Imádja a játékot, de már emberszabású - Honda Z125M Monkey teszt (2022)

Akinek van pénze majomra, legyen banánra is, tartja a mondás, ami évtizedekig nem agyagiakban volt mérhető a legkisebb Hondánál, hanem olyan kompromisszumokban, mint a szerény tempó, a lehetetlen üléshelyzet és a dobálós rugózás. E téren komoly előrelépést ígér az újkori, immár 125 köbcentis, és nem mikroszkopikus méretű Monkey – lássuk, milyen az élet az öntörvényű, nosztalgikus kismotorral!

Egy mázsa plusz vezető vs. úthibák

Ami a felépítést illeti, a Hondánál a nagyobb motorok megoldásaira szavaztak a fordított első teleszkópvillával és a két hátsó rugóstaggal, utóbbiakat ráadásul a mostani modellfrissítéssel át is alakították. Le kell szögezni, szó sincs sportos hangolásról, ami a Monkey adottságait ismerve bölcs döntés volt, így viszont a ballonos, /80-as gumikkal a kis felniméret ellenére egész ügyesen el tudja simítani az úthibákat. Csodára persze ne számítsunk, főleg kanyarban állítják kihívás elé a kátyúk és keresztbordák, de összességében a lágy futóművel kellemes kísérő, akár murvás vagy földutakon is.

Aki nyitott némi bohóckodásra, még farolgathat is vele, mert az egycsatornás ABS csak az első kerékre hat, de a kevésbé rutinos pilótáknak azért vizes aszfalton érdemes észnél lennie. Amúgy az elöl 220, hátul 190 mm-es tárcsás fékrendszer tudása pont megfelelő a motor tömegéhez és erejéhez, és beépítettek egy inerenciamérő egységet (IMU) is, hogy ne emelkedjen el a Monkey hátulja intenzív lassításnál. Apropó, dinamizmus: a 2022-es modellév fő változása a négy- helyett ötfokozatú váló mellett a fekvő, léghűtéses, egyhengeres, kétszelepes blokk teljes átdolgozása volt.

Lakott terület, végre!

Valamivel csökkent a motor teljesítménye (mostantól 9,4 lóerős), viszont némileg nőtt a nyomatéka, módosították a befecskendezést és a katalizátort is, így már teljesíti az Euro-5 normát. Indítás után a vártnál mélyebb orgánummal, de összességében csendesen ketyeg a 125-ös, és menet közben sem lármázik – biztosan lesz majd néhány tulaj, aki utólagos sportdobbal tekeri majd feljebb a hangerőt. Amíg nem hagyjuk el a lakott terület vége táblát, nem érződik gyengének, épp ellenkezőleg,

fürgén szalad a kis Honda, jó ritmusban elindulva és felváltva maga mögött tudja hagyni a kocsisorokat.

Országúton már elfogy a lendület, nagyjából 80-85 km/h-as tempóval szeret baktatni, és csak lejtővel, hátszéllel lehet kis időre 100 fölé hajszolni. Autópályára legfeljebb a kivezető szakaszokon érdemes merészkedni, és „nagyobb" sebességnél bizonytalanságra, szélérzékenységre készüljünk: hiába, az első villaszög és a bicikli-tengelytáv miatt nem túrákra termett. Rövid ingázásra persze be lehet vetni, városba érve pedig rögtön elemében érzi magát, hiszen parádésan manőverezhető (a fordulókör átmérője csak 3,8 méter), remekül elfér az autósorok között, lehetetlen lyukakba bekanalazható.

125-ösnek drága, kultgépnek megfizethető

Még ha finoman szólva nem is csúcskategóriásak a műanyagjai, összességében jó minőségérzetet ad a Monkey, a kezelőszervei pedig finoman működnek, különös tekintettel a jól adagolható kuplungra és a precízen egyik fokozatból a másikra kattanó váltóra. Ha nem is erőművész, vidám hangulata és fordulékonysága miatt nagyon szórakoztató vezetni, sorok között cikázni vele vagy szűk kanyarokban döntögetni, ráadásul a szimpla technika komoly fenntartási költségeket sem tartogat. Nem éppen kíméletes használat mellett 2 liter körül alakult az átlagfogyasztása, ami szintén pénztárcabarát.

Utóbbi megállapítás kevésbé igaz a Monkey 1,55 millió forintos árára, ennyiért például a Hondánál városi-ingázós célszerszámként az SH150 is elvihető (azzal nem mellékesen utast is lehet szállítani), és futárok munkaeszközének sem alkalmas, hiszen a CB125F-tel és a többi igáslóval ellentétben nem tud nagy dobozt cipelni.

Nagyon jó viszont – akár friss B125 jogsi mellé – kezdőmotornak, hétvégi játékszernek, pecázós senior-gépnek

vagy szimpla munkába járós eszköznek, amely egy nyomasztó meetingekkel és főnöki leszidással terhelt nap végén is vidámmá tudja varázsolni a hazautat.

Más márkánál egyáltalán nincs méretbeli vetélytársa, retró stílusban pedig a Brixton vagy más kis márkák kínálatában lehet alternatívája. Nagy kedvencem, a Bud Spencer-stílusú, 125-ös illetve 200-as Suzuki VanVan már nem kapható, a nyolcadliteresek között érdekes, bár jellegében teljesen más alternatívaként a Yamaha XSR-t is számításba lehet még venni – utóbbit menő, café racer fejidommal is lehet konfigurálni. Mindenesetre meg tudjuk érteni azokat, akik az újkori Honda Monkey-nak szavaznak bizalmat, mert másfél millió forintból egyetlen új jármű sem vált ki nagyobb szimpátiát.