Ilyen motort ajánlottak a Pannóniák helyett - Jawa 350 (1975) veteránteszt

Kicsit kemény a nyereg, a nagy hasmagasság rossz utakon volt hasznos

A hetvenes évek első felében a Jawának sikerült még egy bőrt lehúznia a jól bevált 350-esről (ráadásul nem az utolsót), amikor bemutatta az elegáns „csepptankos" sorozat szögletesebb formájú, műszakilag továbbfejlesztett utódját. Egy szépen megöregedett 634-esre ültünk fel, amely a magyar járműipar számára szomorú évben készült, és az MZ-kkel együtt meghatározó nagymotor lett - igaz, addigra már mindenki autóra vágyott.

Elődje, a KGST kínálatában kivételes szépségű 360-as sorozat jól megkonstruált és sikeres volt, de ahhoz, hogy a márka legalább távolról lépést tartson a nyugatiakkal, rendszeresen frissíteni kellett. Új modellre nem tellett, így hát modernizálták, főleg megjelenésében és kicsit műszakilag is, majd 634-es típuskóddal mutatták be. A 360-as váza és lengővillája 100 km/h felett (főleg nagyobb terheléssel) már nem volt elég stabil, oldalkocsizáshoz pedig nem volt kellően erős, ezért az új sorozathoz friss dupla bölcsővázat terveztek szélesebb, masszívabb lengővillával.

Lemeztelenített váz és számtalan alváltozat

Szögletesre rajzolták és gumibakokra ültették a tankot, eltűntek a jellegzetes, gömbölyded lemez burkolatok, így a látványos art-deco stílusú 360-asból sikerült szögletes, a 70-es évek átlagformáiba simuló gépet faragni. A jellegzetes félautomata váltó és kéthengeres, 350-es kétütemű motor alapjaiban változatlan maradt, de az új porlasztóval csökkent a fogyasztás, a sűrítés növelésével pedig nőtt a teljesítmény. Természetesen a hajtásláncot hozzáigazították a nagyobb nyomatékhoz, a primer hajtás dupla láncot kapott, és a tengelykapcsoló parafás lamelláinak súrlódó anyagát is kicserélték.

Feltűnő változás volt még, hogy a kerekek mérete 16-ról 18 colosra nőtt, és a korábbinál karcsúbb, simább vonalú sárvédők kerültek föléjük. Rengeteg változat készült, a 634-01 a Szovjetunióba ment, de mindenben megegyezett a 634-04-01-essel. A 634-4-03 volt a szívászaj-csökkentős, és így 22 helyett 20 lóerős „csendes" változat,

ezt kifejezetten a csehszlovák piacra szánták, ahol 84 dB volt a törvénybe foglalt maximális zajszint.

Elöl kétkulcsos volt a 634-5 fékje, és ebből is létezett „csendes" kivitel 634-5-02 kóddal, míg exportra a gazdagabb felszereltségű, fordulatszámmérős 634-5-06 ment.

Megjelenésbeli eltérések is akadtak: krómlapos vagy festett tankkal, különféle kipufogókönyökökkel és hátsó rugóstagokkal. Különlegességnek számított a 634-6-os modell az Oilmaster fantázianevű különolajozással. Az utolsó széria 634-8-ként futott, de a típus fejlesztése nem állt le, hiszen jött a 12 voltos elektromos rendszer, az első tárcsafék és sok más fejlesztés a 638, a 639 és a 640 kiviteleken. A szocialista táborban a Jawa kéthengeresei jó és népszerű motornak számítottak, a legnagyobb exportpiac a Szovjetunió volt, és gyakran kombinálták őket Velorex gyártmányú oldalkocsival.

Keveset futott, érintetlen példányt sikerül találni

Nyugati mércével már megjelenésekor elavultnak számított a kéthengeres Jawa, csak a robusztussága és alacsony ára tette versenyképessé. Az olasz Motociclismo szaklap bemutatójában dicsérte a 634-es menetstabilitását, csendességét, és Jerry Claytonnak, a tapasztalt angol tesztelőnek is hasonlóak voltak a benyomásai. A sorozat 1974-ben kapta meg a magyar típusbizonyítványt, bár a KERMI szakemberei sok mindent kifogásoltak rajta. Érdekes, hogy az elöl kétkulcsos dobfékes kivitelt külön vizsgálták, és ott is rengeteg apró negatívumra hívták fel a figyelmet, de végül zöld jelzést kapott.

A mi Jawánk is ilyen 634-5 változat, méghozzá 1975-ös, vagyis abból a szomorú évből való, amikor leállt a Pannóniák gyártása Magyarországon. Legnagyobb értéke, hogy teljesen érintetlen:

itt-ott látszanak rajta a használat nyomai, de nagyszerűen megőrzött, alig 11 000 kilométert futott darab.

Jawa-rajongó tulajdonosa egy másik hazai gyűjtőtől vette, semmit sem kellett javítani rajta. Pöccre indul, szép a hangja, nem csörög. A fotózáshoz kinyitottuk a szerszámost, és találtunk benne egy komplett készletet, két, 1974-ben sterilizált elsősegélycsomagot, az ülés alatt pedig egy gyári pumpát.

Nem egy sportmotor, de kellemesen vezethető

De milyen vezetni? Hosszabb, magasabb, nehezebb, erősebb és gyorsabb is, mint a „csepptankos". Merevebb a váza, emiatt pedig más a mozgása, ugyanakkor egy Jawa-jellegzetesség, a váltókarként is szolgáló berúgókar megmaradt. Alapjáraton csendesen dohog a kétütemű, és egészen 100 km/h-ig elfogadhatóan halk marad, feljebb viszont kifogy a szuszból, és fel is hangosodik. Négyfokozatú a váltója, a kar hosszú járású, hangos kattanással ugrik a helyére, a recsegést és a szerkezet sérülését elkerülendő ajánlatos a lassú, komótos kapcsolgatás akár kuplunggal, akár anélkül.

Alacsonyabb fordulaton kissé letargikusan viselkedik a Jawa, az erő és nyomaték is pörgetve jön meg. Ezzel a géppel ugyanakkor nem érdemes rohanni, a legkellemesebb utazótempó 90 km/h körüli.

Ha hajszoljuk, persze megy gyorsabban is, de akkor már hangos, és felerősödnek a vibrációk: a lábtartó remeg legjobban,

ami hosszabb távon elzsibbasztja a bokát. Elöl puhább, hátul feszesebb hangolású a futómű, ez statisztikai átlagban pont jó lenne, de a gyakorlat mást mutat: igaz, hogy az első villa rugóútja hosszú, szépen egyengeti a kátyúkat, viszont erősebb fékezéskor jócskán meg is süllyed.

Hátul már rázósabb és nagyobb döccenőknél néha fel is üt a felfüggesztés. Jó hír, hogy a viszonylag nagy tömeg nemcsak az úthibák kisimítását és a stabil egyenesfutást segíti, hanem a biztos kanyarodást is, ám a 634-es magas súlypontja és üléspozíciója miatt nem döntögetésre született. A kétkulcsos első dob ellenére a fékek gyengék, erősen kell húzni-taposni őket ahhoz, hogy megálljon. Veteránként persze más a megítélése, az egykor kedvelt népmotor könnyen és olcsón fenntartható, szimpatikus hobbijárművé változott, jó alkatrészellátással, bár az utángyártottakkal nem árt vigyázni.

Műszaki adatok - Jawa 350/634

Motor: kéthengeres, léghűtéses kétütemű. Hengerűrtartalom: 347 cm3. Furat x löket: 58,0 x 65,0 mm. Kompresszióviszony: 9,2:1. Teljesítmény: 22 LE, 5250/perc fordulaton. Nyomaték: 29,4 Nm, 4250/perc fordulaton.

Erőátvitel: négyfokozatú, lábkapcsolású váltó, lamellás, olajfürdős kuplung, hátsókerék-hajtás lánccal.

Felépítés: hegesztett kettős bölcsőváz acélból.

Felfüggesztés: elöl teleszkópvilla, hátul lengővilla tekercsrugókkal és hidraulikus lengéscsillapítókkal. Elöl kétkulcsos, hátul egykulcsos mechanikus működtetésű dobfék.

Hosszúság x szélesség x magasság: 2080 x 710 x 1065 mm. Tengelytáv: 1320 mm. Tank: 16 l. Saját tömeg: 156 kg.

Végsebesség: 120 km/h.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil áprilisi számában: