Egy vadonatúj családi autó, ami meglepően kevés pénzből kihozható - Dacia Jogger ECO-G 100 Comfort teszt

Nagy a család, autózni kénytelen az ember, mert a napi bölcsi-ovi-suli-munkahely zarándokutat máshogy lehetetlen teljesíteni. Az új autókra igénybe vehető a három vagy több gyerekesek vásárlási támogatása. Nem véletlenül övezi nagy érdeklődés a Lodgy utódját, amelyből ezúttal egy közepes felszereltségű, felár nélkül benzin-gáz üzemű példányt nyúztunk négy gyerekkel egy héten át.

Komoly előrelépés a Logdy-hoz képest

Nagy örömöt okozott, hogy a második sor ablakai szinte teljesen lehúzhatóak, ez az egyik legmenőbb gyerek-extra, ami sajnos szintén kiveszőben van. A leghátsó sorban már mostohábbak a körülmények, gyatra a kilátás a vastag tetőtartó oszlopok és az emelkedő ablakvonal miatt. Gyerekeknek nem rossz itt a helykínálat, felnőtteknek persze kényelmetlenebb rövid távon is itt ülni. Feltűnő előrelépés, hogy a Joggerben végre csend van, legalábbis a zajos Lodgy-hoz képest, amiből annyi maradt meg nekem, hogy a feleségemmel nem tudunk autópálya-tempónál beszélgetni.

Ez az új csapatszállító kombi viszont egészen úgy viselkedik, mint egy kulturált mai autó, normálisan rugózik, kiszámíthatóan kanyarodik és nem akar leesni az útról, a hatsebességes váltó határozottan kattan fokozatokba.

Hagyományosan strapabíró futóművet szoktak kapni a Daciák, hiszen nagy részben Kelet-Európára készítik fel őket,

tehát figyelnek arra, hogy ne csak tükörsima nyugat-svájci utakon viselkedjenek normálisan. Tehát elégedettek voltunk a rugózási komforttal, és bölcsen kizárólag 16 colos felniket (esetünkben feláras alumíniumot) kínálnak a márkánál /60-as gumiabroncsokkal.

Motorizáltságot tekintve két lehetőség van, a 999 köbcentis, turbós háromhengeres 101 lóerővel ECO-G néven, vagy annak közvetlen befecskendezéses változata 110 lóval TCe-re keresztelve. A kisebbik egység volt a tesztautóban, amelynek különlegessége, hogy csak gyárilag kettős (benzin-LPG) üzeműként lehet választani. Régi technológia az autógáz és egy cseppet sem kell félni tőle, ráadásul itthon jó kúthálózat épült ki hozzá, ellentétben a CNG-vel. Ez esetben is alulra, a pótkerék helyére került a gáztartály, a műszerfalon pedig gombnyomással választhatunk, milyen üzemanyaggal hajtanánk.

Még nincs hibrid, de gázzal is érdekes

Ezt nem kell minden induláskor újra benyomni, mert az első pár másodperc hidegjárat után automatikusan átáll a LPG-re. Cseppfolyós autógázzal járni elsősorban azért jó, mert olcsó, hátránya, hogy nem minden mélygarázsba lehet behajtani. Teljesítményben van egy minimális – a Jogger esetében nem is érezhető – csökkenés, fogyasztásban pedig átlagosan 15%-os növekedés. Az LPG átlagosan 380 forintba kerül, így a hatósági áras benzinhez képest is lehet megtakarítás, a 800 forint feletti prémium 100-ashoz képest pedig hatalmas a különbség.

Nálam a fogyasztás LPG-vel városban 9,2 körül alakult, ami aztán autópályán 7,5-re ment le. Vagyis 100 kilométer igen kedvező 3-4 ezer forintból abszolválható és ez így is fog maradni, amíg nem szalad fel az LPG ára.

Persze a Daciánál nem csak a tulajok spórolása miatt építik be a gázszettet, hanem az uniós bírságokat is igyekeznek mérsékelni

az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátással, később ugyanakkor érkezik majd egy új, hibrid változat is a Joggerből. Dízelt nem gyártanak belőle, és sokak bánatára erősebb, négyhengeres, turbós benzinmotorja sincsen, pedig gázzal igazán érdekes lehetne.

A Jogger könnyű, mint a bukaresti tavaszi szellő, alig 1,2 tonna, és bár elsőre ijesztő a már említett egycsillagos törésteszt, ez valójában nem azt jelenti, hogy egy kartondobozba kell beülni. Klasszikus gyűrődőzónák, légzsákok és merevítések ebben is vannak, az aktív biztonsági eszközök közül hiányzik viszont jó néhány, például a gyalogosokat felismerő automatikus vészfékasszisztens vagy a sávtartó. Valójában a Joggert össze sem törte az Euro-NCAP, hanem a Sandero Stepway korábbi eredményéből vontak le pontokat, mert a leghátsó üléssorban nincs figyelmeztetés az övek becsatolására.

Megfizethető családi autó

Ami viszont van benne, szépen működik, vagyis a holttérfigyelő, a klasszikus tempomat, az automata fékrendszer (ami előzetesen bimbammol, ha azt érzi, hogy túl gyorsan közelítjük meg az előttünk haladót) és a felszereltséghez járó tolatókamera. Továbbra sem feledhetjük azonban, hogy az egyetlen olcsóbb modellről beszélünk a hétüléses családi autók kínálatában, ahol igencsak megfogyatkoztak a tízmillió forint alatti kocsik, a Stellantis konszern például már csak elektromos kivitelben kínálja a Peugeot Riftert és testvéreit, a klasszikus egyterűek pedig kihalóban vannak.

A Jogger szintén drágult, de még mindig a legolcsóbb autó hét ülésesel 6,41 millió forintos belépő listaárával

(benzin-gáz üzemű Essential, klíma nélkül). Sokkal élhetőbb a tesztelt középső Comfort kivitel, vagyis ma az ennek megfelelő Expression, ami kárpitozott műszerfallal, bőrkormánnyal, tetősínnel, tempomattal, tolatóradarral, ködlámpával elektromos tükrökkel, légkondival, kartámasszal, 8 colos központi kijelzővel kapható, de azért marad jó pár ajánlott tétel az extralistán, szerencsére olcsón. Ez a Jogger 7,09 millió forint, vagyis nagycsaládos támogatással 4,59 millióra lehet lefaragni az árát.

Sok vásárló hozzátesz még ehhez 300 ezer forintot a csúcs Extreme felszereltséghez, amit automata klímát, kulcsnélküli bejutást, tolatókamerát és jó néhány külső-belső díszítőelemet kap, de még itt is lehet költeni jó néhány opcióra. Persze tudomásul kell venni, hogy három hengerrel nem sportos, és a fényűzés bármilyen formája távol áll tőle, de a Dacia nagyok sokak egyetlen lehetősége új autó beszerzésére. Objektíven nézve pedig nem mondható rossznak, az egyszerűsége ellenére is tudtam szeretni, és az LPG-benzin kettős üzem megnyugtató lehet.