Tíz brit film, ami nélkül nem élhetsz

Vonatleső heroinista skótok, Beethovenre gyógyuló ultraerőszakos siheder, rajongók elől menekülő gombafejűek, négy esküvőn át puhuló agglegény és még sokan mások a tíz brit filmben, amit mindenkinek látnia kell.

Mi ketten / Withnail and I - 1987
Rendező: Bruce Robinson
Főszereplők: Richard E. Grant, Paul McGann

Magyarországon nem sokan ismerik, mert hiányzik a DVD-piacról, olyan ember viszont talán nincs is, aki látta, és nem tud belőle legalább két-három klasszikus dumát idézni. Két alig-életképes állástalan londoni színészről szól, akik "tévedésből vakációzni mennek" és egy örökbecsű mondásokkal telespékelt pokoli hétvégét töltenek az angol vidéken. Mivel Withnail és haverja nem vetik meg az alkoholos és egyéb szerekkel történő tudatmódosítást, ivójáték is szerveződött köré: a film nézése közben mindig inni kell, amikor a két pernahajder iszik. Nincsenek adataink arról, hogy eljutott-e valaha valaki a film végéig ezt a módszert követve, de kétséges, főleg, ha az öngyújtófolyadéknál is hőseinkkel tartott.

+ + +

Mezítelenül / Naked - 1993
Rendező: Mike Leigh
Főszereplők: David Thewlis, Katrin Cartlidge, Lesley Sharp

Mike Leigh realista, a színészek improvizációin alapuló és ezért végtelenül hiteles filmjei sosem festenek rózsaszín képet az angol társadalomról. A Mezítelenül különösen fájdalmas, és egy olyan főhős (David Thewlis) áll a középpontjában, akivel igen nehéz azonosulni, még akkor is, ha vannak vonzó tulajdonságai, hiszen egy olyan társadalom peremére szorult, végtelenül cinikus fickó vegetálását nézzük bő két órán át, aki már a film nyitójelenetében megerőszakol egy lányt. A sivár világú filmtől jobb kedvünk éppen nem lesz, de a zsenialitása mégis felemel. Külön bónusz, hogy a remek alakítások közt találjuk a fiatalon elhunyt Katrin Cartlidge-ét is.

+ + +

Négy esküvő és egy temetés / Four Weddings and a Funeral - 1994
Rendező: Mike Newell
Főszereplők: Hugh Grant, Andie MacDowell

Különös pozíciója van a kultfilmek közt is, mert bemutatásától szokták számítani az angol film kilencvenes évekbeli fellendülésének kezdetét. A nem egészen 5 millió dollárból készült film világszerte csaknem 250 milliót hozott, úgyhogy nem csak a nézőket derítette jókedvre. Legtöbbünk persze nem erre emlékszik, hanem utánozhatatlan, finom humorára, Kristin Scott Thomas szomorú szemeire és természetesen főképp Hugh Grantra, aki itt ismertette meg a világgal nyársat nyeltséget és cukiságot ötvöző figuráját, amit azóta sajna unalmasra koptattak az évek.

+ + +

Trainspotting - 1996
Rendező: Danny Boyle
Főszereplők: Ewan McGregor, Ewen Bremner, Jonny Lee Miller, Kevin McKidd, Robert Carlyle, Kelly Macdonald

Mi mindent köszönhetünk a Trainspotting-nak? Ewan McGregort (igaz, hogy volt előtte egy Sekély sírhant, de azért mégiscsak Renton az igazi), Irvine Welsh-t, azt, hogy sok fiatalnak elment a kedve a drogok kipróbálásától, hogy néhányan (újra) felfedezték maguknak Iggy Popot, hogy bármilyen undorító pályaudvari wc-ben járjunk is, tudjuk, hogy van rosszabb, és persze, hogy öt-hat éven keresztül minden szórakozóhelyen, minden buliban, minden éjszaka meg kellett hallgatnunk a Born Slippy című számot.

+ + +

A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső / Lock, Stock and Two Smoking Barrels - 1998
Rendező: Guy Ritchie
Főszereplők: Jason Flemyng, Dexter Fletcher, Nick Moran, Jason Statham

Tíz év távlatából abszolút nosztalgikus élmény Guy Ritchie első filmje: akkor egy percig azt hittük, megszületett az angol filmgyártás Tarantino-szintű fenegyereke, aztán filmről filmre lassan szembenéztünk a keserű igazsággal, hogy Ritchie bizony egyslágeres előadó volt. Ez nem kisebbíti viszont a végtelenül szellemes A ravasz... érdemeit, ami úgy száguld velünk végig az angol bűnözővilág bugyrain, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Amikor elkezdenénk röhögni, Ritchie bedob egy csavart, amitől megáll bennünk az ütő, aztán rádob egy újabb poént és így tovább, egészen a végéig, ahol még a film utolsó kockájából is kicsavar egy nézői felhördülést.