier League-ben. A kiesést követően azonban a gárda új tulajdonoshoz került, aki elköltöztette a klubot Milton Keynes-be, és új nevet is adott neki: MK Dons. A szurkolók erre megalapították a saját klubjukat AFC Wimbledon néven, és újrakezdték a legalacsonyabb osztálytól kezdve. Jelenleg már a hetedik vonalnál tartanak, rendszeresen több ezer néző előtt játszva.

XI, azaz tizenegy: A világválogatott hivatalos elnevezése FIFA XI, és első alkalommal 1963-ban, az FA (Angol Labdarúgó-szövetség) fennállásának 100 évfordulójára állították össze a világválogatottat. Jellemző az angolok hozzáállására, hogy náluk ezt a gárdát így nevezték: Rest of the World, azaz a Világ többi része...

Yard: Az angol mértékegység meghatározó szerepet játszik a labdarúgásban, hiszen a sportág szabályainak lefektetésekor ebben határozták meg a legfontosabb távolságokat. Ennek köszönhető például, hogy a szabadrúgásnál a sorfalnak 9,15 méterre kell állnia (hiszen ez pontosan tíz yard), a kapu szélessége pedig 7,32 méter - azaz nyolc yard.

Levezetni érkezett, imádott Chelsea-sztár lett belőle: Gianfranco Zola

Zola, Gianfranco: Az olasz támadó az 1990-es évek második felében az egyik első fecske volt a Premier League-be szerződött külföldiek között. 1997 novemberében igazolta őt le a Chelsea FC, és fél évvel később megválasztották az év játékosának - ő volt az első futballista, aki ezt a díjat úgy érdemelte ki, hogy nem töltött el egy teljes szezont Angliában. Zola 2003-ig futballozott a londoni egyesületben, és a Chelsea-szurkolók őt választották meg a klub történetének legjobb focistájának.

www.infosport-focivilag.hu